Gherghina Francu csapot-papot hátrahagyva szalad minden alkalommal az utcára, amint meghallja, hogy egy autó közeledik az úton a házuk felé. Egyetlen megélhetési forrása, hogy az arra járóknak napról napra eladja azt a néhány liter tejet, amit két tehenétől fej. A tejjel töltött használt műanyag palackok ott sorakoznak a ház előtti kis székre rakva. A román fővárostól, Bukaresttől alig 23 kilométerre lévő faluban, Adunatii Copaceniben élő, 52 esztendős Gherghina Francu és a szomszédasszonyai – miként azt a Reuters róluk szóló tudósítása megjegyzi – életükben nem hallottak még az Európai Unióról, még kevésbé annak élelmiszer-biztonsági előírásairól.
PÉNZ NÉLKÜL. Ma a román lakosság több mint 40 százaléka az agrárszektorhoz kötődik – szemben az unió 5-6 százalékos átlagával. Ennyi ember az erősödő versenyben akkor sem tudna megélni a földművelésből és az állattenyésztésből, ha lenne tőkéje a talpon maradáshoz. Pénze azonban szinte senkinek sincs. Ráadásul az ország rá is szorul az élelmiszerimportra – azaz már ma, jóval a csatlakozás előtt is kénytelen szabad utat nyitni a nyugati konkurenciának -, hiszen például a termelés 2002 előtti, hosszú éveken át tartó visszaesése következtében sem marha-, sem sertéshúsból nem képes az önellátásra. Az ország rengeteg búzát is importál, szintén lényegesen olcsóbban a belföldi árnál. Romániába tavaly 1,5 milliárd euró értékű élelmiszert szállítottak, az idei első két hónapban pedig további 50 százalékkal nőtt az importált élelmiszer mennyisége.
Így viszont az ottani termelők aligha képesek megerősödni. Különösen akkor nem, ha a támogatásukra szánt uniós pénzek nem érnek célt. Brüsszel a csatlakozó országokra szabott mezőgazdaság- és vidékfejlesztési program, a Sapard keretében 2000 óta elvileg évi 151 millió eurót juttatna Romániának, amihez hozzáadódik az 50 millió eurós önrész. Csakhogy ekkora öszszeghez az évi 1200-1500 projekt igen kevés, így Bukarest 2004 első negyedévében a részére elkülönített Sapard-költségvetés alig 5 százalékát tudta sikeresen megpályázni.
Ráadásul, miközben a Sapard célterületén, az agrárszférában amúgy is nehezen jutnak finanszírozáshoz, mások megpróbálnak törvénytelen módon saját zsebre élni a lehetőséggel. Az első botrány február végén pattant ki Suceava megyében, ahol a román Sapard-ügynökség 16 projektnél fedezett fel súlyos összeférhetetlenségeket. Hogy milyeneket? Egy-egy programnál például a helyi tanács tagja, vagy éppenséggel az igazgatója volt a végrehajtást elbíráló cég értékelője, miközben a felesége a finanszírozást elnyerő cég főrészvényese. Nem sokkal később Maros és Ialomita megyékben arra derült fény, hogy a tenderen nyertes cég tulajdonosai között ültek ott a helyi tanács tagjai, akik egyben a pályázatot levezető bizottság tagjai is voltak – noha az uniós szabályoknak megfelelően mind az értékelő, mind a lebonyolító bizottság tagjai aláírnak egy összeférhetetlenségi nyilatkozatot.
„Abban az időben még el sem fogadták az összeférhetetlenségi törvényt” – magyarázta magabiztosan Valica Gorea, a suceavai helyi tanács tagja, miért is „feledkezhettek meg” erről az apróságról. Szerinte a megyei tanács a Sapard-program által érintett minden község polgármesterének utasításba adta, hogy kit nevezzen ki a bizottságokba. A megyében így jutottak abba a helyzetbe, hogy a helyi tanács két igazgatója olyan Sapard-munkálatokat „ellenőrzött”, amelyek haszonélvezője maga a tanács volt, a kivitelező cég főrészvényese pedig nem egy esetben valamelyikük felesége. A helyi sajtó szerint az asszonyok egy-egy projekten 1200-4000 eurót kerestek.
Miután kirobbant a botrány, Mihai Tanasescu pénzügyminiszter „megdöbbentőnek” nevezte a suceavai esetet. Bár Valeriu Steriu mezőgazdasági államtitkár utóbb azt nyilatkozta, hogy a tizenhat „Sapard-feleség” esetén kívül nincs más gyanús ügy, a romániai Sapard-ügynökség hivatalos jelentése szerint az általuk megvizsgált 156 projektből 58 esetben találtak összeférhetetlenségre utaló jelet. Ráadásul a pénzügyminisztérium jelentése megjegyzi: „A suceavaihoz és ialomitaihoz hasonló esetek az ország más megyei tanácsainál is előfordulhatnak.”
HITELEK. Azoknál az ügyeknél, ahol a legkisebb gyanú is felmerül, a finanszírozást azonnal befagyasztják. Ám az érintett önkormányzatok az uniós pénzekre számítva nemegyszer bankhiteleket vettek föl, amelyek törlesztését a kamatokkal együtt időben meg kell kezdeniük – EU-pénzek híján a megemelt helyi adókból.
A Bukaresttel szemben eddig általában segítőkész és elnéző Brüsszel hozzáállása mostanában változik. „Az elsődleges felelősség a román kormányé, mivel az uniós delegációnak nincs beleszólása ezen alapok elosztásába. Figyelemmel kísérjük a helyzetet, és jelentéseket küldünk Brüsszelbe” – figyelmeztetett a botrány tetőzésekor Jonathan Scheele, az unió bukaresti delegációjának vezetője. Immár az EU korrupcióellenes intézménye, az Olaf (Office européen de lutte anti-fraude) is közölte, hogy be akar tekinteni a projektek dokumentációjába, Brüsszel pedig a román kormányt a Sapard-kifizetések újabb átfogó ellenőrzésére szólította föl.
Jó szándékát demonstrálandó Bukarest sem ül tétlenül. Februárban létrehozta a közösségi alapok felhasználását átvilágító bizottságot, amelybe meghívta a politikai élet, a civilszféra, valamint a gazdaság és a sajtó képviselőit. A suceavai botrányt követően „fejek is hulltak”: a Sapard-ügynökség vezetője, Elena Secuescu „egészségi okokra” hivatkozva lemondott, az összeférhetetlenségi ügyekben érintett helyi tanácsi igazgatókat pedig leváltották – pontosabban áthelyezték őket a közútkezelésre, illetve a gázszolgáltató és a távfűtő vállalatokhoz. Egyesek szerint a „legjobb helyre”, ugyanis uniós pénzből éppen most terveznek egy 200 millió eurós távfűtés-korszerűsítési beruházást.
