Hazatért a miniszterelnök: mindenki rá figyel. Tavalyi nyaralásából megérkezve jelentős inapilapoknak és a köztelevíziónak nyilatkozott. Politikai magyarázatot kellett volna adnia a sokak számára váratlanul kitörő – mások által elkerülhetetlennek tartott – takarékossági politikára. Mivel ezt nem tette meg, a szezonindító megszólalások nem eredményezték a kívánt hatást.
LAKNER ZOLTÁN, politológus
SZERETIK A TÁRSADALMAT. Az idén nyáron sem adott választ a kormányfő, ezúttal a kabinet és az MSZP jelenét, jövőjét firtató kérdésekre. Abban erősítette csak meg a közvéleményt, hogy ő és politikustársai „nagyon szeretik a magyar társadalmat”. A sajtótájékoztató közben a terem falánál sorfalat álló szocialista politikusok némán figyelték a jelenetet: jelenlétükkel szentesítették a helyzetet. Erős igény és elvárás volt, hogy a kormányfő reagáljon a kormányzás válságára. Ehhez képest mindössze annyi biztos, hogy a problémákat Medgyessy kizárólag személyi kérdésnek tekinti, s hogy még az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot is prolongálja augusztus végéig.
Ami már látszik a kormányátalakítás irányából, az csak még zavarosabbá teszi a képet. Medgyessytől 2001-ben a legtöbben azt remélték, hogy az MSZP sokat emlegetett megújításának katalizátora lesz: megerősíti azokat a párton belüli csoportokat, amelyek meg kívánják változtatni az MSZP-nek a belső alkukon alapuló működési módját. E mechanizmusnak volt betudható, hogy az MSZP és kormányai többnyire nem egy elvi platformhoz rendelték döntéseiket, hanem az egyes kérdésekben újra és újra megnyitották a vitát, ügyet sem vetve a párt politikájának koherenciájára. Medgyessynek figyelembe kellett vennie ezt a szisztémát, nem lehetett tőle sem azonnali változtatást remélni. De azt igen, hogy folyamatosan növeli befolyását, ennek révén pedig egyre inkább helyzetbe hozza a hosszú távon is gondolkodni képes és hajlandó politikusokat. Ez történt például a 2003-as kormányátalakítás alkalmával.
A párt ezen el nem haló működési módja azonban összességében végzetes hatással volt a kormányra. Kiderült, hogy elvi megalapozottság és érdeksérelmek nélkül nem lehet dönteni; egy irányba mutató döntések nélkül viszont nem lesz látható a kormány munkájának eredménye. Megkezdődött továbbá a takarékossági politika is. A szocialisták még mindig a száz napra hivatkoznak, holott az önkormányzati választások napján ezt már megköszönték nekik a választók. Nem szólva arról, hogy ha az egyszeri 300 milliárdos kiadást három éven át kell visszavenni – úgy, hogy ennek a társadalmi költségei is jelentősek -, akkor nem biztos, hogy az a száz nap olyan nagyon jó hivatkozási alap.
Ebben a helyzetben Medgyessy Péter, s ez valóban feltűnést keltő fordulat, elkezdte írni a felmondóleveleket – a legközelebbi támogatóinak. Gál J. Zoltán és Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan nem hibátlan politikusok. Ám különösen utóbbi vélhetően nem csupán személyes ambíciói kielégítetlensége okán kritizálta a kormány munkáját, sőt ez esetben talán a legkevésbé azért. Inkább az lehet a magyarázat, hogy mást, többet várt egykori szövetségesétől. Amikor társadalompolitikai szempontokat kér számon a költségvetésen, akkor nem valamiféle „ősbalos” osztogatást akar elérni. Elvárása az volna, hogy a kormány döntse el, mi a szándéka, kiknek kíván kedvezni, s a politikai céloknak megfelelően állítsa össze a költségvetést. Annyi pénzből, amennyi van. Ilyesfajta „célkijelölés” lett volna például a sokak által lózungnak vélt – s aztán azzá is silányuló – „gyermekközpontú” költségvetés, amelyet a kormányfő 2003-ban vetett fel.
TÚLÉLÉSI STRATÉGIA. Medgyessy most veszélyt lát eddigi szövetségeseiben. Kirakja hát őket kormányából, és látványos lépést tesz a háttéralkuk világa felé. Önkényes összeállításban hívja meg hivatalába a szocialista vezetők egy részét, illetve maga mellé emeli, különböző befolyásos pozíciókba, az MSZP régi motorosai (Baja) és új emberei (Újhelyi) közül azokat, akik eddig az innovatív politizálásnak nem mutatták nyomát. Célja, a jelek szerint, egy olyan, párton belüli koalíció létrehozása, amellyel túlélheti a kormányzati ciklust. Még az is lehet, hogy Hiller István lesz októbertől az MSZP elnöke, de valószínűleg olyan környezetben, hogy folytonosan nem csupán részletkérdéseket illető alkukat kelljen kötnie.
Ez a kísérlet még akár sikerrel is járhat. Medgyessy Péter valószínűleg miniszterelnök marad 2006-ig. De arra mindez nem ad választ, hogy mit kíván tenni a következő két évben.
