Fővárosi nagy cirkusz

A városházán. Politikai fordulat?

Vigyázz Atkárival! Nagyon jó gazdasági szakember, de ha elhatalmasodik a városon, elveszítjük Budapestet – saját állítása szerint így figyelmeztette egy koalíciós városvezető már évekkel ezelőtt a főpolgármestert. Azt a Demszky Gábort, akinek a számára gazdasági helyettese nem csupán első volt a helyettesítési rangsorban, nemcsak annak biztosítékát látta benne, hogy a város költségvetése rendben van, de egyben nagyon közeli munkatársa és barátja is volt. Atkári János helyzete tehát – akár emberileg, akár politikailag tekintjük – mindig annak a mércéje is volt, hogy mennyire erős a főpolgármester. A szigorú pénzügypolitikát folytató gazdasági helyettes ugyan gyakran állt támadások kereszttüzében, vitáztak vele nem csupán ellenzéki oldalról, de a koalíciós partner szocialisták részéről is sokan, akik nehezen nyelték le, hogy a büdzséhez mérten elenyésző összegekről, sokszor néhány millió forintról kellett vele késhegyig menő vitát folytatni. A nézeteltéréseket eddig többnyire a főpolgármester simította el, aki amolyan „villámhárítóként”, az utolsó pillanatban döntött: úgy, hogy a költségvetés érdekei se sérüljenek, és a politikusok se legyenek elégedetlenek.

KUDARCOK. A múlt héten viszont két fővárosi színház támogatásának ügyében egy, a fentiekhez hasonló forgatókönyv alapján, összesen 20 millió forintos tételről zajló vita azzal ért véget, hogy Atkári Jánost elsőből ötödiknek volt kénytelen lefokozni Demszky Gábor a helyettesítési rangsorban, egyúttal szűkítve a hatáskörét. Ráadásul ez már a második jelképes veresége volt a főpolgármester-helyettesnek.

Interjú Demszky Gábor tervei Újraindul Nem szabad a fővárosi költség-vetési politikát teljesen fellazítani – nyilatkozta lapunknak a főpolgármester, aki a jövőben ígéreteinek beváltásán dolgozik majd. Érzi-e azt, hogy az elmúlt hónapok eseményei miatt meggyengült politikailag? – Minden szempontból nehéz év van mögöttem, és ez kétségtelenül meglátszik a népszerűségemen. Az SZDSZ azonban teljes mértékben kiállt mellettem, és az MSZP részéről sem tapasztalok bizalmatlanságot. Mindkét párt érdeke, hogy Budapest és az általunk követett közös várospolitika sikeres legyen. – Nyilvánosan ez lehet, hogy így van, de négyszemközt immár koalíciós oldalról is elhangzik: a horvátországi ingatlanvásárlási ügy és kényszerű lemondása az európai parlamenti képviselői pozícióról megtépázta politikai tekintélyét. – Ez így van, és erre egyetlen válasz lehetséges: minden erőmmel és tudásommal a főváros felé fordulok. Nincs más választásom, mint hogy minél többet valóra váltsak abból, amit két évvel ezelőtt a budapestieknek ígértem. Ősszel Budapestet választottam, nekem a város a legfontosabb. – Az Ön politikai helyzetének változását jelzi, hogy a legközvet-lenebb munkatársát, gazdasági helyettesét, Atkári Jánost elsőből ötödik helyettessé fokozták le… – Lefokozták? Erről én döntöttem. – … az MSZP nyomására politikailag kénytelen volt lefokozni, amit korábban el sem lehetett volna képzelni. Ez nem a politikai helyzet alapvető megváltozását mutatja? – Nem. Azt mutatja, hogy sok mindenen változtatni fogok. Jövőre új szemléletű költségvetés készül, és ennek előkészítését személyesen irányítom, az ezzel kapcsolatos jogköröket pedig magamhoz vontam. – Hibásnak érzi-e magát abban, hogy a tavaszi uniós kampánya, a nyári botrányok, és az európai képviselői beosztása miatt számos területen leállt a város az idén? – Jó lenne, ha Budapest fejlődése csak attól függne, mennyi időt töltök a hivatalban. Egyébként a kampány és az európai mandátum mellett sem kellett félretennem a város ügyeit. Az idén befejeztük a hulladékégető rekonstrukcióját, végre felépült a Fővárosi Levéltár, hat kórházat újítottunk fel, és végrehajtottunk egy 5 milliárdos útfelújítási programot. – Hiába egyezett meg viszont tavasszal Medgyessy Péter akkori miniszterelnökkel az útfelújításokról, a megállapodást nem követte végig, a költségvetési tervekbe felpuhulva került bele az egyezség. – Eredetileg tényleg csak 10 milliárd forintot állítottak be erre a célra, de két hete sikerült megegyeznem Draskovics Tiborral. Így jövőre két és félszer annyi pénzt tud a város útfelújításra fordítani, mint az idén. Hatvanöt kilométernyi utat tudunk úgy felújítani, hogy minden fővárosi forinthoz a központi költségvetés is hozzátesz egyet. A BKV ügyében is sikerült elérni, hogy a cég a hiteleihez állami garanciát kap, majd az állam fokozatosan átáll a közlekedési vállalatok veszteségfinanszírozására. Ezenkívül abban is megállapodtunk, hogy jövőre 10 ezer forintra nő a munkaadók által adómentesen adható természetbeni juttatás összege, amennyiben azt nemcsak étkezési hozzájárulásra, hanem közlekedési bérletre is fordítják. – Ezeket az eredményeket azonban a szocialisták maguknak vindikálják, szerintük a főpolgármester nem volt itt, nekik kellett kilincselni a pénzügyminiszternél. – Jó jel, ha végre újra arról szól a vita, hogy egy sikeres ügyben ki aratja le a babérokat. Kétségtelen, hogy a szocialisták sokat lobbiztak, és Vajda Pál főpolgármester-helyettes is rengeteget tárgyalt – de ez a dolga. A baj az lenne, ha magyarázkodni kellene, mit nem sikerült elérni. – Szocialisták és szabad demokraták is azt mondják, hogy nem lehet tovább megszorító fővárosi politikát folytatni, „jót is kell tenni az emberekkel”. Ön szerint kell-e váltani 2005-ben? Atkári János hátrébb sorolása már ezt jelzi? – Nem szabad a költségvetési politikát teljesen fellazítani, és eltérni attól a tervezési módszertől, amelyet 1995-ben bevezettünk. Ez rontaná a város pénzügyi megítélését, és nem kapnánk kedvező kölcsönöket azokhoz a beruházásokhoz, amelyeket szükségesnek tartunk. A létező pénzügyi mozgásteret azonban jobban ki fogjuk használni a két koalíciós párt által fontosnak tartott ügyekben, így több jut a tömegközlekedés fejlesztésére, az úthálózat javítására és a lerobbant belső városrészek rehabilitációjára. Abból azonban nem szabad engedni, hogy legkésőbb 2012-re a városnak mértékadó, 20 százalékos működési eredményt kell elérnie. Ilyen értelemben a pénzügyi szigorból nem engedünk. – Mit jelent politikai értelemben az a mondata, hogy Budapestet választotta? Megméretteti magát 2006-ban is? – Igen, mindenképpen újraindulok. De most még csak félidőben vagyunk, és én szeretnék eredményes ciklust zárni. – A friss közvélemény-kutatások viszont azt mutatják, hogy a többség már nem Önt választaná a fővárosban, vagyis egyszerre nem tudna legyőzni egy szocialista, és egy jobboldali jelöltet. – A számomra legkedvezőtlenebb felmérés is azt mutatja, hogy a fővárosi szavazók 42 százaléka továbbra is engem választana. Ez azt jelzi, hogy a budapestiektől kaptam egy nagyon komoly figyelmeztetést, de esélyt is adnak, hogy bizonyítsak. Ráadásul az elkövetkező két évben nemcsak tervekről tudunk majd beszélni, hanem kézzelfogható eredménye is lesz a munkánknak. A napokban végre elindul 4-es metró építése, még ebben a ciklusban megjelennek az új körúti villamoskocsik, és sorolhatnám tovább. Nyilvánvaló: a maradék időben azon kell dolgoznom, hogy megfeleljek a budapestiek elvárásainak.                           MONG ATTILA

Egy héttel korábban a kerületek és a főváros közötti forrásmegosztási tárgyalások esetében kényszerült – ugyancsak szocialista nyomásra – átadni a feladatot a főjegyzőnek. A kifogás itt is az volt vele szemben, hogy túlzottan ragaszkodik a pénzügyi szigorhoz, képtelenség megegyezni vele. Atkári vereségei azonban egyben a főpolgármester kudarcai is, és azt mutatják, hogy politikai fordulat állt be a Városházán. Két évvel a választások előtt szocialisták és szabad demokraták is arról beszélnek, hogy váltania kell a városvezetésnek, és személyesen Demszky Gábornak is. A nyári botrányok és számos területen az ügyek leállása után új dinamizmust kell találnia.

„Kétségtelen, hogy számos területet jobban elő lehetett volna készíteni a nyáron, így ezek most gyorsabban haladhatnának” – vallja például be a fővárosi szocialisták frakcióvezetője, Gy. Németh Erzsébet, aki ezzel elismeri, hogy már tavasz óta hiányzott a város éléről a főpolgármester. Előbb az európai parlamenti kampány, majd az európai képviselői megbízatás és az ezzel járó utazás, később a horvátországi nyaralószerzés körül kialakult botrány, majd az európai képviselői munka és a főpolgármesteri poszt közötti jogi összeférhetetlenséggel kapcsolatos vita – mindezek oda vezettek, hogy Demszky Gábor „testben és lélekben” is kevesebbet foglalkozott a város ügyeivel, mint korábban. A viták így – „villámhárító” hiányában – könnyebben elmérgesedhettek költségvetési ügyekben a szocialisták és Atkári között. Egyes fővárosi politikusok szerint beállt az a helyzet, amire Demszkyt korábban figyelmeztették: elhatalmasodott a költségvetési szigor. A hiányzásnak tudják be sokan a Városházán azt, hogy csak későn derült ki: a központi költségvetésben nem, vagy csak erősen felpuhult formában szerepelnek annak az egyezségnek a pontjai, amelyet az útfelújításokról, vagy a BKV finanszírozásáról kötött még tavasszal, az akkori miniszterelnökkel Demszky Gábor. A bajokat aztán a szocialisták szerint csak úgy lehetett orvosolni, hogy ők maguk kilincseltek ezekben az ügyekben a pénzügyminiszternél, nekik köszönhető tehát, hogy végül a város számára kedvező megegyezés született.

„A nyár politikailag és emberileg is nagyon nehéz volt a főpolgármester számára” – ismeri el Bőhm András, a fővárosi szabad demokrata frakcióvezető is, aki szerint azonban a BKV és az útfelújítások központi támogatásának ügyében nem lehet Demszky Gábornak felróni semmit, hiszen a megegyezéseket éppen ő kezdeményezte, a megállapodás végigkövetése a beosztottainak feladata volt, a siker pedig közös. A politikus ezzel együtt is úgy véli, hogy Demszky pontosan tudatában van ezeknek a problémáknak, és igyekszik helyreállítani a személye iránti bizalmat. Gy. Németh Erzsébet sarkosabban fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „ha nem változik a főpolgármester nyári teljesítménye, akkor nagyon nehéz lesz végigcsinálni a maradék másfél-két évet”. Az egyik szocialista politikus még ennél is egyértelműbben fogalmaz: szerinte „karácsonyig talpra kell állnia, emberileg és politikailag is, különben a város és a koalíció kerül nagyon nehéz helyzetbe”.

A váltás szükségességét nem csupán a koalíciós politikusok, hanem Demszky Gábor is érzékeli (lásd a főpolgármesterrel készült interjúta 16-17. oldalon). Előbbiek pontosan tudják, hogy a város első emberének népszerűségvesztése közös ügyük, 2006-ban ugyanis a választók értékítélete nem tesz majd különbséget. A főpolgármester pedig láthatja, hogy a következő voksoláson minden eddiginél nehezebb dolga lesz.

MEGGYENGÜLVE. Egyrészt, mert akkor már 16 éve lesz Budapest vezetője, nehéz lesz amellett érvelni, hogy nincs szükség változtatásra. Ráadásul – egyelőre legalábbis – a közvélemény-kutatások nem azt mutatják, hogy a fővárosiak egyértelműen sikeresnek tartják. A Szonda Ipsos októberi felmérése szerint nyár óta a budapestiek több mint ötödének romlott, további 9 százalékuknak pedig sokkal rosszabb lett a véleménye róla – igaz, a többség (58 százalék) nem változtatta meg az álláspontját. Súlyosabb probléma, hogy a választók jelentős része úgy érzi, Demszky nem „Budapestet választotta”: 51 százalék véli úgy, hogy „csak a kötelező teendőit, reprezentatív funkcióit látja el”, és a megkérdezettek alig harmada tudott válaszolni arra a kérdésre, mit tart a Városháza legnagyobb sikerének. A budapestiek 15 százaléka szerint például egyáltalán nincs ilyen siker. A válaszadók leggyakrabban – 40 százalékban – a 4-es metrót említették, ezt követte általánosságban az „építkezések, beruházások, fejlesztések, épületek renoválása, útfelújítás” kategória. Másrészt a 2006-os kalkulációkat alaposan meghatározza az az adat is, hogy a budapestiek többsége egy most vasárnapi választáson már nem őt választaná. A megkérdezettek 36 százaléka szavazna rá (igaz, ugyanez az arány a biztos pártválasztók esetében 44 százalék), vagyis két potenciális ellenjelöltet, egy szocialistát és egy jobboldalit már nem tudna legyőzni. Az esetleges MSZP-SZDSZ párharcból könnyen a nevető harmadik kerülhet ki győztesen.

Nem csoda hát, ha szocialisták és szabad demokraták abban értenek egyet, hogy a 2005-ös évnek váltást kell hoznia a fővárosban, főleg azokon a területeken – a tömegközlekedésben, a köztisztaság ügyében és az utak állapotának javulásában -, amelyeket a budapestiek minden közvélemény-kutatásban megemlítenek. Bőhm András például azt mondja, hogy a ciklus hátralévő idejében teljesen más típusú politizálásra van szükség, hiszen – mint mondja – azzal nem lehet előállni, hogy a közvélemény értékítélete rossz, inkább meg kell próbálni tenni valamit. „Nem lehet 10-12 évig restriktív gazdaságpolitikát folytatni, tudomásul kell venni, hogy néha adni is kell.” A szabad demokrata frakcióvezető az irányt is kijelöli: oda kell figyelni arra, amit az emberek mondanak.