 |
| Heinrich Pecina. A VCP csaknem félmilliárd dollárt kasszíroz. |
Leplezetlen elégedettséggel nyilatkozott a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) is jegyzett BorsodChem Rt. (BC) óriási, 62,6 százalékos részvénypakettjének eladásáról néhány héttel ezelőtt Heinrich Pecina, a Vienna Capital Partners (VCP) vezetője. A bécsi befektetési társaság ugyan nem tudta az általa kívánatosnak tartott ársáv legtetején, 2075 forinton eladni az értékpapírokat az október elsején zárult mega-tranzakcióban, de az elért 1850 forintos kurzus mellett is csaknem félmilliárd dollárt (88,3 milliárd forintot) sikerült kasszírozniuk. Pontos megtérülési adatok még nem láttak napvilágot, ám alig lehet kétség afelől, hogy a nyereségük csillagászati volt (lásd külön írásunkat).
Igaz persze az is, hogy a VCP – legalábbis a tőzsdei árakat figyelembe véve – remélhetett volna sokkal többet is, hiszen a tranzakció lebonyolítása előtti napokban ennél magasabban, 2600 forint fölött járt a BC kurzusa, és ezt az értéket akkor már hónapok óta tartotta a papír. Júniusban ugyan – éppen az értékesítés előkészületeként, azért, hogy a nemzetközi befektetők előtt pszichológiailag is „olcsóbbá” tegyék a papírt – ötödölték, 1010 forintról 202 forintra vitték le a részvény névértékét (minden tulajdonos egy régi részvénye helyett öt újat kapott), ám a szint alig változott.
 |
 |
|
|
|
Áttételek
Az osztrák bejegyzésű, magát független pénzügyi társaságként meghatározó Vienna Capital Partners (VCP) 2000 őszén, vagyis akkor jelent meg hazai vegyipari cégekben, így a BC-ben is, amikor éppen dúlt a felvásárlási csata a Mol és orosz befektetők között az ágazatban való befolyásért: egy írországi off-shore cég, a piac által az orosz Gazprom óriáscéghez kötött Milford szerezte meg a BC közel negyedét. Habár a piaci megfigyelők orosz oldalon látták az akkor még „álnéven” – a CE Oil and Gas mezében – versenyző VCP-t is (a céget a Gazprom azóta felszámolt leányvállalata, a Sibur ügynökeként emlegették), közvetlen kapcsolatot soha nem sikerült kimutatni, csak áttételes jelek utaltak erre. Leánycége például akkor, a TVK közgyűlésén látványosan, valamennyi napirendi pontban együtt szavazott a Milford holdinggal a magyar olajipari társaság ellenében. A VCP előbb 17 százalékot szerzett a BC-ben, majd ezt a részesedését emelte fokozatosan. Előbb 2001 nyarán, nyilvános vételi ajánlatban tornászta fel tulajdoni hányadát 60 százalék körülire (az akció során – az akkor még 1100 forintos névérték mellett – részvényenként 5300 forintot fizetett). A múlt év tavaszán pedig részesedése már 90 százalék körül mozgott, miután egyik leánycége a Gazprommal összefüggésbe hozott Milford csomagját vásárolta meg (az árfolyamot titokban tartották). Tavaly decemberben a VCP radikálisan, 3,1 milliárd forinttal (15,4 milliárdra) megemelte a BC alaptőkéjét, a papírokért azonban alig 5600 forintot fizetett, miközben a részvények ennek több mint dupláján forogtak a kereskedésben. |
|
|
|
|
|
|
Furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen az óriás-értékesítés bejelentésével egy időben igazolódott be az, amit a piacon több mint egy éve sejtettek. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) egyik határozata bepillantást engedett abba, miként hajtották fel tavaly „baráti kezek” a cég árfolyamát. A hatóság október 5-én nyilvánosságra hozott határozatában az Erste Befektetési Rt.-t egymillió forintra, egyik brókerét pedig – az üzletkötők névjegyzékéből való törlés mellett – 200 ezer forintra büntette meg a BC árfolyamának tisztességtelen befolyásolása miatt.
MANIPULÁTOROK. A vegyipari cég árfolyama tavaly április elsejétől indult meredeken fölfelé, miközben a vállalat életében alig történt valami, ami ezt indokolhatta volna. A hónap első napján a papír alig 6120 forinton forgott, júniusban már 10 ezer forint fölé kapaszkodott, július 28-án pedig történelmi csúcsot ért el: 15,5 ezer forintot adtak érte (lásd a grafikont). S jóllehet, az első negyedéves gyorsjelentés az árbevétel 20, az üzemi eredmény 40 százalékos bővülését mutatta, a második negyedév már egyáltalán nem sikerült ilyen fényesre: a forint leértékelődése miatt az üzemi eredmény például 91 százalékkal zuhant. Éppen ezekre az adatokra alapozva emelték ki az akkori elemzések, hogy az árfolyamot egyáltalán nem a fundamentumok befolyásolták. A BC esetében a piac tehát szinte tényként kezelte, hogy bennfentesek nyomták fölfelé az árfolyamot, amit ráadásul viszonylag kis befektetéssel meg is tehettek, hiszen a cég közkézhányada (a részvények nem stratégiai befektetők kezén lévő szelete) számottevően lecsökkent. A tulajdonos VCP-csoport részesedése akkor „hivatalosan” 90 százalék alatt volt, de piaci pletykák szerint további pakettek parkoltak baráti kezekben.
REJTÉLYES MEGBÍZÓK.
Az árfolyam-befolyásolás hátterében két verzió körvonalazódott (lásd külön). A PSZÁF vizsgálata – miközben alaposan körüljárta a kurzus-manipulálás menetét és technikáját – alig sejtet valamit arról, hogy melyik verzió bizonyult igaznak. A hatóság az Erstét és üzletkötőjét – kicsit leegyszerűsítve – azért büntette meg, mert az általuk végrehajtott tranzakciókra a leglogikusabb magyarázat a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás volt. Sem a bróker, sem a cég nem tudta ugyanis érdemben megmagyarázni, hogy miért hajtottak végre tetemes értékben, a papír napi forgalmát meghatározó összegekben 2003. május 30-a és június 17-e között egyre magasabb árfolyamon saját számlás önkötéseket, a kurzust 9-ről 11 ezer forintra tornászva ezzel.
A Figyelő értesülései szerint egyébként lenne még vizsgálatnak helye arról is, hogy milyen – esetleges külföldi – befektetői csoportok állhattak a manipuláció hátterében. Információink szerint a magyarországi Erste nem volt egyedül: a megbüntetett üzletkötő kapcsolatban állt a bécsi Raiffeisen Centrobank AG egyik brókerével, aki ugyanebben az időszakban rendszeres (önkötésekre is vonatkozó) megbízásokat adott neki az anyacég, a Raiffeisen Zentralbank nevében.
 |
Hasonló ügyleteket ráadásul ugyanez a bróker másik két hazai kereskedőcéggel is bonyolított. A PSZÁF-nál ugyan megerősítették, hogy felvették a kapcsolatot az osztrák felügyelettel, és a látókörükbe került ez a bróker is, de a vizsgálat ezen a szinten elakadhatott, a bécsi szálat nem sikerült felgöngyölíteni. Az osztrák fővárosból származó információink szerint egyébként a kinti kereskedő végül úgy tájékoztatta a lebukott magyar partnereit, hogy a megbízásokat egy valós, bécsi székhelyű, olajipari érdekeltségű ügyfelétől vette fel, amely korábban Magyarországon is rendelkezett leánycéggel. Az rt.-t idehaza tavaly végelszámolással megszüntették, 2000 szeptemberéig azonban Sibur-Chemicals néven futott, vagyis tulajdonosa ugyan egy bécsi holding vállalat volt, de köze lehetett a Gazprom egykori – korábban a BorsodChemben is részvényes – leánycégéhez.
