Gumitarifákkal

Itt csak az ár számít! Az autós ugyanis csupán fizet, amikor szerződik, a szolgáltatást – a kárkifizetést – viszont már nem ő veszi igénybe, hanem az, akinek kárt okozott. Egy Activity játékban e körülírásról alighanem könnyű lenne felismerni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást, ám az életben ennél kicsit nehezebb megfejteni a feladványt. Pedig első ránézésre pofonegyszerű a képlet: évente egyszer össze kell hasonlítani a különböző biztosítók árait, s ha nem a mi társaságunk a legolcsóbb, akkor december elsejéig fel lehet mondani, és átszerződni a kedvezőbb árat kínáló szolgáltatóhoz. A bökkenő az, hogy a közzétett díjak alapján nem sok földi halandó lenne képes maga kiszámolni saját, személyre szabott díjait. Egyfelől a kalkulációhoz sok mindent kell figyelembe venni, másfelől a számtalan felajánlott kedvezmény jócskán eltérítheti a díjat az alapártól.

MEGTARTOTT ADUK. Tovább nehezíti a tisztán látást, hogy a piacon érdekelt 12 biztosítótársaság, bár október 30-án kiterítette a kártyáit – ekkor kellett közzétenniük két országos napilapban a 2005-ös díjakat -, valójában a többség mégis megtartott magánál egy-egy lapot. Ilyen adu volt például az OTP Garancia, az Aegon, a Groupama, és az Union kezében az, hogy fenntartották maguknak a jogot, úgymond, „egyedi elbírálás” alapján eltérni a közzétett díjaiktól. Bevezették tehát a biztosítók között csak gumitarifának becézett díjrendszert. Ráadásul a legnagyobb szereplő, a szerződések 50 százalékát birtokló, s a szegmens teljes díjbevételének 44 százalékát beszedő Allianz Hungária Biztosító csupán az új ügyfelekre érvényes tarifát közölte. A piacvezető azzal érvelt, hogy náluk a számtalan most bevezetett kedvezmény miatt új termékről van szó, míg a régebbi ügyfeleik esetében az ügyfélmúlt alapján számíthatók a díjak és kedvezmények. Utóbbi csoportnak egyébként majd postázzák a 2005-ös árat, illetve az interneten vagy telefonon nyújtanak felvilágosítást.

Biztos, ami biztos HATÁRIDŐ. Ha biztosítót szeretnénk váltani, a jelenlegi szerződést írásban kell felmondani, méghozzá úgy, hogy a dokumentum legkésőbb december elsején éjfélig beérkezzen a jelenlegi biztosítóhoz. Ha nem személyesen visszük be a felmondást, akkor figyelembe kell venni a postai átfutási időt. ÍRÁSBELISÉG. Célszerű a felmondást legalább ajánlottan, de a legjobb tértivevényes ajánlott küldeményként feladni, így értesülünk róla, hogy valóban célba ért-e a levelünk. A telefaxon elküldött felmondás, illetve az ilyen formában adott alkusz-megbízás a biztosítók szerint nem felel meg a biztosítási szerződéseknél elengedhetetlen írásbeliségnek. (Az alkuszok egy része – így az online alkuszok többsége – ezt nem így gondolja, de biztos, ami biztos alapon kérik a megbízóikat, hogy nyomtassák ki és írják alá a számukra e-mailen elküldött nyomtatványokat, és azokat küldjék el nekik.) ÉRVÉNYESSÉG. Ha nem érkezik be határidőig a felmondásunk (pedig mi azt hisszük), és új szerződést kötünk, akkor az nem lesz érvényes, az előző pedig díj-nemfizetés miatt szűnik meg. Ekkor a régi biztosítónál kell új szerződést kötni, az ügyfél pedig elveszíti a bonus fokozatát. BONUS-MALUS. Váltás esetén ki kell kérni a korábbi biztosítótól a kártörténeti (bonus-malus) igazolást. Amennyiben az új szerződés indulásakor ez még nincs meg, akkor A0 fokozatban indul az ügyfél. Ha a szerződés megkötését követő 90 napon belül nem mutatjuk be az igazolást, az új biztosító a legrosszabb, M4 (malus 4) besorolásra változtatja a díjat visszamenőleges hatállyal.

Szakmai körökben felzúdulást váltott ki a piacvezető magatartása. Többen úgy vélték, hogy az Allianz így a konkurenseknél előnyösebb helyzetbe hozza magát – hiszen a többiek már ismert árai alapján kalkulálhatta saját díjait -, és a Gazdasági Versenyhivatal után kiáltottak. A hatóság azonban a múlt héten azt közölte, hogy nem kezdeményez eljárást a piacvezető ellen, hozzátéve: új bejelentés esetén ismét mérlegel és dönt az eljárás megindításáról.

Rögvest intézkedett ezzel szemben a biztosítók felsőbb szerve, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), amely 1 millió forintra bírságolta a legnagyobb hazai biztosítót, s kötelezte, hogy tegye közzé a valamennyi ügyfele számára számított tarifáit. A PSZÁF határozata szerint a közzététel elmaradása miatt sérülnek az Allianz Hungáriával már szerződésben lévő ügyfelek érdekei. A biztosító, bár nem ért egyet a döntéssel, a bírságot befizette. (Vélhetően a konkurensek árainak a díjstruktúra közzététele előtti megismerése bőven ellensúlyozza ezt a biztosítói szemszögből rendkívül csekély összeget.) Lapunk is tesztelte egyébként az Allianz rendszerét. A próba során egy létező régi ügyfél bőrébe bújva megkaptuk a jövő évi díjat, és ez összeg nem egyezett meg az új ügyfelek számára közzétett árral. Jóllehet, az eltérés mindössze 200 forint volt – a 41,8 ezer forintos éves díjra beárazott régi kliens javára -, ám egyértelműen kiderült, hogy a két díj nem fedi egymást.

Az is igaz azonban, hogy az ügyfelek számára a napilapokban megjelentetett tarifarendszer teljeséggel kezelhetetlen. Bár az egyes biztosítóknál telefonon vagy interneten is kérhető, hogy számolják ki nekünk a testre szabott díjunkat, az összehasonlítást – legegyszerűbb megoldásként – az alkuszok teszik meg helyettünk, akár személyesen, akár interneten. November első napjaiban megjelentek az internetes brókerek összehasonlító táblázatai is, ám e cégek a fenti problémák miatt eleinte nem tették lehetővé, hogy rajtuk keresztül szerződjenek az ügyfelek, erre csak három nappal később nyílt mód. Tovább szaporíthatja az ügyfelek teendőit, hogy több cég (ilyen például a Magyar Posta Biztosító) alkuszoktól nem hajlandó elfogadni a megbízást, az ügyfélnek tehát személyesen kell elzarándokolnia, hogy megkösse az új szerződést. „A legnagyobb kérdés azonban az, miért csak 30 nap áll az autósok rendelkezésére, hogy váltsanak. E rövid határidőt az idén ráadásul tovább kurtította, hogy az első napokban még a szakértők sem tudtak segíteni az eligazodásban” – mondja Erdei István, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének elnöke.

SZIGORODÓ FELTÉTELEK. Egyébiránt néhány hónapja változott a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló kormányrendelet, s a korábbiakhoz képest még szigorodtak is a váltás körülményei (lásd külön anyagunkat a 67. oldalon). Az új jogszabály megnehezíti az ügyfelek mozgását, és egyáltalán nem az ő érdekeiket szolgálja, sokkal inkább a biztosítókét. „Általában az tapasztalható, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás túl szigorú a biztosítottakra, és kevésbé a biztosítókra nézve. Ez a biztosítók intellektuális és egzisztenciális fölényének köszönhető. Ezáltal tudnak hatékonyabban beleszólni a folyamatokba, mint a gyengébb érdekérvényesítő képességekkel rendelkező fogyasztóvédelmi szervezetek” – világít rá a változás egyik mozgatórugójára Kovács Kázmér ügyvéd, biztosítási szakjogász. A rendeletnek alapján az ügyféllel könnyen előfordulhat, hogy két szék közt a pad alá esik. Ha például a régi biztosítónak elküldött felmondás nem érkezik meg a december elsejei határidőig, akkor az nem minősül szabályosnak, ez esetben pedig az új biztosítójával kötött szerződés sem érvényes. Ha pedig véletlenül balesetet okoz, előfordulhat, hogy egyik biztosító sem fizeti ki „helyette” a kárt, mivel korábbi szerződése díj-nemfizetés miatt megszűnt, az új pedig nem él. A számlát ilyenkor a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) rendezi, amit azonban 1 millió forint erejéig megtéríttethet a szerződés nélkül maradt autóssal. Nagy körültekintéssel kell tehát váltani.

Tovább nehezíti a döntést, hogy számos olyan kedvezményt is felajánlanak a biztosítók, amelyek egyáltalán nem, vagy csak nehezen forintosíthatók. Így például az Allianz azzal az új szolgáltatással rukkolt elő, hogy maga rendezi a vétlen autós kárát, ha annak nála van a kötelezője és a cascója egyaránt. Egyéb ajándékokkal és akciókkal is kecsegtetnek a cégek, amelyeket a díjkalkuláció nem tartalmaz, ám azt már az ügyfélnek kell mérlegelnie, hogy ezek magasabb díj mellett is elegendők-e a maradáshoz. Nincsenek tehát általános elméletek arról, hogy kinek hol érdemes szerződést kötnie, mindenkinek a testre szabott tarifák és szolgáltatások alapján kell szolgáltatót választania.

MILLIÓS MOZGÁS? A mozgolódás egyébiránt már tavaly elindult, amikor jórészt egyetlen szolgáltatási újdonságnak, az internetes brókercégek frissen berobbanó összehasonlító táblázatainak köszönhetően mintegy 300 ezer (egyesek szerint „csak” 200-250 ezer) autós váltott biztosítót. Becslések szerint az idén akár ennek többszöröse is odébbállhat egy házzal, még 750 ezres, 1 milliós jóslat is elhangzott, bár a nagyobb társaságok szerint legfeljebb a tavalyi szám ismétlődik majd meg. Fontos azonban tudni, hogy mindenki hazabeszél: az alkuszok az új kötések számának növelésében érdekeltek, a piacvezetők pedig az ügyfelek megtartásában.

A tét nem kicsi, hiszen a kötelező biztosítást nyújtó szolgáltatók tavaly 97 milliárd forint díjbevételen osztoztak, ami az úgynevezett nem-élet üzletág összes bevételének a harmadát teszi ki. A Mabisz adatai szerint az idei első félévben 15 százalékos volt a növekedés (az első hat hónapban történt autóvásárlások, valamint a díjnövekedés következtében), június végéig 55,7 milliárd forint bevétele volt a teljes piacnak.

Mindazonáltal nem önmagában a kötelező üzletág a „nagy biznisz” a társaságoknak. A kárráfordítás például 2002-ről 2003-ra 20,1 százalékkal (79 milliárd forintra) nőtt, így a kárhányad 78,5 százalékról 81,5 százalékra emelkedett. Az idei teljes évet illető számok még nem ismertek, a társaságok azonban megesküsznek rá, hogy jó esetben is nullszaldós az üzletág. Miért is esnek akkor egymás torkának a piaci szereplők? Kovács Kázmér ügyvéd szerint már önmagában is aligha lehet ráfizetéses az üzletág, hiszen arra is alkalmas a terület, hogy számos egyéb költséget is ide terheljenek. A szakértők egy része szerint azonban az a titok nyitja, hogy az így megszerzett ügyfélnek jó eséllyel lehet értékesíteni az egyéb, nagyobb nyereséghányaddal kecsegtető termékeket. Kiváló kapcsolt áru például a sokkal jövedelmezőbb casco. Itt a tavalyi díjbevétel a kötelezőétől némileg elmaradt ugyan, 88,2 milliárd forintra rúgott, viszont 43 milliárd forintos kárráfordításával sokkal barátságosabb, 50 százalék körüli kárhányad jött ki. De sorra jelentik be a társaságok, hogy egyéb termékeik díjaiból is kedvezményt adnak, ha valaki náluk köti meg a kötelezőt. Az ügyfelek száma pedig nem csekély: mintegy 3,7 millió autóra, közte 2,5 millió személygépkocsira kell kötelező biztosítást kötni.