 |
Gazdasági növekedési potenciálja alapján a globális GDP 97,8 százalékát kitermelő 102 országot, illetve az üzleti versenyképesség, mikrogazdasági termelékenység szempontjából 95 államot rangsorol a múlt évet értékelő jelentésében a Világgazdasági Fórum (WEF). A növekedési potenciál (GCI) alapján hazánk a 33., a mikrogazdasági termelékenység (BCI) vizsgálatakor pedig a 38. helyezést érte el. Az előbbinél négy, az utóbbinál azonban már tíz helynyi a visszaesésünk a megelőző évi pozíciónkhoz képest. Ha a tavaly még nem vizsgált – túlnyomórészt afrikai fejlődő – államok besorolásától eltekintünk, s csak a 2002-es helyezések változásait vesszük figyelembe, az üzleti versenyképesség mutatóinak összehasonlításában egyetlen ország (a Dominikai Köztársaság) ért meg a miénket meghaladó mértékű státusromlást a bázisévhez képest. Lefokozódásunkat e tekintetben egyaránt okozhatja a mikrogazdasági mutatók két fő komponensét adó vállalati működésben és az üzleti környezet színvonalában a többi országhoz képest tapasztalt visszaesés (a 29-ről a 45., illetve a 37. helyre).
A növekedési versenyképességet a WEF módszere szerint a technológia, a közintézmények működése és a makrogazdasági környezet színvonala határozza meg. Ezek továbbra is „erős közepes” besorolást biztosítanak Magyarországnak úgy világviszonylatban, mint az unióhoz csatlakozó államok körében, ahol különösen Észtország lépett előre látványosan egy év alatt. Az egyes komponenseket országonként összevetve azt találjuk, hogy tavaly főleg a technikai újítások, az informatikai és kommunikációs technológiák bevezetésében hagytuk magunkat lekörözni. Lehúzó erőnek bizonyult még – kisebb súllyal, szerencsére, hiszen e felmérések végeredménye a befektetői bizalom kialakításában is szerepet játszhat – makrogazdasági instabilitásunk, mely a kevéssé előkelő 66. helyre sorolja országunknak a stabilitás szerinti rangsorban. A WEF rangsoraiban 2000 óta folyamatos magyar pozícióvesztés figyelhető meg.
