Kiss Péter és Kiss Elemér. Új lapot nyitott a kancellária.
Kisebbfajta veszekedés hangjai hallatszottak ki hétfő délelőtt a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökségi üléséről: a tagok leginkább azon vitatkoztak, hogy ki vegye át a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) vezetését Kiss Elemértől, aki a múlt hét péntekén mondott le több bírált szerződés miatt. A kormányfő leginkább legfőbb bizalmasát, kabinetfőnökét, a hozzá hasonlóan párton kívüli Draskovics Tibort látta volna a poszton, a párt vezetésének többsége azonban az MSZP egyik „húzóemberét”, Kiss Pétert javasolta. Az ülés a párt győzelmével végződött, a posztra a jelenlegi munkaügyi miniszter kerül, helyét pedig Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára veheti át.
Vereség a kormány mögött álló szocialista párt vezetésével szemben, egyhetes kínos magyarázkodás a kancelláriaminiszter miatt, annak minden kommunikációs hátrányával együtt, további miniszterek esetleges összeférhetetlenségi botrányai (lásd keretes írásunkat) – valószínűleg nem ilyen hetet képzelt el magának az uniós népszavazásra készülő kormánya élén Medgyessy Péter, akiről a szakértők többsége azt valószínűsítette, hogy legfeljebb a referendum után, valamikor tavasszal lát neki a kabinet jelentősebb átalakításához. Most a kancelláriaminiszter távozása miatt máris két helyen kényszerült változtatni, ráadásul javaslatot tett egy tárca nélküli miniszteri poszt létrehozására. E tisztség várományosa Juhász Endre brüsszeli EU-nagykövet, feladata – májustól – az uniós kérdések koordinációja lesz.
Új célpont?
Hétfőtől tette elérhetővé a kormány a tagjainak korábbi tisztségeiről és érdekeltségeiről szóló listát, ami újabb muníciót adhat a közpénzek elköltésének nagyobb átláthatósága mellett kardoskodó politikusok számonkéréséhez. Az egyik elsőszámú célpont Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter lehet, akinek korábbi munkahelye is kapott – csaknem 30 millió forintos – állami megbízást az általa vezetett tárcától. A miniszter azzal védekezett, hogy a cég szabályos közbeszerzési eljárás keretében nyert, s egyáltalán nem azért, mert ő volt korábban az ügyvezető és a vezérigazgató-helyettes; hangsúlyozta továbbá, hogy nincs részesedése a részvénytársaságban.
A végső csapást mérő utolsó hírig egyébként nem volt biztos, hogy a kormány kiáll-e tagja mellett vagy sem. Az első botrány kipattanása után a pénzügyminiszter soron kívüli vizsgálatot kért az állami vagyonkezelőtől. A kancelláriaminiszter ekkor még azzal védekezett, hogy már kivált az ügyvédi irodából, jelenleg szünetelteti szakmai tevékenységét, ráadásul nyilatkozatában használta azt a korábban éppen az Orbán-kormány idején is felbukkanó érvet, hogy a céget nem érheti hátrány amiatt, mert ő korábban ott dolgozott. A NA Rt. átvilágításáról szóló információ már a cég elnökének – egyben az ominózus ügyvédi iroda tagjának -, László Andrásnak a székébe került, Kiss Elemér pedig szükségesnek tartotta, hogy levélben kérje korábbi munkatársait: álljanak el az összes olyan megbízatástól, amelyet állami megrendelőtől kaptak. A hasonló esetek elkerülése érdekében elhangzott az ígéret, miszerint a kormány két héten belül benyújtja az ügyvédi törvényt módosító javaslatát, hogy a kormánytagok érdekeltségi körébe tartozó ügyvédi irodák ne vállalhassanak állami megrendeléseket. A fordulat akkor következett be, amikor a fentebb említett harmadik ilyen ügy is nyilvánosságra került, s mivel a Közlönykiadó 100 százalékban a MeH tulajdonát képezi, itt már a miniszter közvetlen érintettsége is felmerült.
Habár Kiss Elemér mindvégig kitartott amellett, hogy nem tudott a szerződésekről, és azok jogilag nem kifogásolhatóak, péntekre már a felettese is úgy gondolhatta: nem tartható fenn tovább a Medgyessy-kormány által eddig már több esetben, így a miniszterelnök kémelhárítói botránya idején is alkalmazott kommunikációs válságkezelési technika: előbb az őszintének ható tényfeltárás, megbánás, később bizottság megalakítása vagy törvénymódosító javaslat beígérése, végül a botrány elbagatellizálása. A sorozatban felbukkanó ügyek ugyanis a kínos napi magyarázkodással defenzívába szorították a kormányt. Ennél pedig a lemondás és az abból kiaknázható kommunikációs előny nagyobbnak ígérkezett.
Követből miniszter
Kiss Elemér kényszerű távozása a jelek szerint előrehozta néhány olyan, a kormány struktúráját érintő döntés bejelentését, amelyet a kabinet már hosszabb ideje fontolgatott. Ezek közül kétségtelenül a legnagyobb feltűnést az keltette, hogy május 15-ével új miniszteri poszt jön létre, mégpedig az EU-ügyeket koordináló tárca nélküli miniszteré, és annak élére a felvételi tárgyalásokat vezető Juhász Endre kerül.
Egy EU-ügyi miniszter kinevezése vagy önálló integrációs minisztérium létrehozása nem új ötlet, annak célszerűségéről már jó ideje vita folyt kormányzati körökben. Ennek ellenére a bejelentés mégis mintha felkészületlenül ért volna számos kormányzati illetékest. Márpedig ez arra utal, hogy a döntést nem előzte meg módszeres szakmai előkészítés. A bejelentést követő órákban – lapzártánk idején – növelte a zavarodottságot, hogy ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el arról, tulajdonképpen mi is lesz az új tárca nélküli miniszter hatásköre: a tárcaközi uniós koordináció vagy más.
A számos kérdőjel semmit nem von le Juhász Endre érdemeiből, akinél többet aligha tett bárki is az elmúlt években Magyarország uniós tagságáért. A jogi végzettségű és a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások területén gazdag tapasztalatokkal bíró diplomatát még a Horn-kormány bízta meg a csatlakozási tárgyalások vezetésével. Politikamentes, szigorúan szakmai hozzáállásának köszönhetően az Orbán- és a Medgyessy-kabinet bizalmát is élvezte, és a tárgyalásokon elfogadott több bonyolult kompromisszum is a nevéhez fűződik. Mi több, Juhász Brüsszelben azzal vívott ki rendkívüli tekintélyt magának, hogy még uniós tárgyalópartnerei többségénél is jobban ismerte a közösség jogszabályait.
A nagykövetről egy ideje tudni lehetett, hogy küldetésének lejártával a következő hónapokban visszatér Magyarországra. Juhász Endre korábban adott interjúiban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyszer az unióban vállaljon munkát.
Minden bizonnyal az sem szerepelt a miniszterelnök heti tervében, hogy a kancellária vezetőjének távozásával felszínre kerül az MSZP és a Medgyessy-csapat között eddig rejtve meghúzódó ellentét: a párt ugyanis nagyobb befolyást szeretne magának a kormány – sokak szerint túlzottan is a pártonkívüliek befolyása alá került – csúcshivatalának környékén. A pártban tisztséget ugyancsak nem vállaló Kiss Elemér lemondása után a Népszabadságnak nyilatkozva elismerte, hogy az utóbbi időben érték bírálatok a munkáját, főleg az MSZP korábbi kampányfőnökének, Ron Werbernek a kancellária átvilágításáról készített tanulmányát követően. A kormányfő eleinte a kancelláriaminisztert védő, később a támogatásból kihátráló nyilatkozatai is arra utalnak, hogy Kiss Elemér távozása sokaknak kapóra jött. Medgyessy Draskovics Tibor helyzetbe hozásával próbálta legitimizálni azt az átszervezést, amely már az év eleje óta zajlott a kancellárián, s amely a MeH-et vezető miniszter hatásköreinek rovására a kabinetfőnököt, ezzel pedig áttételesen a kormányfőt erősítette. Draskovics irányítása alatt ugyanis egy külön szervezet kezdett kibontakozni, ez a MeH hagyományos, a kormányzati munkát előkészítő közigazgatási feladatai mellett inkább politikai feladatokat lát el, s az Orbán-kormány által a minisztériumokat felügyelő, úgynevezett referatúrák munkatársaiból áll. Ennek a hatalomátrendeződésnek vetett gátat tehát most a párt, amely Kiss Péter delegálásával erősíti pozícióit a kancellárián.
