Két arc a Budapesti Értéktôzsde (BÉT) Rt. múlt heti közgyűlése után. Az egyik az elnöké, Jaksity Györgyé, aki – két teasütemény között – alig tudta leplezni keserűségét, miután a részvényesek sorra leszavazták az igazgatóság általa is támogatott javaslatait. A másik a tavaly részvénytársasággá alakult intézmény jelenlegi legnagyobb tulajdonosáé, a tôzsdei újságíróként és befektetôként egyszerre működô Korányi G. Tamásé, aki fülig érô szájjal harsogta a kollégáknak, hogy „teljes a gyôzelem”, az általa fontosnak tartott pontokban sikerült elérni a célokat.
JaksIty György tôzsdeelnök
A két arckifejezés eltérése az átalakulás óta megtartott elsô évi rendes közgyűlés lezárását követôen jól mutatta azt a játszmát, amely a teremben lezajlott, és azokat a különbségeket, amelyek a tôzsde hosszabb távú érdekeinek megítélésében mutatkoznak a BÉT körül ilyen vagy olyan szerepben mozgó személyek között. A részvényesi találkozó ugyanis ezúttal legfôképpen azt demonstrálta, hogy merôben mást gondolnak a pesti börze jövôjérôl a menedzsment tagjai, a kisebb és a nagyobb részvényesek, az alacsonyabb díjakban érdekelt, aktív befektetési szolgáltatóként működô tulajdonosok, vagy a nagyobb haszon mellett „csak” a pénzük megtérülésében bízó pénzügyi befektetôk.
TÖRÉSVONALAK. „A tôzsde továbbra is védtelen maradt az ellenséges felvásárlással szemben, pont azokat a javaslatokat nem fogadta el a közgyűlés, amelyek a nagyobb átláthatóságot és a tulajdonosi kör ellenôrzését szolgálták volna” – panaszkodik az egyik, névtelenséget kérô kistulajdonos, aki pedig éppen egyetértett volna az igazgatóság módosító csomagjával. A menedzsment azt szerette volna elérni, hogy a jelenleg zárt körűen működô rt. írja elô – miként arra a gazdasági társaságokról szóló törvény elôírásai lehetôséget adnak – az alapító okiratában: a névre szóló részvények átruházásához az igazgatóság beleegyezésére van szükség, ami pedig csak fontos okból tagadható meg. Ilyen „fontos ok” lett volna például, ha a papírokat a BÉT egyik versenytársa kívánja megszerezni, vagy olyan tulajdonos szeretne megjelenni a nemzeti intézménynek is tekinthetô börzében, aki „nem képes elfogultságtól mentesen, az általános piaci érdekeket szem elôtt tartva” garantálni a parkett stabil, versenysemleges működését.
A tulajdonosi kör változásainak nagyobb átláthatóságára, az esetleges ellenséges felvásárlás megakadályozására annál is inkább szükség lett volna, mert az utóbbi idôben hirtelen megélénkült a tôzsdét működtetô társaság részvényeinek forgalma. Jaksity György elnök elmondása szerint az rt.-vé alakulást megelôzô és azt követô hónapokban például az összes részvény 25–30 százaléka cserélt gazdát, ráadásul megindult a rendkívül szórt tulajdonosi struktúra lassú koncentrálódása is. Amint arról hetekkel ezelôtt már beszámoltunk (Figyelô, 2003/13. szám), a korábban a tôzsdei szolgáltató cégek zártkörű „klubjaként” működô BÉT Rt. tulajdonosai között egyre nagyobb az olyan magánbefektetôk súlya, akik valószínűleg leginkább „üzletet” láttak a tôzsdei tulajdonszerzésben. A BÉT Rt. ugyanis nem csak értékpapírpiac, hanem vonzó portéka is: 550 millió forint jegyzett tôkéje mellett 4,69 milliárd forintos saját tôkével rendelkezik, ráadásul 25 százalékos részesedéssel bír a mintegy 11 milliárdos vagyonú Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt.-ben is.
A tét nagyságához képest ráadásul nemcsak az ellenséges felvásárlást akadályozó elôírások maradtak kezdetlegesek, de kifejezetten a zavarosban halászóknak kedvez a tulajdonszerzéshez kapcsolódó bejelentési kötelezettség puha szabályozása. A BÉT Rt.-re ugyanis – lévén zártkörű részvénytársaság – a gazdasági társaságokról szóló törvény paragrafusai érvényesek, amelyek a tulajdonosok döntésére bízzák a részvénykönyv nyilvánosságát. A dokumentum így tehát nem nyilvános, a tulajdonszerzést sem kötelezô bejelenteni, az igazgatóság csak azokat a változásokat képes közzétenni, amelyek beérkeznek hozzá, mindez pedig rendkívül nehezen követhetôvé teszi a változásokat.
Az egyik részvényes kiegészítô javaslatában változtatott volna a helyzeten. Ô az alapszabályban elôírta volna, hogy minden tulajdonszerzést 15 napon belül kötelezô legyen bejelenteni az igazgatóságnak. Értesüléseink szerint az egyszerű többséget ugyan megkapták volna ezek a javaslatok, a minôsítettet viszont már nem. Az átláthatóság jegyében annyi történik, hogy a tôzsde honlapján havonta, illetve a közgyűlések elôtt nyilvánosságra hozzák az aktualizált tulajdonosi szerkezetet, és félévente a gazdálkodási információkat is közzéteszik.
NINCS ÖSZTÖNZÉS. A tulajdonosok közötti jelentôs, a BÉT jövôjét tekintve is fontos filozófiai különbségek törtek a felszínre számos más javaslatnál is. Az igazgatóság pártiak szerint egyfajta szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról a „civilben” leginkább profi befektetôként működô tulajdonosok, amikor sem a tôzsde sajátrészvény-vásárlási programját, sem pedig a menedzsment ösztönzését szolgáló opciós programot nem hagyták jóvá, s a képzôdô csekély nyereséget – az igazgatóság javaslata ellenére – teljes egészében osztalékfizetésre fordították. Tették ezt annak ellenére, hogy szakemberként jól tudhatták: a cégben maradó nyereség vagy a sajátrészvény-vásárlás a társaság mozgásterét növeli, az opciós program pedig a legjobb eszköz az ott dolgozók érdekeltségének növelésére.
Az osztalékfizetésre például a legnagyobb tulajdonos tett javaslatot, és azzal érvelt, hogy az 59 millió forint – részvényenként 11 forint – valójában nem is a BÉT által megtermelt nyereség, hiszen a Keler Rt.-ben lévô tulajdonrész utáni osztalékjövedelembôl származik. Mint javaslatában írta, elvi jelentôsége van annak, hogy ezt az összeget kifizetik a tulajdonosoknak, hiszen ezzel azt jelzik, hogy a tôzsde valódi részvénytársaságként, a tulajdonosai javára kíván működni. Sokan jelképesnek tartják azt is, hogy a süllyesztôbe került az alaptôke alig 10 százalékát érintô sajátrészvény-vásárlási program, amelyet az igazgatóság elsôsorban nem is az amúgy szimbolikus nagyságrendű, s a kudarc miatt vissza is vont részvényopciós ösztönzési program beindításával indokolt, hanem azzal, hogy a BÉT tervei között szerepel a más, globális börzékkel való stratégiai együttműködés, netán integráció, ezt pedig megkönnyítené, ha a társaság rendelkezne saját részvényekkel.
A közgyűlés utáni arckifejezések persze nem azt mutatták, hogy – miként egy másik tulajdonos fogalmazott – jól elkülöníthetô törésvonalak mentén alakulnak ki a szekértáborok a különbözô típusú részvényesek között, hanem azt, hogy a sokfajta érdek még véletlenszerűen is képes egymásra találni. Minden azon múlik tehát, hogy az igazgatóság mennyire tudja jól elôkészíteni a terepet. A BÉT Rt. rendkívül szórt tulajdonosi szerkezete és az egy kézben megengedett, maximum 10 százalékos szavazati korlát ugyanis azzal jár, hogy a fontosabb döntésekhez szükséges minôsített többséget rendkívül nehéz elérni, illetve – a másik oldalról – nagyon könnyű megtorpedózni.
