Teknősroham

Több egyszerű kabalaállatnál az a porcelán teknősbéka, amelyet Valéry Giscard d’Estaing, az Európai Konivent veterán elnöke őriz az asztalán. Magyarázata szerint a teknős Európa alkotmányozó gyűlését szimbolizálja, amely ha lassú léptekkel is, de biztosan halad a kitűzött cél felé.

Giscard dEstaing és kabalaállata. Sportszerűtlen de hatásos.

Ám az araszolásnak egyszer és mindenkorra vége. Alig két hónappal a mű befejezésére adott június 20-i határidő lejárta előtt Giscard akcióba lendült: a sajtón keresztül megszellőztette terveit az uniós intézmények megreformálásáról. „Az Egyesült Államok elnökét, Kína Népi Kongresszusát és a Szovjetunió politikai bizottságát próbálja lekoppintani” – dohogott Kimmo Kiljunen, Finnország egyik képviselője a testületben. Mindez arról jutott eszébe, hogy a konvent elnöke az unió fő döntéshozó szerve, az Európai Tanács élére állandó elnököt, egy Európai Kongresszusnak nevezett új intézményt és az elnök mellé még egy többfős „büró” létrehozását javasolta. A három elképzelésben az a közös, hogy az Európai Konvent tagjainak nagy többsége hallani sem akar róla.

CÉLT ÉRT. Időközben az egykori francia államfő nagy port felvert javaslatai a testület munkáját irányító elnökség kezei alatt némileg megszelídültek, kikerült belőlük több, különösen a kis államok és az Európai Bizottság által ellenzett elképzelés. „Kifejezetten sportszerűtlen húzás volt Giscard-tól, de ha a június 20-i határidőre le akar tenni valamit az asztalra, akkor szándékosan provokálnia kellett” – értékelte a történteket a Figyelőnek Giovanni Grevi, az European Political Center elemzője. VGE – ahogy a volt francia elnököt nevének kezdőbetűi alapján Brüsszelben sokan nevezik – mindenesetre elérte célját: az intézményi vitát sikerült a közösség legnagyobb tagállamainak tetsző irányba terelnie. Megfigyelők általában egyetértenek abban, hogy még az Európai Konvent Giscard-énál sokkal kiegyensúlyozottabb elnökségi tervezetében is a közösségi – ha úgy tetszik föderális – elképzelésekkel szemben a kormányközi modell felé billen a mérleg nyelve. Ennek egyik szembeötlő jeleként a rövidesen plenáris vitára bocsátandó dokumentum az Európai Tanács, azaz az állam- és kormányfők testülete élére (egy korábbi francia-német kezdeményezést átvéve) több évre kinevezett elnököt javasol. Visszatáncol ugyanakkor attól az egyszer már polgárjogot nyert elképzeléstől, hogy az Európai Bizottság elnökét ne az állam- és kormányfők jelöljék ki, hanem az Európai Parlament válassza meg, a jelenleginél nagyobb demokratikus legitimitást biztosítva ezzel Brüsszelnek.

Bár a mérleg még egyensúlyba kerülhet, a feltehetően valamely nagy tagállam egykori vezetője által betöltendő EU-elnöki poszt létrehozását már nagyon nehéz lesz megakadályozni. Az új intézmény ellen elsősorban a kis országok, a föderalisták és az Európai Bizottság ágálnak, mert a nagyok befolyásának megerősödésétől tartanak. A már idézett Giovanni Grevi szerint most már inkább arra kellene összpontosítani, hogy a pajzsra emelendő személy ne rendelkezzen tényleges hatalommal, és szerepe csupán a csúcstalálkozók levezetésére és protokolláris funkciók ellátására korlátozódjon. A kérdés egyelőre teljesen nyitott, és még nyelvi nehézségek is zavarják a tisztánlátást. Angol nyelven például az elnökre két kifejezés is létezik (a chairman és a president), és egyáltalán nem mindegy, hogy melyik kerül előtérbe.

John Bruton korábbi ír kormányfő szerint az unió kisebb tagjai elfogadják majd az Európai Tanács elnökét, ha cserébe megkapják a nekik járó bizottsági posztot. Az elnökségi tervezet ugyanis magáévá tette Giscard javaslatát, hogy a jövő Európai Bizottságának létszámát az elnökkel együtt 15 főben maximálják, és hozzák létre a segédbiztosok kategóriáját. Ez különösen érzékenyen érinti a kisebb tagállamokat, amelyek unión belüli egyenjogúságukat részben az „egy ország-egy biztos” elv fenntartásán mérik le. Miközben ehhez az előjogukhoz ragaszkodnak, számos elemző szerint lényegében saját érdekeik ellen cselekszenek, amelyek egy erős és hatékony, éppen ezért korlátozott létszámú Európai Bizottsághoz fűződnének.

VÁLASZTÓVONAL. Egyes elemzők azonban nem osztják azt a széles körben elterjedt véleményt, hogy az EU jövőjéről szóló vitában a választóvonalak a kicsik és a nagyok között húzódnak. Kivétel ez alól a közös kül- és biztonságpolitika, ahol az unió befolyásosabb tagállamai érvényesíteni kívánják nagyobb súlyukat. Ám a kis országok által favorizált váltakozó (rotációs) elnökségi rendszer átalakítása is az eddiginél hatékonyabb és jobb működést szolgálhatja, ami mindenkinek érdeke. Az asztalon lévő javaslatcsomag figyelemre méltó eleme, hogy kettéválasztja a törvényhozói és a végrehajtói funkciókkal rendelkező miniszteri tanácsokat. Az előbbieknél – például a közlekedési és környezetvédelmi miniszteri formációknál – akár fenn is maradhat a rotáció elve, amelynek során a tagállamok meghatározott időnként váltják egymást az elnöki székben. Ellenben szakértők szerint a közösség kisebb tagjai is akkor járnak jól, ha a végrehajtói jogköröket gyakorló minisztertanácsokban – amilyen például az általános ügyek tanácsa, a pénzügyminiszterek vagy a bel- és igazságügyi miniszterek fóruma – az Európai Bizottság képviselői elnökölnek. Erre már példa is van, hiszen konszenzus alakult ki arról, hogy a külkapcsolatokkal foglalkozó tanács üléseit a jövendőbeli EU-külügyminiszter vezesse, aki félig-meddig a bizottsághoz tartozik majd. Más kérdés, hogy máshol nehezebb lesz keresztülvinni ezt a felállást.

Az érdemben most kezdődött intézményi vita esetleges elhúzódásán múlik, hogy az Európai Konvent június 20-ára elkészül-e munkájával, átadva a stafétát a tagállamoknak – régieknek és újaknak -, hogy azok elfogadják az unió alkotmányát. A konvent tevékenysége már eddig is számos látványos eredményt, újítást hozott. Ezek közé tartozik az EU önálló jogi személlyé válása, nehezen átlátható szerkezetének egyszerűsítése és az alapvető jogok chartájának jogilag kötelezővé tétele. De vajon elegendőek lesznek-e az Európai Konvent által elfogadandó intézményi reformok a 25 tagú EU működőképességének fenntartásához? Sokan úgy tartják, hogy objektív okok miatt az unió most születőben lévő új intézményi keretei legalább tíz évre szólnak majd. Azaz ha fércmű születik, egyhamar nem lesz lehetőség a korrigálásra.