Április derekán arról írtam ezeken a hasábokon, hogy az athéni Akropolisz tövében az Európai Unió tíz új tagja aláírta a 2004 májusában megvalósuló belépés okmányát. Akkor ez volt a végső következtetésem: a mi régiónk országai csak úgy juthatnak befolyáshoz a kibővült unióban, ha képesek megtalálni azokat a pontokat, ahol érdekeik eléggé közel állnak ahhoz, hogy kidolgozzanak egy közös álláspontot és azt csoportként tudják képviselni.
A régi mondás szerint: „Ütközet után bölcsek a tábornokok.” Így hát most, néhány héttel Athén után, nagy bölcsen ki lehet mondani, hogy egy ilyen sikeres csoport megalakításának még nincsenek meg a feltételei. Ennek az oka az, hogy Athénben a régiónknak csak két „tábornoka” volt túl a maga ütközetén. A szlovénről és a magyarról van szó, akik különböző belpolitikai helyzetben, eltérő jellegű és intenzitású feszültségek között azonos (és helyesnek bizonyult) technikát alkalmaztak: előbb a népszavazás ütközete, azután az aláírás és Athén. Ennek is volt kockázata. Ám távolról sem olyan súlyos, mint azoké, akiknek a kézjegyét most utólag érvénytelenítheti a népszavazás. Május és június ezért a régió két izgalmas hónapja lesz.
Ami a májust illeti, Szlovákiában 16-17-én tartják a népszavazást. Reális az a feltételezés, hogy (miután az utolsó felmérések szerint 75 százalékos a belépés támogatottsága) a népszavazás sikeres lesz. Amennyiben mégis nem várt kudarcot hozna, biztosnak tekinthető az a kétharmados parlamenti többség, amely az EU-belépést jóváhagyhatja.
VIRTUÁLIS TRIANON. A siker a magyar-szlovák kapcsolatokat és a szlovákiai magyar kisebbség jövőjét teljesen megváltoztathatja. Egy olyan folyamat kezdetét jelenti, amely az évtized végéig fokozatosan virtuálissá teheti a trianoni diktátum hatását. Olyan események, mint a szlovák, majd 2007 táján (Bukarest akkori belépése után) a román határ teljes megnyílása, a schengeni határ keletre tolódása és végül a jövő évtized közepéig az euró megjelenése lehetnek e folyamat egymást követő lépései. Így Magyarország és közvetlen szomszédai megszabadulhatnak egy sok évtizedes, rájuk telepedett nyomástól, ami módosíthatja (ha úgy tetszik európaizálhatja) belpolitikai életük erőviszonyait és stílusát.
Az EU egészét ennél mélyebben érinti majd a június 7-8-i lengyelországi népszavazás. Varsó történelmileg kényes stratégiai kulcshelyzete (németek és oroszok közé ékelve) az iraki háború miatt egy időre még „különlegesebbé” vált. Berlin és Moszkva az európai „tagadás blokkjának” vezető hatalmai voltak, viszont a lengyelek (a briteken kívül) Európában az egyetlenek, akik ténylegesen harcoló szövetségesként álltak az amerikaiak oldalára.
VARSÓ KASSZÍROZ. Washington hálás; már aláírás előtt állnak megállapodások olyan multikkal, mint a Pratt Whitney, a General Motors, és a Motorola. A Neue Zürcher Zeitung becslése szerint 10 év alatt 12 milliárd dollár tőkeinjekció áramolhat a lengyel gazdaságba. Az EU-ban ennek ugyan vegyes hatása lehet, de a népszavazás sikerének esélyeit növeli, és tovább erősítette a kampányt irányító Kwasniewski államelnök tekintélyét. És ellensúlyozhatja a Miller-kormány gyenge teljesítménye és pénzügyi botrányai miatti elégedetlenséget is.
Varsóban ma az „igen” 70 százalékos többségét várják. Az egyetlen buktató az lehet, hogy a részvétel nem éri el az 50 százalékot, márpedig a lengyel törvény szerint a voksolás akkor érvénytelen. A parlament ezután kétharmados többséggel határozhat a csatlakozás mellett. Ott viszont az ultranacionalistáktól az ingadozó Parasztpártig terjedő jobboldal ellenállása és Millerék parlamenti népszerűtlensége miatt a döntés esetleg kétesélyessé is válhat.
Végül: Csehország.Technikailag a helyzet biztató. Nincs ugyanis kötelező alsó részvételi határ és a felmérések 70 százalékos jóváhagyást ígérnek. A politikai háttér azonban kaotikus. Klaus, az új államelnök, a legnagyobb konzervatív párt vezetője vad euroszkeptikus és egyben igen provokatív személyiség. Élesen és – a médiát fel- és kihasználva – nyilvánosan bírál mindenkit, Spidla szociáldemokrata kormányfőtől Stapleton amerikai nagykövetig. A médiaoffenzíva nyomán – írja a Financial Times – „igen sokan azt hiszik, hogy Klaus kormányozza az országot”. Ahhoz ez a hiedelem eléggé erősnek tűnik, hogy a június 13-14-i népszavazást a reális esélyek ellenére is bizonytalanná tegye.
Három ütközet. Három alkalom arra, hogy bölcsek legyenek a tábornokok. Persze csak utólag.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
