Szinte lehetetlen a 2 millió 225 ezer magán és 1 millió 180 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tagnak megállapítania azt, hogy a pénzével (ami összesen 771 milliárd forintot jelentett az év végén) jól gazdálkodnak-e a pénztárak, és nem járna-e jobban, ha másikat választana. Annak ellenére, hogy januártól a pályakezdőknek ismét kötelező a magánnyugdíj-pénztári tagság, és a korábbi 6 százalék helyett immár 7 százalékot fizetnek a tagok, a pénztárak a lehető legszűkszavúbban adnak tájékoztatást, a vagyonkezelésük eredményességének összehasonlítása pedig az egyszerű földi halandó számára végképp reménytelen.
Noha a nyugdíjrendszer második és harmadik pillérét alkotó magán- és önkéntes nyugdíjpénztáraknak június végéig közzé kellett volna tenniük a tavalyi évük adatait, ezt sokan késve tették meg. (Bár a nyugdíjpénztárak jelzése szerint a Pénzügyi Közlönyben nem az ő késedelmük okán csúszik a megjelenés, hanem amiatt, hogy nem férnek be az adatok.) A tagság többsége ugyan megkapta saját pénztárától az elszámolást, amiből kiderül, hogy az egyéni számláján összesen mekkora vagyona volt 2002 végén, és az is, hogy a pénztár fedezeti tartalékán (értsd: az egyéni számlákon jóváírt összegek együttesén) mekkora nettó hozamot ért el. Ez utóbbi szám azonban önmagában nem sokat mutat.
HOZAMVERSENY. Összehasonlításra például nehezen nyílik lehetőség, hiszen a keveseknek járó Pénzügyi Közlönyben jelenik meg a többi pénztár elszámolása, ezek is több számban elszórva. A pénztárak általában a teljes vagyonon elért nettó hozamot teszik közzé, ami legfeljebb kiinduló pont lehet az összehasonlításban, hisz mindenkit az érdekel, hogy konkrétan az ő számláján lévő összegnek mekkora volt a hozama, ez azonban már attól függ, hogy mikor, mennyit fizetett be az ügyfél, illetve munkaadója. Főként az önkéntes nyugdíjpénztáraknál jellemző, hogy sokan – az adókedvezmény kihasználása miatt – csak az év végén fizetnek be nagyobb összeget, vagyis az évközi befizetés nem egyenletes. S hiába kellett volna az idén egy referencia hozamrátát is megjelentetni, hogy legalább ez a szám adjon valamiféle fogódzót, sokan ezt is „elfelejtették”.
A reálhozam kiszámítása még inkább kétséges, hiszen van olyan pénztár, amely 4,8 százalékos (december/december) inflációt, és van, amelyik 5,28 százalékos (éves átlagos) inflációt közöl. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) éves jelentése szerint egyébként az átlagos hozam 6,3 százalékos volt a magán- és 6,6 százalékos az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében, ami 1,4, illetve 1,7 százalékkal haladta meg az inflációt.
„A hozam önmagában azért sem mond semmit, mert nem mindegy, hogy egy pénztár milyen befektetési stratégiát követ, és a portfóliójában mekkora arányban szerepelnek az állampapírok, a magyar és külföldi részvények, a vállalati kötvények és a befektetési alapok. Ehhez kellett volna a referencia hozamráta” – fejti ki Farkas István, a FI-AD Pénzügyi Tanácsadó Kft. szakértője. Szerinte a piac még nem eléggé fejlett, és míg a kétszintű bankrendszer megalakulása után is sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megszülessen a teljes hiteldíj mutató (thm), illetve egy egységes betéti kamatláb mutató (ebkm), addig a pénztárpiacon is várni kell egyelőre a hasonló indikátorok megalkotására. Így hiába tűnik például kevésnek a Credit Suisse Life & Pension által elért 3,99 százalékos hozam, ez a pénztár a többihez képest több külföldi részvényt tartott, amelyek tavaly nem szerepeltek fényesen, de hosszú távon akár kiemelkedően jól is hozhat ez a befektetési stratégia.
Pénzkivét az önkéntes pénztárból
AKI NYUGDÍJAS. Ha legalább 3 éve megtakarít, akkor adó- és járulékmentesen juthat hozzá egy összegben vagy járulék formájában a számláján lévő pénzhez
AKI AKTÍV TAG, 10 ÉV UTÁN. Dönthet úgy, hogy felveszi az egész pénzt egy összegben. Ekkor a számláján külön lehet választani a befizetett díjat és az elért hozamot. A hozam adó- és járulékmentes, míg a befizetett díjra személyi jövedelemadót kell fizetni (ez a sávtól függ, hogy mekkora), s 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást is levonnak. Egy másik lehetőség, hogy az illető csak a pénz egy részét veszi fel, ekkor azonban a hozam feletti rész után adót és járulékot kell fizetnie. Végül, az is lehet, hogy nem tesz semmit, folytatja a megtakarítást, s ettől kezdve (a fent említett megszorításokkal) bármikor hozzájuthat a pénzhez.
Lehoczky szerint egyébként lehet ugyan a pénztárak relatív teljesítőképességét mérni, de a tagok számára a legfontosabb mégis az elért nettó hozam, és ezek igenis összehasonlíthatóak. Az embereket szerinte az érdekli, hogy a vagyonukat milyen eredményességgel kezeli a pénztár, és kevésbé kíváncsiak azokra a magyarázatokra, amelyek a portfólió összetételében keresik a választ a rosszabb teljesítményre.
HASZNOS ÖSSZEVETÉS. Farkas István viszont úgy látja, hogy két-három évenként érdemes összevetni, hogy a nyugdíjpénztárunk hogyan teljesített, ami még nem jelenti azt, hogy ha elégedetlenek vagyunk, rögvest egy másikhoz kellene átigazolnunk. Érdemes például szem előtt tartani, hogy a múltban elért hozamok a jövőre nézve nem garantálnak semmit, legfeljebb némi fogódzót jelenthetnek a pénztár várható teljesítményét illetően. Szakértők szerint egyébként egyáltalán nem jellemző, hogy az emberek váltanának; a látható mozgás leginkább annak köszönhető, hogy folytatódik a piac koncentrációja, azaz a pénztárak öszszeolvadása. Emiatt tavaly a magánpénztárak esetében 4, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál 16 szereplővel lett kevesebb a piacon.
Az önkéntes ágon egyre több pénztár ajánlja fel a tagjainak a választható portfóliós rendszert, így az ügyfél a saját kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően mondhatja meg, hogy szinte csak állampapíros, vagy némi részvényt is befogadó befektetést szeretne. „A magán nyugdíjpénztárak között is az követné a legjobb befektetési politikát, amelyik – ismervén tagjainak életkorát és kockázatvállalási hajlandóságát – ennek megfelelően alakítaná ki a portfólióját. Noha Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is teljesen átlagosnak mondható a 60 százalék körüli részvényarány, nálunk a legtöbb részvényt tartó pénztárnál is legalább 75 százalékos az állampapírok súlya” – teszi hozzá Farkas.
A pontos adatközlés és összehasonlítási lehetőség, valamit a pénztártagok mélyebb szintű tájékoztatása azért is fontos lenne, hogy majd a nyugdíjba vonuláskor ne törjön ki botrány, és ne utólag siránkozzanak az ügyfelek, hogy miért nem váltottak 5-10 év után. Ehhez persze az is szükséges lenne, hogy a tagok is érdeklődjenek és figyelemmel kísérjék a megtakarításuk alakulását.
PÉNZKIVÉT. Bár a magán ág esetében a tagok nyugdíjba vonulása még messze van, az önkéntes pénztáraknál a nyugdíjasok számára már működik a kifizetés. Sőt, az első befizetőknél már az idén letelt a 10 éves kötelező várakozási idő, így ők már felvehetnék a pénzüket. A Dimenzió önkéntes nyugdíjpénztári ágazatánál például júliustól már 8-9 ezer tag kérhetné a megtakarítását, de csak töredékük nyúl hozzá. „Nálunk viszonylag fiatal, 40-42 év körüli a tagok átlagos életkora, ennek ellenére többségük már most tudatosan készül a nyugdíjas évek anyagi biztonságának megteremtésére” — mondja Bíró Gergely, a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egyesület befektetési igazgatója (a terheket lásd külön). A pénztár egyébként erőteljes kampányba kezdett, hogy megtartsa a tagokat. Az érvek között az eddig elért hozamokat, a nyugdíjas kor elérése utáni adómentességet és azt az érvet sorakoztatták fel, hogy ettől kezdve a tag bármikor hozzájuthat a pénzéhez. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál jövőre már tömegesen érkeznek el az első tagok a 10 éves megtakarításhoz, de kérdéses, hogy ezek az intézmények miként fogják megtartani az ügyfeleiket és a kezelt vagyont. Persze az eddig elért – bár mégoly keveset mondó – hozamok döntő súlyt képviselhetnek majd a tagok döntéseiben.
Bíró Gergely szerint egy pénztár akkor működhet igazán hatékonyan, ha több vagyonkezelőt versenyeztet és pályáztat, így versenyben alakulnak ki a hozamok és a vagyonkezelésre elszámolt költségek is.
