Az oktatási minisztériumtól a sportminiszter balatonöszödi üdülőjéig átívelő botránysorozat alkalmas volt arra, hogy az ellenzék megkoptassa a korrupcióellenes program és kijelentések hitelét. A helyzetre az SZDSZ tudott gyorsabban reagálni, viszonylag hamar szorosra zárta sorait. A szocialisták viszont sokáig nem tudták eldönteni, miként kezeljék a kilencvenes évek privatizációs gyakorlatának egyik gyöngyszemét, s kissé megkésve sorakoztak fel Gyurcsány Ferenc mögött. Akkor, amikorra a sportminiszternek már kellően meggyengült a tekintélye ahhoz, hogy a közeljövőben a jelenlegi pártvezetés kihívója lehessen a szociáldemokrata megújulás felé tartó – úgy tűnik, egyre rögösebb – úton.
Mindenesetre ez a (politikai és/vagy kommunikációs) kitérő sem a kormányt, sem az MSZP-t nem segítette abban, hogy következetesen tudják képviselni a gazdasági irányváltás, a fogyasztás visszafogásának amúgy sem túl népszerű programját. A megszorító intézkedések – a kikezdett erkölcsi hitel által felerősítve – óhatatlanul meghatározzák a közhangulatot. A szocialista elbizonytalanodásból pedig a jelek szerint nemcsak az ellenzék profitált, de a kisebbik koalíciós partner is, amely az adócsökkentési programja melletti kitartásban vélte meglelni önálló arculata újraépítésének kiindulópontját.
Így jutottunk el a nyár közepi harcias üzengetésektől odáig, hogy most már a koalíciós pártok a kabinettel közösen keresik az adócsökkentés forrásait. Beindultak a szakszervezetek és más érdekérvényesítő fórumok is. A miniszterelnök ugyan kijelölte azokat a kereteket, amelyeknek minden körülmények között, a módosítások közepette is fenn kell maradniuk. Az alkudozás nyomán elfogadásra kerülő programot azért bizonyára érdekes lesz majd összehasonlítani azzal, amit a júliusi kormányülést követően a pénzügyminiszter sietve kiszivárogtatott.
Azt meg persze sohasem tudjuk meg, milyen irányba ment volna a gazdaságpolitikai korrekció, ha közben a kormánynak nem kell a saját üvegzsebében kotorásznia.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
