 |
| Utcai cigarettaárus. A feketekereskedelem súlya 20 százalék alá csökkent. |
Regionális dohánynagyhatalom lesz Szerbia – summázta a kormány vágyait Bozsidar Gyelics pénzügyminiszter a minap, amikor belgrádi szempontból igencsak biztató fordulatot vett az ország két dohányipari vállalatának értékesítése. A szerbiai privatizációs menetelésnek – amelynek a tervek szerint 2005-ig kellene befejeződnie – az egyik legértékesebb idei tétele a nisi DIN (Duvanska Industrija Nis) és a vranjei DIV (Duvanska Industrija Vranje) magánosítása. A két vállalat termékei összesen 60 százalékos részesedéssel bírnak a hazai piacon. Igaz, ez utóbbi viszonylag kicsi – Szerbia és Montenegró lakosainak száma mindössze 8 millió fő -, ám az országban korántsem lebecsülendő „hagyományai” vannak a dohányzásnak. Évente 912 millió csomag cigaretta fogy, azaz fejenként 114 doboz jut minden helyi polgárra.
Ez pedig olyan mennyiség, hogy a privatizáció lehetősége a világ legnagyobb gyártóit vonzotta Szerbiába. A tendercsomagot a nemzetközi dohányipar szinte valamennyi nagyobb játékosa megvásárolta – igaz, az augusztus eleji határidő lejártáig közülük végül összesen hárman nyújtottak be pályázatot -, ráadásul az ajánlatok messze felülmúlták a belgrá-
di kormányzat legmerészebb álmait is. A költségvetés előzetesen mintegy 100 millió eurós bevételt remélt a kettős ügylettől, ezzel szemben a legjobb ajánlatok végösszege eléri a 437 milliót. A nisi vállalatért a Philip Morris kínálta a legtöbbet: az eladásra meghirdetett 66,45 százalékos tulajdonrészért az amerikai óriás kész 387 millió eurót fizetni. Ez 173 millió euróval több, mint a tenderre a horvát Tvornica Duhana Rovinjtól beérkezett második legjobb ajánlat. A nisinél jóval kisebb, vranjei dohányipari vállalat 67,81 százalékát pedig, kerek 50 millió euróért, minden jel szerint a British American Tobacco (BAT) szerzi meg.
GÁLÁNS AJÁNLATOK. Mindkét vállalat komoly befektetési tervekkel támogatta meg pályázatát: a Philip Morris öt év alatt 64,8 millió eurót, a BAT pedig 24 milliót költene szerzeménye fejlesztésére. Ám Szerbiában talán ennél is fontosabb, hogy az – errefelé sokszor még az árajánlat összegénél is komolyabb szempontként értékelt – szociális programokra a Philip Morris összesen 66 millió eurót szán: ebben a dolgozók bérének 10 százalékos növelésén túl benne van egy 5 millió eurós „ajándékcsomag” Nis városának. A BAT szociális programja 13,14 millió euró „elköltéséről” szól.
Mint a bőkezű ajánlatok is sejteni engedik, a két privatizálandó dohányipari vállalat egyáltalán nincs rossz állapotban. A 2500 főt foglalkoztató DIN például tavaly 9 millió eurós nyereséget könyvelhetett el, ráadásul a nisi vállalat egy 20 millió eurós állami tőkeinjekciónak köszönhetően a napi 45 tonnás korábbi termelést nemrég napi 55-60 tonnára futtatta fel. A cég a közelmúltban új, korszerű termékkel is jelentkezett a jelenleg 130 márkanevet kínáló piacon. Az új büszkeség a Best Light névre hallgat, és 8 milligramm körüli nikotin-, és 1 milligrammnál alacsonyabb kátránytartalmával a jobb minőségű import termékekre hasonlít. Az 570 főt foglalkoztató vranjei DIV a legfrissebb hozzáférhető adatok szerint szintén nyereséges: 2001-ben 1 millió euró körüli profitot ért el. A késztermékeken kívül filtereket és speciális cigarettapapír ragasztóanyagot is előállító vállalat igazgatója, Mile Sztevanovics becslése szerint a BAT által kilátásba helyezett beruházással a cég évi 2 ezer tonnás jelenlegi termelését akár a két és félszeresére is emelhetik.
Annyi azonban önmagában még kevés lenne, hogy a két vállalat fölöttébb kívánatos befektetés, a Philp Morris és a BAT ajánlata mögött ott rejlik az a csábítás, amelyet a lassan, de biztosan rendeződő szerb gazdasági környezet jelent. Nem utolsósorban az, hogy míg az előző évtizedben Jugoszláviában a cigaretta fogalma elválaszthatatlanul összefonódott a korrupcióval, mára jóval tisztább lett a helyzet.
A kilencvenes években a Milosevics-rendszer fő támogatóinak egyik fő pénzforrása a nagyüzemi cigarettacsempészet volt. Mi több, annak idején még a Szlobodan Milosevics ellenlábasaként, később a Nyugat kedvencévé váló montenegrói elnök, Milo Djukanovics nevét is összefüggésbe hozták az „üzletággal”. A horvát Nacional című lap értesülései szerint állítólag több dohányipari óriás is állított elő márkás cigarettát kifejezetten a nagybani csempészek megrendelésére. Márpedig a csempészárunak konkurenciát jelentő hazai ipar ellehetetlenítése érdekében Milosevicsék semmitől sem riadtak vissza. Smiljko Koszticsot, a nisi vállalat ügyvezető igazgatóját például „szabálytalan nyereség elérése” vádjával börtönbe csukták. Kosztics három évet töltött rács mögött, majd perének újratárgyalásán bűncselekmény hiányában minden vádpontban felmentették.
| Bulgartabak, az ellenpélda |
| Miközben a szerb dohányipar eladása a jelek szerint látványos sikersztori, egyik legfőbb regionális vetélytársa, a 19 hazai és 3 külföldi üzemmel rendelkező bolgár dohányipari óriás, a Bulgartabak értékesítésének a története valóságos privatizációs horror. (Érdekes magyar kapcsolódás, hogy Bozsidar Sztojanov, a társaság tanácsadója, Georgi Popov, a Bulgartabak igazgatója, és Nikolaj Vaszilev, a privatizációt korábban felügyelő bolgár gazdasági miniszter egykor évfolyamtársak voltak a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.) Az elmúlt évek során többször elhalasztott, majd meghirdetett, ám utóbb visszavont tenderek, megsemmisített pályázatok, korrupciós vádaskodások, végeláthatatlan parlamenti viták után néhány hónapja még úgy tűnt, végül a Deutsche Bank tulajdonában lévő Tobacco Capital Patrners megszerezheti a Bulgartabak 80 százalékát. Ám április elején a Tobacco Capital Partners második megnyert pályázatát is semmisnek nyilvánították, így az egyre betegebb dohányóriásért újra indulhat a harc. Ebben azonban a kezdetben még élénk érdeklődést mutató világcégek már jó ideje nem vesznek részt. |
|
Ám az elmúlt három évben nagyot fordult a világ Szerbiában. Míg 2000-ben az illegálisan az országba kerülő cigaretta még a piac 70 százalékát adta, a múlt évre ez az arány már 20 százalék alá szorult, miközben a szerb vámhatóság 500 tonna csempészárut foglalt le. A szervezett bűnözés ellen a Zoran Djindjics miniszterelnök életét kioltó merénylet után megindított „Kard” elnevezésű tavaszi akciósorozat újabb csapást mért a maradék cigarettacsempészetre, de az új, nehezebben hamisítható jövedéki matricák bevezetésétől és a vámszervek átszervezésétől is további eredmények várhatók.
A befektetők igen nagyra értékelték tehát a csempészet elleni harc eddigi eredményeit, csakhogy a belgrádi kormány a közeljövőben jelentősen emelni szándékozik a dohányipari termékekre kirótt jövedéki adót. Míg ugyanis egy csomag márkás cigaretta ára az Európai Unióban 3 euró körül mozog, Szerbiában ugyanaz 1,5 eurónyi dínárért megvásárolható. Amennyiben a jövedéki adó a jelenlegi előirányzat szerint változna, az akár 62 százalékos fogyasztói áremelkedéshez is vezethetne. Márpedig ez – figyelembe véve, hogy a környező országok többségében maradna a másfél eurós árszint – alighanem újabb lökést adna a csempészetnek. Ráadásul, figyelmeztetnek szakértők, egy ilyen drasztikus áremelés a meglehetősen árérzékeny szerb piacon elkerülhetetlenül a forgalom visszaesését is jelentené.
VISSZAFOGOTTABBAN. A kormánytól érkező legutóbbi jelzések mindezek alapján azt sejtetik, hogy talán mégsem eszik olyan forrón a kását, azaz Belgrád az eredeti terveknél visszafogottabban lát neki a jövedéki adó módosításának. Sőt újabban arról is hallani, hogy – új elemként – védeni kívánja a hazai, immár a „globális multik” kezébe kerülő dohányipart. Egyfelől ugyanis a tender feltételei között szerepelt, hogy a nyertesnek legalább évi 2 ezer tonna dohányt a szerb termelőktől kell beszereznie, méghozzá a termelők és az állam közötti megállapodás szerinti áron. Ezt ellensúlyozandó azonban az új jövedéki törvény egyik módosított tervezete szerint 2010. január elsejéig a hazai előállítású cigaretták folyamatosan csökkenő mértékű – kezdetben dobozonként legalább 9 dínáros (mintegy 36 forintos) – adóelőnyt élveznének az import termékekkel szemben.
