Gazdaság

Törékeny egyensúly

Stílust vált a Herendi Porcelánmanufak-túra Rt., s luxusmárkától szokatlan marketingeszközzel igyekszik helyreállítani megbillent egyensúlyát.


Törékeny egyensúly 1
Tányérfestés Herenden. Fazonigazítás előtt.

Jutányos vásárlásra buzdít a porcelánmanufaktúra reklámja: „Most bizonyos Herendi készletek többet érnek, mint amennyibe kerülnek – 25 százalék kedvezménnyel.” Az akció keretében a hajdani híres vevők, például gróf Apponyi Albert, Viktória angol királynő és Rothschild báróné bazsarózsás, pillangós, madaras mintákkal díszített készleteinek mai megfelelőihez lehet így hozzájutni. A világhírű prémium márka kampánya néhány héttel azelőtt kezdődött, hogy december 6-án a társaság rendkívüli közgyűlésén az igazgatóság fele lemondott tagságáról – élükön Kovács József volt vezérigazgatóval. Az új igazgatóságban még nem kaphatott helyet Polányi Sándor, a november 17-ével kinevezett vezérigazgató, aki a Vivendi Rt. kormányrúdját cserélte el a Herendiére.

„Ez a marketingakció még nem az én művem volt” – hárítja el Polányi a kérdést, amely azt feszegeti, hogy a prémium szegmensben nem szokás az árleszállítás eszközével élni, mert az leértékelheti a márkát. Mint mondja, nem is közönséges árengedményről volt szó, hanem kizárólag hazai „készletakcióról”, s ez egyúttal a piac szondázására is szolgált. A „kísérlet” egyébként igazolta azt a feltételezést, hogy a luxus kategória „alsóbb” szegmensében rugalmas a hazai kereslet, azaz gyorsan elfogy a porcelán, ha olcsóbb.




Új vezetéssel  


Törékeny egyensúly 2
Polányi Sándor. Offenzívára készül.

Polányi Sándor mérnök-közgaz-dász lett 2003. november 17-től a Herendi Porce-lán-manufaktúra Rt. vezérigaz-gatója, miután Kovács József nyugdíjba vonult. Polányi a Video-tonnál eltöltött 12 év után több telekommunikációs céget irá-nyított, legutóbb a Vivendi cégcsoport élén állt. Ez év augusztusában a fejvadászok keresték meg a herendi lehető-séggel. A szakmai találgatások szerint azért távozott a Viven-ditől, mert a csoport új amerikai-angol tulajdonosai takarékosabb, viszszafogottabb üzletmenetet kívántak, Polányi viszont az offenzív fejlődés, a terjeszkedés híve. Ezért hangsúlyozza herendi belépésétől kezdve, hogy nem a költség- és létszámcsökkentéssel akarja javítani a cég eredménye-it, hanem a kereskedelmi szervezet korszerűsítésével, a termelés rugalmasabbá tételével.
Ám a cég élén nem csak a vezér-igazgató személye változott. Rendkívüli közgyűlésen mondott le igazgatósági tagságáról december 8-án az amúgy csak májusban megválasztott Heimann Zoltán, a Béres Rt. és a Bábolna Rt. egykori vezérigaz-gatója, Papp Sándor, a Veszpré-mi Egyetem professzora, valamint Kovács József ex-vezérigazgató. A közgyűlésen az igazgatóság tagjának megválasz-tották Palkovics Imrét, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnökét, a porcelánmanufaktúra egykori mesterfestőjét. Rajta kívül a négytagú új igazgatóságot Albert Mihály, Kasza Károly és Vajai László elnök alkotják.


Törékeny egyensúly 3

Véd- és dacszö-vetség A porce-lánmanufaktúra 1801 részvény-tulajdonosából 1600 MRP-tag, s csupán 201 fő az MRP-n kívüli tulajdonos. Éppen a többség javaslatára vált a formálódó új stratégia fontos elemévé, hogy a 75 százalékban a dolgozói, munkavállalói, 25 százalék plusz egy szavazattal pedig az ÁPV Rt. kezelésében lévő részvénytársaság tulajdonosi szerkezete ne változzon. Nem volt minden alap nélküli a félsz, mert a szakmában tudni vélik, hogy bizonyos pénzügyi befektetői körök szemet vetettek a termékei, hírneve alapján értékes, elhelyezkedése alapján pedig bevásárlóközpont létesítéséhez kincset érő ingatlannal rendelkező manufaktúrára. Az MRP szervezet „önvédelmi reakciója”, hogy a nyugdíjba vonulóktól, a társaságtól távozóktól kötelezően visszavásárolandó részvények vételárát 61 ezer forintról 10 ezer forintra szállították le, amely persze később többet is érhet. A magas részvényárfolyam miatt ugyanis a távozóktól visszavásárolandó részvénytömeg akkora anyagi megterhelést jelentett volna, amelyet a jelen helyzetben nem vállalhat a társaság. A közgyűlési határozat szerint nem csak a részvényérték minimumát határozták meg, hanem azt is, hogy egy-egy tulajdonos legfeljebb 600 részvényt birtokolhat, azaz a teljes állomány kevesebb mint fél százalékát.

A szakma szereplői kíváncsian figyelik a herendi változásokat, hiszen ugyanarra a piaci bajra keresik az orvosságot. Mahalek István, a Hollóházi Porcelángyár Rt. vezérigazgatója szomorúan állapítja meg, hogy másfél évtizede tart a nagy élőmunka-igényes porcelánipar szerkezeti átalakulása, miközben a gyártás keletre helyeződik át, ami az öt vezető európai manufaktúra, köztük a Rosenthal és a Herendi helyzetét is nehezíti. Több üzem is bezárt, de a márkák nem szűntek meg, mert a gyártás nagy része már a porcelán „őshazájába”, Kínába tevődött át. A kínai gyártás ötlete még Hollóházán is felvetődött, de ehelyett inkább a hazai és külföldi piacok jobb kiaknázása mellett döntött a speciális szakmai ismereteiben bízó vezetés.

VÁLTOZÓ STRATÉGIA. A cég vezetésében, kereskedelmében stílust váltó manufaktúra formálódó új stratégiájának megvalósításához kapóra jöhet az akciós piaci tapasztalat. A közgyűlés már el is fogadta a stratégiát, amely az irányításban, a marketingben változást tervez, a tulajdonosi viszonyokban azonban stabilitást ígér.

Polányi Sándor már azt is a változtatás igénye bizonyítékának tartja, hogy éppen őt szemelték ki a vezérigazgatói posztra. A többségében a dolgozók, 25 százalékban pedig az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kezében lévő manufaktúra tulajdonosai felismerték: ha egy nagyon sikeres társaságban egyszer csak fogyni kezd a nyereség, akkor változtatni kell. A menedzser ezt úgy értelmezi, hogy magasabb sebességi fokozatra kell kapcsolni a vállalatot, s a gyorsítást a kereskedelemben kell kezdeni. A cél az, hogy 2004 végére az „értékesítési kapacitás” egynegyedével növekedjék. Ez nem azt jelenteni, hogy 20-25 százalékkal több árut adnak majd el jövőre, csupán azt, hogy a cég ennyivel többre lesz majd képes, ha a kereslet ezt kívánja. Ehhez persze a termelést is rugalmasabbá kell tenni, ami a kézi gyártás miatt nem egyszerű. Így mindössze azt akarják elérni, hogy a Herendi a termelés 5-10 százalékát kitevő gyártókapa-citással képes legyen azonnal alkalmazkodni az esetleges piaci változásokhoz: új igényekhez, megrendelésekhez.

Polányi saját magát a dolgozók személyes szempontjait messzemenően figyelembe vevő vezetőnek tartja, ez bizonyára a kinevezésénél is szempont volt a 75 százalékban alkalmazotti tulajdonú társaságnál. A gazdál-kodást nem létszámcsök-kentéssel, a költségek radikális lefaragásával akarja javítani, hanem például hatékonyabb piaci munkával. Herenden senki sem kételkedik ugyanis abban, hogy a társaság sikere mindenekelőtt a piaci élénkülésen múlik, mivel az immár két éve tartó nyugati recesszió nem kerülte el a porcelánipart sem.

Fellendülésről azonban egyelőre szó sincs – ez kiderült a Herendi porcelánokat is bemutató őszi párizsi Maison et Objet kiállítá-son, az asztali kultúra és a belsőépítészeti termékek gyártóinak és kereskedőinek seregszemléjén. A részvételt is csak egyfajta kiútkeresésnek tekintették a jelenlegi pangásból. Pedig a nemzetközi kiállítások a legjobb piaci barométernek számítanak néhány éve, amióta Európa porcelániparának szembe kell nézni az olcsó – és gyönyörű – ázsiai termékek konkurenciá-jával. A luxuscikkek piacát két év óta visszaesés és letargia jellemzi – az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és Japánban egyaránt.

Érthető, ha az új herendi vezérigazgató beiktatását követően tengerentúli és nyugat-európai piacfeltáró körúton ismerkedett a lehetőségekkel. Hazaérkezve mégis derűlátó: úgy véli, lassan fellendülés várható. Olyannyira, hogy a manufaktúra erősíteni fogja piaci jelenlétét Franciaországban, egyes arab országokban, s különösen Oroszországban.

A minden eddiginél nagyobb marketingaktivitásnak egyébként szerte Európában tanúi lehetnek a porcelánrajongók. A magyar manufaktúra az ősszel a berlini elit számára tartott egész hetes bemutatót gazdag repertoárjából, egyebek között a KaDeWe legendás, századfordulós áruházában, valamint a Dorint Schweizerhof szállodában. A nyáron Londonban új herendi márkaboltot nyitottak a Picadilly és a Bond Street kereszteződésénél. A céget is soraiban tudó Hungaricum Club tagjai pedig – a Pick szalámival, a tokaji borral, az Unicummal és az újonnan csatlakozott Halasi csipkével együtt – közösen képviselték az országot az aacheni lovas világversenyen, amelynek idei díszvendége Magyarország volt.

KÖLTSÉGES JAVÍTÁS. Azt azonban egyelőre csak becsülni lehet, hogy a látványos piaci aktivitás mit hoz majd a herendiek konyhájára. A stratégiai terv szerint öt év alatt a cég adózás előtti eredményének el kell érni az egymilliárd forintot, az adózott eredményt pedig évente 200-500 millió forinttal kell majd növelni. Ez persze nem csak rajtuk múlik. A manufaktúra 2003-as pénzügyi terve 6,8 milliárd forint árbevételt irányozott elő, némileg kevesebbet a 2002-ben elértnél. Ha a terv teljesül, akkor a tavalyihoz hasonló, 200-300 milliós nyereséget hozhat az idei gazdálkodás, de Polányi Sándor már annak is örülne, ha bármilyen szerény, de még pozitív eredménnyel zárnák az évet. A piaci előrelépéshez szükséges marketingre, a termelés gazdaságosságának javítására sokat kell költeni. A jövő évi tervszámokat majd csak a 2004 év elején terjeszti elő a vezetés, így még az sem tudható, hogy az eddiginél magasabb nyereségtervet fogad-e majd el a népes tulajdonosi kör.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik