 |
Egyre szűkösebbé válnak a sípályák, a zsúfoltság pedig menekülési vágyat ébreszt. Sokan ezért keresik a pályán kívüli lehetőségeket, ahonnan egyenes út vezet az extrém havas sportágakhoz. A turistabiznisz szereplői persze a pályáktól elszakadni vágyókat is igyekeznek változatos ötletekkel kiszolgálni.
„Az igazi élmény, amikor önerőből jutunk fel a hegycsúcsra, amikor már felfelé maximális közelségbe kerülünk a természettel, s amikor semmiféle technika nem zavarja meg a hegy és az ember közötti vonzalmat” – magyarázza Wetzl Péter síoktató. Ő maga ezt az érzést már sokszor kipróbálta, Alaszkában előbb megmászta a 6200 méter magas Mount McKinley-t, majd lecsúszott róla; próbára tette magát a Kaukázusban, legyőzve az 5600 méter magas Elbruszt, de gyakori látogatója a Mont Blanc lejtőinek is.
A szakember, aki mostanság főként extrém körülmények között oktat, illetve vezet csoportokat, úgy véli, természetes vágya az embernek, legalább is a hegyek rabjainak, hogy valós tudásukat megmérjék pályán kívül is, hogy bizonyítsák, mire képesek süppedős, vagy beszakadós, szivacsosan nehéz, vagy éppen pillekönnyű nyakig érő hóban. Az igazi sportember még ezzel sem elégszik meg: nem csak a lesimított hószőnyegtől idegenkedik, de nem kívánja a liftezést sem, azaz önerőből, gyalogosan jut fel a csúcsra, hogy azután onnan elindulva megrajzolja az első nyomot az érintetlen hómezőbe.
Egy másik, ugyancsak megszállottaknak ajánlott műfaj a hegyről való lejutáshoz a „couloir” sízés. Ilyenkor szó nincs tágas mezőről. A lefutó sziklagerincek közötti keskeny, néha mindössze két léc szélességű, de maximum 4-5 méternyi ösvényen kell lejutni, elfelejtve a kivezetett íveket. Vakrepülés a magas hegyekről való ilyetén lejutás – állítják azok, akik soha nem próbálták. Valójában nem az, hiszen a felfelé mászás során mód nyílik a lejtők megfigyelésére, esetenként kitapogatására, csak tudni kell értelmezni a jeleket. Éppen ezért az ilyen túra kizárólag képzett, tapasztalt vezető kíséretében, jól felkészült embereknek ajánlott, s nem csak sítudás, fizikai erő, no meg adottság kell a magasság elviseléséhez, de mentálisan is erősnek, fegyelmezettnek kell lenni, mint ahogyan nem nélkülözhető az elméleti tudás sem. A pályán kívül ugyanis váratlan (bár az esetek többségében kiszámítható, vagy megelőzhető) nehézségek leselkednek, lavina, jégrepedés, zord időjárás bonyolíthatja az amúgy sem egyszerű feladatot. Itt csak egyszer lehet hibázni!
