A pókok szövőmirigyeiben termelődő fehérjék minduntalan meglepik a kutatókat. Az ezekből álló pókselyem szakítószilárdsága óriási, a különböző fajok által eltérő célokra gyártott fonalak szerkezete elképesztően változatos. A University of California vegyészei most azt bizonyították be, hogy a pókselyem optikai sajátságai is egyedülállóak az élővilágban: a tudósok szerint az emberi hajszálnál ötvenezerszer vékonyabb fonalakból előállított szálak kiváló fényvezetőként, vagyis nanoméretű optikai kábelként viselkednek.
A kutatók egy hatalmasra növő madagaszkári pókfaj, a Nephila madagascariensis fonalával kísérletezve dolgozták ki a biokábelek gyártási technológiáját. Először szilíciumtartalmú, viasszerű szigetelőanyaggal vonták be a szálat, majd a komplexben lévő fehérjét elégették. Így olyan csövecskét kaptak, amelynek belső szerkezete a pókfonál egyfajta negatívja. Mivel e szálak szelektíven vezetik a különböző hullámhosszúságú fotonokat, érzékelőkben és speciális optikai rendszerekben, például mikroszkópokban használhatók. A kutatók szerint a ma rendelkezésre álló száloptikáknál jóval vékonyabb pókoptikákat különösen a pásztázó optikai közeltér-mikroszkópokban (scanning near-field optical microscope – SNOM) érdemes alkalmazni. Ezekben jelenleg a szondának nevezett optikai szálak átmérője korlátozza a térbeli optikai felbontást. Ez általában 100 nanométer – mivel pedig a pókfonál vastagsága ennek egytizedét sem éri el, az új szálakat tartalmazó mikroszkópokkal akár a pásztázó elektronmikroszkópokkal összemérhető térbeli felbontás is elérhető. A különbség „csupán” annyi, hogy az optikai technika alkalmazásának köszönhetően információban jóval gazdagabb képek nyerhetők így. A University of California kutatói ezért jelenleg ilyen mikroszkópok előállításán dolgoznak, és gőzerővel tesztelik a különböző fajok fonalait.
