Talán nincs még egy olyan termék a hazai bankszektorban, amit olyan kérlelhetetlen vehemenciával igyekeznének a bankok értékesíteni, mint a hitelkártya. Magam egyszer – várakozás közben, unalmamban – kitöltöttem egy hitelkártyával kapcsolatos tesztet, amelyben egy konkrét termékkel kapcsolatos előzetes érdeklődésemet is jeleztem. Legnagyobb meglepetésemre, pár héttel később hívott egy ügyintéző, hogy a hitelkártyám elkészült, és az általam megadott bankfiókban átvehetem.
Jeleztem, hogy tévedésről van szó, nem igényeltem kártyát, főleg nem jelöltem meg semmilyen bankfiókot, csak egy írásbeli tájékoztató küldésére hatalmaztam fel a bankot. Az ügyintéző értetlenkedett, elnézést kért, majd a következő félévben még mintegy tíz alkalommal hívtak, hogy menjek a kártyámért, képtelen voltam elintézni, hogy egyszer és mindenkorra vegye a bank tudomásul, hogy nem kértem a kártyát.
Miért éri meg?
Mindez első pillanatban azért lehet meglepő, mert a hitelkártya épen az a termék, amelyről határozottan azt lehet gondolni, hogy kifejezetten az ügyfél érdekeit szolgálja. A hitelkártyákat (credit card) ugyanis a betéti kártyákkal (debit card) ellentétben nem kell feltöltenünk a saját pénzünkkel ahhoz, hogy fizethessünk velük, egyáltalán nem kell nyitóösszeget elhelyeznünk rajtuk.
Használhatjuk, költhetünk velük, majd amikor adott időszak után összesítettük, hogy mennyi pénzt költöttünk, akkor visszafizetjük az ideiglenesen használt pénzt. A bank ebben az esetben semmilyen hitelkamatot nem számol fel, engedte számunkra, hogy egy ideig ingyen használjuk a pénzét. Gyakorlatilag a hitelkártya úgy működik, mint a közüzemi számláink, áramot használunk, gázt fogyasztunk, telefonálunk, és adott időszak végén a fogyasztásnak megfelelően kiegyenlítjük a számlát.
A kártyáknak van ugyan jellemzően valamekkora éves fix díja, ráadásul a bankok sokszor trükköznek azzal, hogy a becsalogatás idején az első évi díjat elengedik, vagy nagyon alacsonyan tartják, és a második, majd a további évekre már viszonylag magas az éves díj (tízezer forint környékén vannak az éves díjak), de még így is érthetetlennek tűnik a bankok szívjósága.
Készpénzt ne!
A hitelkártyában az igazi üzlet a banknak a nem tudatos, illetve a rosszul tudatos kliens. Ha ugyanis a hitelbe elköltött pénz visszafizetésével késlekedünk, illetve amennyiben tudatosan egyfajta egyszerűsített hitelbírálattal folyósított fogyasztási kölcsönként fogjuk fel a hitelkártyát, akkor az nagyon drága.
Egyrészt a felszámolt kamat is büntető jellegű (25-40 százalékos éves kamatok is vannak), és meglepően kedvezőtlen szabályok szerint is számolják a bankok ezeket. Fontos továbbá tudnunk, hogy a hitelkártya sok mindenre egyáltalán nem alkalmas.
Betétlekötésre, átutalási megbízásokra, készpénzfelvételre soha se használjuk a hitelkártyát. Van, amire eleve nincs is lehetőségünk, másra esetleg van, de olyannyira kedvezőtlen paraméterekkel, hogy csak végső esetben folyamodjunk ehhez az eszközhöz. Ha például a hitelkártyával van is lehetőség készpénzfelvételre, akkor csak rendkívül magas készpénzfelvételi jutalék (2,5-3,5 százalék a jellemző hazai gyakorlat) és folyamatos hitelkamat mellett lehetséges, egész egyszerűen a hitelkártya nem készpénzfelvételre készült.
A bankok természetesen teljesen racionálisan járnak el, hiszen amennyiben például egy egymillió forintos hitelkerettel kiadott hitelkártyával ugyanúgy kamatmentesen lehetne pénzt lekötni, vagy készpénzt felvenni, akkor mindenki azzal rövidítené meg a bankokat, hogy a nullaszázalékos kamattal átengedett pénzt betétbe helyezné a kamatmentes periódusra.
Visszafizetés
Készpénzt tehát ne így vegyünk fel, a vásárlás már sokkal izgalmasabb kérdés. Aki nem szeret bizonytalan vásárlásaira nagyobb pénzösszeget lekötni, illetve fegyelmezetten be tudja tartani a visszafizetéseknél a kamatmentes határidőket, az valóban remekül használhatja a kártyát.
Nem kell készpénzt hordania, nem kell előre eldönteni, hogy mekkora összeget fog tartani a betétkártyán, csak be kell szerezni egy megfelelően nagy hitelkerettel bíró hitelkártyát. Igen ám, de ebben az esetben legyünk nagyon tudatos visszafizetők. A bankok jellemző és nemzetközileg is elfogadott gyakorlata alapján bármilyen kis összegű és kis idejű csúszás súlyos következményekkel járhat.
A felsorolt veszélyek hangsúlyozottan csak az átlagos eseteket mutatják, a bankok egyes kártyáinak egyedi paraméterei ettől eltérhetnek pozitív és negatív irányba is (van olyan kártya is például, ahol nincs is kamatmentes időszak). Az egyik fontos tudnivaló, hogy amennyiben a 30 napos kamatmentes időszak után nem törlesztünk, hanem 10 nappal kicsúszunk, akkor nem a tíznapos időszakra, de az egész 40 napos időszakra kalkulálják a bankok a kamatot.
Sőt, egyes kártyáknál, ha nem törlesztünk száz százalékban, akkor is minden kölcsönben használt forint kamatozik. Vagyis amennyiben 60 ezer forintért veszünk egy tévét, majd a kamatmentes időszak utolsó napján törlesztünk ötvenezer forintot, tízezret pedig tíz nappal később, akkor tízezer forint után fizetünk 40 napnyi kamatot, de az ötvenezer forint után is törlesztünk 30 napnyit.
Banki költségek
Semmiképpen nem érdemes a türelmi időn belüli visszafizetések esetén pusztán vásárlási emlékeinkre hagyatkozni. Ha ugyanis 60 ezer forintos költésünk volt, de az adott hónapban a kártyával kapcsolatban 2 ezer forint banki díj is felmerült, akkor a 60 ezer forintos utalásunkból a bank előbb leveszi a kétezer forintos díjat, majd úgy számítja, hogy a 60 ezer forintos költésünkkel szemben csak 58 ezer forintot törlesztettünk, és ismét büntetőkamatot számol fel (jó eséllyel a teljes összegre).
A bankok szinte minden esetben banki költség, készpénzfelvételi díj, vásárlás ellenértéke sorrendben használják fel a beérkező ügyfélpénzt, vagyis mint minden szentnek, nekik is maguk felé hajlik a kezük.
Természetesen vannak professzionálisabb megközelítések, például ha adott banknál van egy folyószámlánk, betéti kártyánk is, akkor beállítható, hogy a kamatmentes időszakok maximális kihasználásával valamely számlánkról automatikusan egyenlítsük ki a hitelkártyával elköltött összeget, kiegészítve a banki költségekkel. Itt arra kell figyelnünk, hogy valóban a teljes összeget utalja a bank, ne csak a kötelezően utalandó önrészt, illetve figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy legyen megfelelő fedezet azon a számlán, ahonnan kiegyenlítjük a költségeinket.
pozitív esetek
A bankok nem ellenségei ügyfeleiknek, sőt valóban igyekeznek extraszolgáltatásokkal is segíteni a megfelelő hitelkártya-használatot. A közérthető termékleírások mellett segítséget nyújthatnak a különböző mobiltelefonos információs rendszerek, amikor az adott hitelkártyához kapcsolódó költéseket, vagy a limit közelségét, esetleg a kamatmentes időszak végét sms jelzi.
Sőt, a bankok manuálisan is kiszűrnek eseteket. Nemrégiben egy nagy hazai banknál anélkül költötték el egyes ügyfelek teljes hitelkeretét csalók, hogy az ügyfelek közül bárki is tapasztalta volna, hogy ellopták a kártyáját.
A pontos módszert ugyan a bank nem tudta azonosítani, de ő maga hívta fel azon ügyfeleit, akiknél furcsa, újszerű vásárlási szokások jelentek, meg, például egymást követő két nap előbb Dániában, majd Kanadában vásárolt nagyobb értékű technikai eszközt anélkül, hogy korábban akár ezekben az országokban, akár ilyen termékekre költött volna az ügyfél. A be nem hajtható károkért pedig a bank viselte a felelősséget.
