Lángolt a gyár, amikor jött a hívás: „Apa, az A+C-t elfelejtheted!” Az éppen Svájcban tartózkodó Csukás István pihenését fia zavarta meg ezzel a hírrel még 1998-ban. „Akkor ne telefonálj, hanem indíts oltani” – mondta a papa, nem tudván, hogy a 110 kilométeres szél ellen gyakorlatilag lehetetlen felvenni a harcot.
Mire másnap hazaért, a gyára porig égett, de ahelyett, hogy átadta volna magát a kesergésnek, új irányokat szabott. „Az üzemet felépítjük, nem bocsátok el senkit, és ez idő alatt is utalom a fizetéseket” – határozott a fóliagyáros, s a termelést kilenc hónap múlva valóban újraindította.
Az eset lelki feldolgozására terelve a szót kiderül: Csukás a káreseményre nem tragédiaként gondol. A tűzesetet követően ugyanis a környezetbarát feldolgozást szem előtt tartva, a legmodernebb technológiákra alapozva építette újra a fóliatekercseket előállító gyárat.
Piacveztő lett
Ennek köszönheti az A+C, hogy a német piaci koncentráció ellenére sem esett ki a versenyből. Sőt, az Aachen melletti ipari parkban működő, 58 főt foglalkoztató családi tulajdonú vállalkozás a korszerűsítésnek köszönhetően az elmúlt években piacvezetővé nőtte ki magát. A
z A+C csarnokaiban apró műanyag-szemcsékből előállított fóliák a megrendelőknél – a műanyag csomagolást alkalmazó élelmiszer-ipari konszerneknél, sörgyáraknál – kerülnek rá a termékekre, amelyekkel a végfelhasználók az élelmiszerüzletekben találkozhatnak. Idehaza ugyan nem, de a Csukás-féle fólia a Benelux-államokban és Nagy-Britanniában is jelen van: a cég árbevételének 40 százaléka az ezekbe az országokba irányuló export révén folyik be.
Sikersztori ’56 után
A fólia-sikersztori egy ’56-os magyaré, aki a zöldhatáron egyetlen bőrönddel vágott neki a világnak. Csukás Németországot választotta új hazájaként. Feleségével Észak-Rajna-Vesztfáliában telepedett le, ahol mérnökként nem esett nehezére az elhelyezkedés: a DEMAGPlastics fóliagyártó vállalathoz igazolt.
A véletlen hozta úgy, hogy egy vegyipari szakkiállításon ő képviselte a céget, amikor két befektető a technológiával kapcsolatban intézett hozzá kérdéseket. A beszélgetésből üzleti kapcsolat lett, s erre alapozva partnerei megalapították fóliagyártó üzemüket, amelynek vezetésére Csukást kérték fel. A munkakapcsolat hét évig tartott, majd Csukás István az általa irányított csapattal az önállósodást választotta.
Részesedésért indulótőke
Az A+C-t – amely az aacheni rendszámjelölés után kapta a nevét – 1978 januárjában alapította meg. A birodalomépítés első lépése az volt, hogy Csukás megterhelte a családi ingatlant 100 ezer márkára. Többen, akik vele tartottak, hozzájárultak az indulótőkéhez, cserébe részesedést kaptak a cégben.
A gyártáshoz szükséges gépek megvásárlásával azért nem volt gond, mert a főnököt ismerő cégek meghitelezték a berendezéseket. Bár a vállalkozás zökkenőmentesen indult, az üzletember megtanulta: érdemes számolni azzal, hogy a mégoly kiszámítható német üzleti környezetbe is becsúszhatnak előre nem látható körülmények.
Megviselte az olajválság
Esetében ilyen volt az olajválság. Az olajalapú termékeket gyártó cég a krach idején kritikus helyzetbe került, ebből Csukás úgy vágta ki magát, hogy a túléléshez szükséges tőkeinjekcióért cserébe egyik vevőjének 26 százalékos részt adott a társaságból. A következő csapás a már említett tűzeset volt, amikor a 20 éves jubileum ünneplése helyett a gyár romjainak eltakarítása várt a dolgozókra.
Más ennyi kudarc után már rég feladta volna, ám a jelenleg 76 éves üzletember a történtek ellenére sem nyugdíjazta magát. Pedig megtehette volna, hiszen a tűzeset miatt kapott 13 millió eurós biztosítási kárkifizetés gondtalan életet biztosított volna számára.
Már csak azért sem ezt választotta, mert nem egyszemélyes, hanem több család életét meghatározó üzletről volt szó. „Ez a családi jellegű vállalkozás nagy előnye: a vállalattal szemben tanúsított lojalitás” – hasonlítja össze alanyunk a középvállalkozási formát a konszernnel.
Amíg a menedzser a saját hasznára dolgozik, és a prémiumot igyekszik feltornászni, addig a családi vállalkozás „víz alatt tartja a labdát”, vagyis hosszú távra előre is tervez rejtett tartalékot.
Csukás másik aranyigazsága, hogy minden terméknek meg kell találni az optimális üzemméretet: acélgyárat például nem lehet kis- vagy középvállalkozás keretében működtetni, de például a fóliagyártásnál az általa létrehozott üzemnagyság az optimális.
(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat!)
