“A teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutatnak, ez pedig Matolcsy György” – mondta a miniszterelnök ma reggel, amikor felkonferálta, hogy Matolcsy György eddigi nemzetgazdasági miniszter lesz a Magyar Nemzeti Bank következő elnöke. A hírt a befektetők viszonylag rezzenéstelen arccal nyugtázták, be van ez már árazva. Sok jót nem várnak, a legjobban annak örülnének, ha nem csinálna semmi különöset, legfeljebb szép apránként csökkentgetné az alapkamatot még egy kicsit, majd onnantól kezdve csak bejárna a fizetéséért.
Gyakorlatilag, ha Matolcsy ma megígérné, hogy jegybankelnökként heti fél napot tölt csak majd munkával, rögtön erősödne a forint és csökkene az ország kockázati felára. Ez még akkor is alighanem így lenne, ha közben a kormány további hajmeresztő lépésekre szánná el magát.
Lehet, hogy a befektetők a fejükbe vették, hogy Magyarország beszámíthatatlan hely, de mi ne legyünk már mindig olyan fantáziátlanok. Alakulhatnának jól is a dolgok!
Fotók: Neményi Márton
Képzeljük el a jelenetet, amint Matolcsy György sikeres jegybankelnöki kormányzása végén előadást tart a gazdaság helyzetéről és a monetáris politika lehetőségeiről. Aztán a konferencia végén egyszer csak feláll egy nagyon neves külföldi elemző, és azt mondja: “Elnök úr, ezúton szeretném Önnek a külföldi befektetők nevében megköszönni a hivatalban töltött idejét. Szerintem nagyon sikeres volt a jegybank kormányzásában – nagyon nehéz körülmények között. Ön mégis mindig nagyon diplomatikusan és szakmai módon viszonyult. (Nagy taps a közönség sorából.) Véleményem szerint az Ön kormányzása alatt a Magyar Nemzeti Bank a térség egyik legkiemelkedőbb, legerősebb szervezete volt. Köszönjük.”
Egyébként szó szerint ez történt nemrégiben – csak éppen Simor Andrásnak köszönte meg jegybankelnöki tevékenységét a Hungarian Business Leaders Forum végén Timothy Ash, a Standard Bank feltörekvő piacokkal foglalkozó, rendkívül befolyásos elemzője mondta. Tényleg nem lehet arra számítani, hogy ezt Matolcsyról valaha is mondja majd Timothy Ash. De erről nem Timothy Ash tehet, hanem az, hogy Matolcsy György, azzal, hogy olyan, amilyen, és nem fog kibújni a bőréből. Az arroganciája ugyanis megakadályozza abban, hogy tanuljon a hibáiból.
A türelem és rózsa
Mit tudnunk ugyanis Matolcsyról két gazdaságstratégiai miniszteri megbízatása és tudományos kutatói munkája alapján? 1. Hiába kuszaszeműznek az emberek, nem hülye. 2. Nem egy kertész, aki türelmesen alakítgatja a fáit, építi a talajt és nyírja a füvet, hanem egy tereprendező, aki kitalálja, hogy, na, itt akkor most lesz egy szánkozódomb, ott meg egy kacsás tó.
Utóbbi önmagában még nem lenne baj, mert a hányatott kis gazdaságunknak – amelynek a strukturális alapjai szinte minden közgazdász szerint elég gyengék – ráér egy-két buldózer. Matolcsyval nem az a baj, hogy ő a nagy átalakításokat szereti, víziója van és nincs türelme az aprómunkához. Hanem a fegyelmezetlenségével van a baj, ami – hiába igyekszik – nem fog eltűnni.
Ez már a tervezésnél is meglátszik. A mi Gyurink egy olyan úthenger, amely nekiindul anélkül, hogy megkérdezné a vizeseket, a kábelcégeket és a többi szolgáltatót, hogy hova ne menjen. Aztán kizárólag a saját főnökével egyeztet, és nem néz körül, hogy nyugdíjasok vagy kisgyerekes családok, netán bulizó fiatalok laknak-e a környéken, így feleslegesen épít játszótereket. De persze azok sem maradnak sokáig úgy, mert ha elvégzi a munkáját, akkor sem bír sokáig a parkolóban dekkolni és hagyni a virágültetést, bokorszaporítást és füvesítést haladni a maga útján. Lehet, hogy a játszótér helyett parkoló kéne?
A kísértő múlt
Első gazdasági minisztersége alatt létrehozta például a Széchenyi-tervet. Ennek értéke volt, hogy valamilyen szinten felkészítette már 2001-ben a közigazgatási apparátust arra, hogy majd példátlanul sok uniós pénzt kell szétosztani sok apró tételben, és hogy erre kell majd valamiféle mechanizmus. Ha csak ennyi történt volna, akkor a Széchenyi-terv egy igazi sikertörténet is lehetett volna.
De nem, ki kellett találni azt is, hogy Magyarország fürdőnagyhatalom lesz, és ez nem a hires budapesti fürdőink rekonstruálásával indul (az túl könnyű és kézenfekvő lett volna), hanem hogy wellness-szállók épülnek minden tizedik Isten háta mögötti településen, ahol méltán nem jár a madár sem – és ahol semmilyen más turisztikai infrastruktúra sincs, a látnivalókról nem is beszélve. Ezek a fürdőhotelek ma a magyar gazdaság fenekét diszítő kis piros pöttyök, amelyek jól mutatják: a vállalkozások sikerének szükséges, de egyáltalán nem elégséges feltétele a tőke és a fideszes szimpátia. Kell hozzá vállalkozói szaktudás, piacfelmérés, jó termék és jó időzítés is, ebből az első kettőben tudna segíteni az állam, de azt nem csinálják. Adatbázisok építése és tájékoztatási szolgáltatások, üzleti képzések bevezetése Matolcsy számára ma is az unalmas ortodoxia lenne. Szereti a kockázatvállalással a döntésekkel járó adrenalint.
Szakmai fegyelmezetlenségét jól mutatja az is, hogy a költségvetés tervezése egy bohózattá vált regnálása alatt. Számait nem veszi komolyan az ellenzék, az EU, a közgazdásztársadalom, s sokszor még a kormány által kinevezett Állami Számvevőszék sem tudja szó nélkül hagyni. A neki nem tetsző számokon ráadásul sokszor a különböző minisztériumi osztályokon rettegve csücsülő tervezők lecserélgetésével próbált javítani.
Petárdás Gyuri
Az, hogy nem fogja kibírni a jegybankelnöki pozícióban tűzijáték nélkül, nem kérdés. Valameddig ki fogja, az is biztos, hisz ha nem tenné, a saját gazdaságpolitikája sikerét ásná ezzel alá. Egyedül azt nem tudni, mennyi ideig lesz vihar előtti csend. Negyedév? Félév? Mint beszédében hangsúlyozta, a jegybank vezetése szerinte független, ha betartja az MNB-ről szóló törvényt. Vajon mennyi idő lesz, míg először hozzányúl a kétharmados szavazati többségű kormány a törvényhez?
Könnyen lehet, hogy nem is rajta fog múlni, ha van bármennyi igazság abban a rémképben, hogy a kormány azt tervezi: nyárig az EU-nak való megfelelésen dolgozik, majd ha lekerül a túlzott deficit béklyója róla, akkor nekiáll megnyerni a választásokat. Sok-sok jegybanki támogatással.
