Poszt ITT

Figyelő Top 200 (1999): Üzemanyag-kereskedelem

Az olaj hordóját kitartóan 30 dollár fölötti áron mérik a világpiacon, amit a magyar autósok is alaposan megszenvednek. Ennek dacára a kormány inflációt követő jövedékiadó-emelést javasol az üzemanyagra, ami önmagában 10 százalékos drágulást okozhat a kutaknál.








Figyelő Top 200 (1999): Üzemanyag-kereskedelem 1

Ami az ágazat jövőjét…
…pozitívan befolyásolhatja

• Amennyiben csökken az olaj világpiaci ára, elviselhetőbb lesz az olajtársaságokra nehezedő nyomás
• Az áfa eurokonformmá tétele
…negatívan befolyásolhatja
• Ha továbbra is drága marad az olaj világpiaci ára
• Amennyiben ismét megnő a feketepiac szerepe

Figyelő Top 200 (1999): Üzemanyag-kereskedelem 1
Figyelő Top 200 (1999): Üzemanyag-kereskedelem 3

Szokatlan élménnyel vágtak neki a magyar autósok az elmúlt évnek: az 1998-as szilveszteri utolsó nagy tankoláskor kevesebbet kellett fizetniük a benzin literjéért, mint az év elején. Pedig az átlagos magyarországi infláció 14 százalék volt, ám az olaj világpiac ára folyamatosan csökkent és ez kedvezően hatott a magyar benzinkutaknál kifüggesztett árakra is. Így, a szokásos januári adóemelést is számításba véve, aligha csodálkozhatunk, hogy a pezsgő- és virslivásárlásból hazafelé tartók teletöltötték tankjaikat az olcsóbb benzinnel, egy-két jó hetet szerezve ezzel maguknak januárban.

Az egész évet tekintve persze nem sokat segített a szilveszteri feltankolás, mert a nyersanyagár csökkenése csak februárig tartott (akkor a Brent minőségű olaj hordóját 9,64 dollárért mérték). Márciusban aztán megkezdődött az emelkedés, s tavaly decemberben már 26,72 dolláros csúcsot produkált az olaj ára. Amíg 1998-ról a Magyar Ásványolaj Szövetség éves jelentésében az áll, hogy a csökkenő olajárak a magyar piacon fokozódó versenyt jelentettek, addig az 1999-es riport szerint a növekvő árak okozták az élesedő harcot. És akkor még senki – legfőképpen nem az infláció hivatalos előjelzéséért felelős pénzügyminiszter – nem gondolta volna, hogy a decemberi árcsúcs csak átmeneti lesz, és a nyersolaj drágulása – ezzel szorosan összekapcsolódva a kőolajszármazékok jegyzésára – 2000-ben tovább folytatódik. Márpedig az idei év első felében a 30 dollár körüli, illetve az a fölötti olajár volt a jellemző, szemben a pénzügyi kormányzat által jósolt 16-18 dollárral.

A nemzetközi olajpiacról az elmúlt másfél évben megállapítható volt, hogy azok a cégek jártak jobban, amelyek a feldolgozás során jórészt saját terméküket használták fel. A dráguló alapanyagárak miatt nőtt a saját kitermelés nyeresége, viszont a kiskereskedelemben egyre szűkültek a marzsok, mert a fogyasztóra csak bizonyos mértékig és lépcsőzetesen lehetett áthárítani a drágulás következményeit. Nemzetközi viszonylatban még egy fontos jelenséget lehetett tapasztalni: a nagy fúziók korát éli a világ olajipara. Egyrészt a kölcsönös szinergiák miatt léptek frigyre az olajtársaságok (Total-Fina-Elf, Exxon-Mobil), másrészt geológiai és kitermelési okai voltak az egyesüléseknek (BP-Amoco-Arco, Texaco-Chevron).

A nemzetközi olajárakat természetesen ezúttal sem lehetett megállítani a magyar határon, mint ahogy arra a hetvenes évek nagy olajpiaci váláságakor sem kerülhetett sor. Az autósok az elmúlt másfél évben a szokásos évi adóemelés, valamint az olaj és olajszármazékok világpiaci árnövekedése miatt kénytelenek voltak megfizetni a literenkénti 90 forintos áremelést. A 95-ös euroszuper 1999. január elsején 149,9 forintról 161,9-re drágult, ma már pedig a legtöbb kútnál 241,9 forintot kell érte fizetni. És a drágulási folyamatnak még nincs vége. A kormány a parlamentnek benyújtott adómódosítási javaslatokban inflációt követő jövedékiadó-emelést javasol az üzemanyagra, ami a Magyar Ásványolaj Szövetség illetékese szerint önmagában 10 százalékos drágulást jelent majd a kutaknál. Ráadásul azt is csak remélni lehet, hogy a nemzetközi tendenciák megfordulnak és csökkennek a nyersolaj világpiaci, illetve a benzinek és a gázolaj jegyzési árai.

Az olajszakma éppen ezért remélt némi önmérsékletet a kormánytól, amely az év során többször is fellépett az autósok érdekében. Tavasszal, valamint a nyár elején koalíciós politikusok komolyan megfeddték a Mol Rt.-t, amiért az kiskereskedelmi áraiban érvényesíti a világpiaci trendeket. A vita már akkor is meddőnek tűnt, hiszen az üzleti élet szabályai megkövetelik a vállalattól, hogy a lehető legmagasabb árat érvényesítse és a tulajdonosok is pontosan ezt várják el a menedzsmenttől. Az adóemelési tervek ismeretében azonban egyre valószínűbbnek látszik, hogy azoknak volt igazuk, akik politikai kampánynak tekintették a benzinár miatti aggodalmas kirohanásokat. Az ellenzéki MSZP – amely kormányzása idején természetesen minden évben valorizálta a benzin jövedéki adóját – már az év első felében javasolta, hogy a kormány csökkentse az üzemanyagok adótartalmát. Akkor ezt logikusan elutasította a kormány, mondván, nem lehet a világpiaci ármozgásokat állandóan követni az adótartalommal, ám a soros adóemelés érvényesítésére nincs igazán elfogadható érv. Már csak azért sem, mert az üzemanyag adótartalma megfelel az uniós átlagnak. Vannak ugyan országok, ahol magasabb a benzin és a gázolaj adója, de ezzel a szinttel már most sem lennénk sereghajtók, ha belépnénk.

Annál is inkább rövidlátó a kormány éves adóemelő politikája, mert a forgalom egyre visszafogottabban növekszik. Amíg 1998-ban a benzin forgalomnövekedése 9 százalékos volt, addig tavaly csak 0,9 százalékkal nőtt a fogyasztás, sőt 2000 első felében már 1 százalékos visszaesést regisztrált a szövetség. Ez persze nem jelenti a teljes piacot, mert a szövetségbe tömörült vállalkozások valamivel kevesebb mint 1000 kútja (2000 első félévének végén 951 úgynevezett színes kút volt az országban) a forgalom 85-90 százalékát adja. Minthogy azonban a nagy, 10 kútnál többet üzemeltető cégek részesedése évről évre nő, valószínűsíthető, hogy a forgalom-visszaesés nagyobb, mint 1 százalék.

A gázolaj esetében az első félévben stagnálást tapasztalt a szövetség, holott két éve még 18 százalékos és tavaly is közel 10 százalékos növekedés jellemezte ezt a szegmenset. A forgalomcsökkenés természetesen zavarja az olajtársaságokat – ráadásul növekvő töltőállomás-szám mellett érnek el kisebb forgalmat, ami tovább rontja mutatóikat -, de zavarnia kellene a fiskust is, hiszen a csökkenő forgalom mellett bekövetkezhet az is, hogy összességében visszaesik az adóbevétel, esetleg újra megjelenik a feketepiac.

Az üzemanyagpiaccal kapcsolatos problémák többségére igen kicsi befolyással bírnak a szereplők. A hazai kitermelés csak az igények 20 százalékát képes kielégíteni, így a nemzetközi tendenciák hatását nem lehet érdemben tompítani. A térségben zajló folyamatokat viszont képesek befolyásolni a magyarországi vállalatok. A hazai piacvezető, a ma még 25 százalékos állami tulajdonban levő Mol, stratégiai célként deklarálta, hogy a régió piacán is komoly szereplőként kíván megjelenni. Az 1995-ben megkezdett kúthálózat-fejlesztés lényeges állomása volt 2000 tavasza, amikor a cég a Slovnaft több mint egyharmadára kapott vételi lehetőséget. Egyelőre a versenyhivatali engedélyezésekre várnak, de a TOP 200 kiadvány megjelenéséig minden jel szerint pont kerül a megállapodásra.

Természetesen nemcsak a Mol erősíti jelenlétét a térségben, de a hagyományos versenytársak mellett új szereplők is jelentkeztek. Az osztrák OMV szintén kacsingatott a Slovnaft felé, de ez – csakúgy, mint a többi felvásárlási próbálkozása – kudarcba fulladt. A Shell egyre inkább erősít a térségben, 2000 augusztusában vette át a DEA csehországi hálózatát és finomítói részesedést is szerzett már Csehországban. A román nemzeti olajtársaság, a Petrom megkezdte nemzetközi terjeszkedését (Magyarországon is nyitott már kutat), de nem ez a cég az új veszélyes szereplő. A Lukoil, a legnagyobb orosz olajtársaság, amely a tágabban vett régióban, így például a Baltikumban már régóta masszívan jelen van, 1999 folyamán földrajzilag egyre közelebb került Magyarországhoz. Többségi részesedése van a burgaszi és a ploesti finomítóban, miközben kúthálózatot fejleszt Csehországban és Romániában. Szó volt arról is, hogy ide is eljut, már tagsági viszonyt is fontolgatott a Magyar Ásványolaj Szövetségben, ám erre a lépésre egyelőre nem került sor.



























































































































Az első 29 üzemanyag kereskedő cég rangsora a nettó árbevétel alapján
RangsorNettó árbevétel 1999, millió FtA gazdálkodó neve
1100622SHELL HUNGARY KERESKEDELMI RT
279664OMV HUNGÁRIA ÁSVÁNYOLAJ KFT
341647ARAL-HUNGÁRIA KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
432881AGIP HUNGÁRIA RT
513282CONOCO MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI KFT
612505ESSO HUNGÁRIA KFT
79005AVANTI RT
82762OMV KISKERESKEDELMI KFT
92404ERFOLG-TRADE KERESKEDELMI KFT
101814BLACK OIL KERESKEDELMI KFT
111682JÓZSA ÉS TÁRSAI KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
121259VASÉPKER KERESKEDELMI BT
131163PAJOR JÁNOS ÉS TÁRSAI IPARI, SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT
141133TANKER 94 SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT
151029TAB-OL VENDÉGLÁTÓ, KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
161019SZA-KO IPARI, KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
17897SZI-TIMOL ÜZEMANYAG KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
18836ER-TANK SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDELMI KFT
19835NAGY KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
20780RI-OR KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
21776MOL-HALAS BENZINKÚT KFT
22739UNISZOV KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ KFT
23721OKTÁN KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
24674FUELER BEST KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
25654TELETANK ÜZEMANYAGKERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
26647FULL-SOPRON KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
27644FÖLDVÁR PETROL ÜZEM- ÉS KENŐANYAG KERESKEDELMI KFT
28629VEROMA KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT
29622TIKO KERESKEDELMI KFT

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik