Talán az árfolyamok majd eligazítanak bennünket, hogy jól ítélhessük meg a magyar gyógyszerkereskedelem nagyobbik felének privatizációját. Ha nem keveredett volna az ügyletbe Mikola Bálint, az egészségügyi miniszter testvére, akkor sem lenne könnyű megítélni, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél jó döntést hoztak-e.
Olvassa el……gyógyszer dossziénk további írásait!
Egyelőre az sem tudható, hogy mit mond a versenyhivatal a szerződésről, hiszen még nincs is szerződés. Vizsgálnia kell, hogy olyan többséget szerez-e így bárki a piacon, amely már ellentétes az érvényes törvényekkel.
Mekkora piacon mekkora rész?
Márpedig lesznek olyan területek az országban, ahol a Hungaropharma részesedése az alapítók gyógyszer-kereskedelmi cégeivel együtt annyira túlsúlyos lesz, hogy értelmezési vitákban dőlhet csak el, mit nem enged meg a törvény.
A Hungaropharma privatizációjában ugyanis a Richter, az Egis, valamint a Bellis a főszereplő. A két gyógyszergyár közös kereskedő cége a Medimpex, és a Bellis is kereskedő: a Béres Rt. gyógyszerkereskedelmi vállalkozása. Ennek Borsodban például tavaly még 50 százalék volt a részesedése a forgalomból, csak az utóbbi időben csökkent 40 százalékra.
De mit kezdjenek a Versenyhivatalban a mérlegeléskor azzal az adattal, hogy a Phoenix Pharma Rt, az egyetlen igazi rivális, amellyel a Hungaropharma osztozkodni kénytelen a piacon, például a kórházaknak nem szállít? Mert esze ágában sincs cipelni a tartozásokat, hiszen a kórházak jó, ha két hónappal a szállítás után rendezik a számlát.
A tőzsde biztos nem vár ki a versenyhivatal döntéséig. Akkor korlátozná önmagát a spekuláció szabadságában. És jól járhat az, aki gyorsan választ talál a kérdésre, miért éri meg a legnagyobb cégeknek olyan vállalkozást venni, amelyben az éves 80 milliárd forintos forgalom után a profit nem érte el az 300 millió forintot.
Hétfői tényekA tájékozatót Bogsch Erik, a Richter Rt. vezérigazgatója, Orbán István az Egis Gyógyszergyár vezérigazgatója, Szabó Ferenc, a Hungaropharma Rt. vezérigazgatója, Major Ferenc, a Béres Befektetési Rt. vezérigazgatója és Molnár Pál, a Magyar Gyógyszer Rt. vezérigazgatója tartotta.
A konzorcium a 3 009 420 ezer forint névértékű törzsrészvényért 4 milliárd forintot fizetett, úgy, hogy 30-30-30 százalékot a gyógyszercégek és 10 százalékot a Magyar Gyógyszer Rt.
Kényszerhelyzetben – mindenkinek jó?
Hétfőn délután a Marriottban ez a két szám el sem hangzott. De a cégek vezetői szinte végig arról beszéltek, hogy kényszerhelyzetben léptek, illetve hogy minden érintett akarata megegyezett, azért jöhetett létre az ügylet. A gyógyszergyáraknak fontos volt megakadályozni, hogy esetleg olyan multinacionális cég kezébe kerüljön a gyógyszerek kereskedelme, amely cég a multinacionális gyógyszergyárakhoz kötődik, mert akkor a hazai gyógyszerek esetleg teljesen kiszorulnának a hazai piacról. Ez az ő esetükben – enyhén fogalmazva – „komoly veszteség” lenne. A harmadik szereplőnek, a Bellisnek is triviális érdeke nem kimaradni ebből a csapatból.
A kritikus pont: a gyógyszerészek. Egyrészt elhangzott, hogy a Magyar Gyógyszer Rt. beleszólása a most létrejövő konzorcium működésébe nem lesz jelentős. Vagyis azok a sanda sejtetések, amelyek az egészségügyi miniszter és a Magyar Gyógyszer Rt. egyik tulajdonosa, Mikola Bálint között összefüggéseket keresnek, igazán felkészületlenségről árulkodnak, hiszen az új konzorciumban összesen 2,5 százaléknyi tere marad a beavatkozásra ennek a körnek, s ez csak kicsivel több a semminél.
Másrészt viszont gyakran elhangzott, hogy az új vállalkozásban képviselve van a gyógyszerész-társadalom, megjelennek a gyógyszerészek érdekei. És a magyar lakosság érdekei is, mert a Hungaropharma révén elérhetőek lesznek az olcsó magyar gyógyszerek.
Ez még az osztás vagy már a lejátszás?
Az ÁPV Rt. döntése azonban sok kérdést nyitva hagyott, vagy inkább későbbre tolt. Most a cégek a Hungaropharma 50 százalék +1 szavazatát szerzik meg. Hosszabb távon az állam megtartja magának a 25 százalék +1 szavazatot. Vagyis marad 25 mínusz két szavazat.
Azt megszerezheti a menedzsment és a gyógyszerészek is. Ha a gyógyszerészek beszállnak a cégbe, akkor ott újabb játszma kezdődik. Ezért se könnyű ma kiszámolni, hogy jó vagy kevésbé jó befektetés volt az a külön-külön több mint egy milliárd forint, amit a gyógyszergyárak most a kereskedelmi konzorciumba való belépésre költöttek?
Valahogy azzal is számolni kell, hogy az Európai Unióban a gyógyszerkereskedelemben az árrés sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Lehet, hogy most kell részesülni ebből a piacból, hogy később lehessen a haszonból.
A gyógyszerészek pedig kaptak még egy esélyt. Ha a viszály fennmarad a szakmán belül, akkor a privatizációt közvetlen közelről követő Magyar Gyógyszer Rt. megerősödhet a konzorciumban, mert, fajlagosan többe kerülhet a gyógyszerészeknek, ha közvetlenül vesznek Hungaropharma részvényt, mintha a Magyar Gyógyszer Rt-n keresztül teszik ezt. A befolyásuk is komolyabb lehet a szervezetre így, mert egyébként csak izolált tulajdonosok lennének a társaságban.
Ehhez képest mellékesnek tűnhet, amit Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója mondott, hogy Magyarország mostani átmeneti állapotában szükséges a piac kiszámíthatósvá tétele, különösen azoknak, akik a magyar piacon vannak. A betegeknek is érdekük, hogy életképesek legyenek a patikák. Az átmeneti időszak pedig szerinte még 5-10 évig eltarthat. „Addig minden bizonnyal részvényesek leszünk” – szögezte le.
Orbán István, az Egis vezérigazgatója kicsit máshogyan fogalmazott: „A Richter és az Egis együtt csaknem a piac fele. Nem mondhattunk le arról, hogy befolyásoljuk a piacot.”
Molnár Pál, a Magyar Gyógyszer Rt. vezérigazgatója szerint az utolsó pillanatban sikerült elérni, hogy erről a piacról ne tűnjenek el végleg a nemzeti szereplők. „A külföldi nem azért jött volna, hogy végrehajtsa a nemzeti egészségvédelmi programot” – jegyezte meg. Hozzátéve: az egészségügyi kormányzat és a magyar gyógyszerágazat kapcsolatrendeszere nagyon érzékeny és sokrétegű, amit nem helyettesíthet egyetlen szándék a profitmaximalizálás.
A mondat mintha arra utalna, hogy a konzorcium tagjai aktívan részt vesznek a harmónia megteremtésében. Nem a hatáskörük, de nyilván van, aki méltányolja az odaadásukat.
