Élesen bírálta Ókovács Szilveszter Krasznahorkai Lászlót az irodalmi Nobel-díjas nyilatkozata miatt.
Ahogy azt lapunk is megírta, Krasznahorkai az olasz La Repubblicának adott interjút, amelyben többek közt úgy fogalmazott: „az én Magyarországom a nyelv Magyarországa, és nem a huszároké. Messzire kerültem a magyar világtól, a butasággal beszennyezett magyar fogalmától. Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem mérhető intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon zajlik”.
Az Operaház főigazgatója Facebook-oldalára az interjúból kifotózott részleteket posztolt, azokhoz mellékelt éles kritikát. Ahogy fogalmaz, Krasznahorkai nem könnyíti meg azt, hogy „egy nemzet lehessen büszke a Nobel-díjára”.
Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem. A viszonzatlan szerelemnek is vannak határai, pláne, ha már a sértegetés és a hányinger határvidékén jár, és nyilatkozatán übermensch lenézés is átsüt
– írja Ókovács.
Hozzáteszi, hogy „a Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget. (Nincs nyoma tiltakozásnak.)”.
Ókovács Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet hozza fel mint azokat a magyar Nobel-díjasokat, akik tudják, „miként kell Nobel-díjat kapni és szuverén módon viselni”.
Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!
– zárja sorait.
Krasznahorkai tavaly év végén megjelent könyvéről, A magyar nemzet biztonságáról itt írtunk:
