Egy regényben a szerző azt ír, amit akar, még akkor is, ha a valóság és a fantázia összemosásával félrevezeti az olvasót és kínos helyzetbe hoz nagyon is létező embereket, szervezeteket. Az alkotói szabadság megengedi, hogy bárkiről, vagy bármiről megjelenjen akármi. Az alkotói szabadság belőlem az alábbi, hangsúlyozottan fiktív bekezdést kergette ki:
„Viszont ösztönösen távol tartotta magát a magyar celebtársadalom egy szintén narcisztikus és gátlástalan alakjától. Az író, akinek könyvei olyan messze álltak az irodalomtól, mint a valóságtól, vagyis inkább, mint egy krumplis kofa egy orosz bérgyilkostól, egy dossziéból nőtte ki magát. Ma már a tőkés elit agysejt ellenes összeesküvésének egyik emblematikus alakja. Félművelt bennfenteskedő. Fogalomzavaros klaviatúrahuszár. Az elmúlt években összeizzadt néhányszáz oldalnyi szelektív hulladékot egy OKJ-s bestseller író tanfolyam elvégzése után, de többre nem igazán volt képes.”
Részlet Frei Tamás, 2015 A káosz éve és a magyar elit háborúja című könyvéből (fotó: cink.hu)
