Korábban többször jeleztem, milyen furcsán néznek az emberre ebben az országban, ha valaki barátjának nevezi a jobboldali véleményvezért, miközben atyamesterének tartja a baloldali sajtóklub prominensét, akikkel egyébként olykor – persze nem ugyanabban a témában – még egyet is ért. Ők persze közben bőszen perelgetik egymást. Valamelyiküket – adott körben – mindig illene letagadni. Még praktikusabb lenne nem számon kérni mindkét oldalon, ha nincs összhangban a szó és a tett. Márpedig szerintem azt azért csak meg kell olykor említeni, hogy nagyon nem jó, amikor most sorra diktatúrát vizionálnak olyanok, akik az MSZP-érában nem tették szóvá, hogy Gyurcsány úgy lett miniszterelnök kétszer, hogy becsületesen egyszer sem mérette meg magát. Most meg azok emlegetnek egypártrendszert, akik maguk zúzzák porrá a baloldalt. No mindegy, ez is csak azért jutott eszembe, mert Mészáros Antónia a hvg.hu-nak elképzelhetetlennek nevezte, hogy a köztévében dolgozzon. Számomra elég megrázó az interjú, mert mindazt igazolja, amit korábban a Magyar Televízió haláláról írtam. Íme a gigaginterjú zanzája.
Háborgó szocik
A műsorvezető azért tér vissza négyhónapos kisfia mellől az ATV képernyőjére, mert úgy érzi, nem engedhet meg magának ennél többet. A szakmában sokan vetélkednek egyre kevesebb lehetőségért, „az embernek meg kell becsülnie, ha kap egyet”. Noha a csatorna nem a pártatlanságáról híres, ő a „közszolgálatibb” vonalat követi. Ez egy politikusnál kritikai megközelítést jelent. A kormánypárti politikusok az ATV-nél eleve erre számítanak, de az ellenzékiek sokszor fel vannak háborodva. Úgy érzik, támogatást, lojalitást és baráti kérdéseket kellene kapniuk. A kormánypárti politikusok persze sokszor el se mennek, ha tudják, hogy van olyan aktuális ügy, amiből nem tudnak jól kijönni.
Nem Orbán, hanem az emberei…
Mészáros Antónia úgy érzi, a közvélekedéssel ellentétben nem az Orbán Viktorral készített, kritikus hangvételű interjú miatt rúgták ki a köztévétől, a döntés jóval előbb, alacsonyabb szinten születhetett. Nem azért, mert részrehajlónak tartották. Korábban a szocik rendszeresen őrjöngtek interjúi után. A főnökei nem voltak elégedettek a kérdéseivel, de a miniszterelnök – tőle szokatlan módon – adás után ott maradt, hosszan és rettentő kedvesen beszélgetett vele, érzékeltetve, hogy neki nincs kifogása a keményebb kérdések ellen. „Lehet, hogy színjáték volt, de miért érte volna meg a fáradságot előttem szerepet játszani?”
Orbán jobb volt, mint az álinterjúkban
A beszélgetés nagy kihívás volt, de csak attól félt, hogy ha nem kérdez meg valamit, ami szakmailag elvárható, akkor a szégyen rajta marad. Számára az se lett volna elfogadható, ha indulatból nekimegy a miniszterelnöknek, csak egy korrekt, tisztességes interjút akart készíteni, sokan mégis meglepődtek, hogy mert valódi kérdéseket feltenni, vitatkozni, „de ez a megütközés már önmagában szomorú”. Szerinte egyébként a miniszterelnök is jól szerepelt. „Sokkal jobban, mint amikor ugyanabban az időben máshol alákérdeztek. Ez még a ciklus elején volt, nem volt annyi a botrány, nem voltak annyira súlyos vádak, nemzetközi bírálatok és ő rutinos nyilatkozó, akinek jól áll a valódi vitahelyzet. Most már nehezebb dolga lenne, nem is teszi ki magát ilyesminek.” A beszélgetés után – szerinte – azért telt el egy hónap az eltávolításáig, mert kerülni akarták a látszatot, hogy az interjú miatt kell mennie, és átmeneti zavart okozhatott, hogy a miniszterelnök feltűnően barátságos volt vele. Mészáros nem zárja ki, hogy próbálták kipuhatolni, nem áll-e mégis valami megmagyarázhatatlan védelem alatt, és amikor kiderült, hogy nem, felszabadultan kirúgták.
Elvárás az elferdítés
Azt nem tudja, hogy a köztévénél most milyenek a viszonyok, de amíg ott dolgozott, rendszeresen hallotta, hogy az új vezetés beleszólt, ki szerepelhet egy riportban, ki nem. Mely tényeket kell elhallgatni, elferdíteni, mi legyen az „üzenet”. Előre megmondták, hogy egy adott ellenzéki politikus nem tűnhet szimpatikusnak egy forgatott anyagban, nem is reagálhat, nem védekezhet, ha kormányoldal megvádolja valamivel. Aki nem felelt meg az új elvárásnak, az elég hamar a kirúgottak listáján találta magát. Sok ilyen esetről tud, bár neki soha nem mondták meg, mit kérdezhet, mit nem. Talán tudták, hogy úgyse fogadná el, még botrányt is csinálna. Őt azzal kontrollálták, hogy megmondták, kivel, miről beszélgethetett. Ebben 2010 után egyértelműen érezhető volt a cenzúra, csak nem ő kapta az utasítást, hanem a szerkesztők.
És akkor megint álljunk meg egy pillanatra, mert mindjárt érthetővé válik, néhány botrány (Koncz Zsuzsa-koncert, Bajor Imre halála…). A politika ugyanis Mészáros Antónia szerint nem csak a hírműsorokra telepedett rá.
Fotó: MTI/Beliczay László
A köztévé már nem szabad
A kontroll a szórakoztató osztályon is igaz volt, ahol a műsorvezető belső száműzetését töltötte. „Ha egy művészről, sportolóról, ismert emberről lehetett tudni, hogy elkötelezett Fidesz-szimpatizáns és pártrendezvényeken mutatkozik, akkor elvárás volt minél többször szerepeltetni. Az ezzel kapcsolatos utasítások viszonylag nyíltak is voltak, állítólag még lista is készült”, bár ezt saját szemével nem látta. A tiltás, hogy ki nem szerepelhet, kicsit bonyolultabb úton érkezett, de egyértelmű volt. Saját tapasztalatai alapján egyértelműen azt gondolja, hogy a köztévé „nem egy szabad médium. De abból, hogy a közmédia nem szabad – bármennyire is botrányos és szégyenletes is ez – még nem következik, hogy egyáltalán nincs az országban sajtószabadság”, hiszen nem viszi el a rendőr, aki egy kritikus sort leír.
Sajtószabadság van
Ő is egy szabad médiumban, szabadon dolgozik, vannak újságok, rádiók, tévécsatornák, ahol nincs kormányzati kontroll. „A kérdés, hogy a kritikus hangok mekkora közönséghez jutnak el. Tudjuk, hogy kevesekhez. Ennek sok oka van, a magyar sajátosságokon kívül sajnos az is, hogy a sajtó világszerte egyre nehezebb helyzetben van. Sokkal kevesebb benne a pénz, tehát sokkal nagyobb a kiszolgáltatottság, könnyebben torzítható a piac, és könnyebben manipulálhatóak a kiadói érdekeken keresztül a szerkesztőségek. Az RTL Klub és a kormány között kialakult háború viszont ilyen értelemben fordulatot hozott, most már nem mondható, hogy egyáltalán nem jut el a kritika szélesebb tömegekhez. Érdekes figyelni, hogy mi lesz ebből.”
„Én is hülyülök, csak nekem van miből”.
A műsorvezető nem bánta meg, hogy a BBC-től az MTV-hez igazolt. Nem a munka, hanem a magánélet miatt. Itthon ment férjhez, itt született a kisfia, boldogok. Angliában elsősorban dokumentumfilmeket forgatott, de nem azért hiányzik a kinti munkája, mert itt méltánytalanságok érték. Számára a BBC az etalon. Bizonyos szempontból szakmailag, lelkileg mindmáig abból él, amit ott tanult. Noha ott is nehezebbek a feltételek, kevesebb a pénz, de még mindig a világ talán legjobb médiavállalata. Erről Kolozsvári Grandpierre Emil szavai jutnak eszébe, aki állítólag nyolcvanéves korában azt mondta: „Én is hülyülök, csak nekem van miből.” Kint egyértelmű, hogy a politikai újságírók kritikusan közelítenek mindenhez. Idehaza sokaknak van ilyen attitűdje, másoknak nincsen, és sokaknak lenne, csak nem engedhetik meg maguknak.
Mészáros Antónia, a köztévé Az Este című műsorának egykori riportere csak az egyike volt annak az 525 embernek, akiket 2011 nyarán küldtek el a közmédiából.
Magyarországon a napi politika egyébként nem csak a munkahelyekre szivárgott be az elmúlt húsz évben. Mindenkinek van olyan ismerőse, akinél a családi kapcsolat romlott meg azért, mert fontosabb volt a párt, mint a barát, a szerelem, a család. Ennél nincs gyalázatosabb. Ez szörnyűbb, mint az, hogy ma már – maradjunk a tévénél – a politika teljesen olyan, mint a reklám. Féligazságaikkal egyik párt fékezett habzásúbb lett, mint a másik, de a szennyesük közös bűn.
Ha pedig a politika olyan, mint a reklám, akkor jó, ha tudjuk, hogy hiába etetnek vele minket, az nem ehető, mert…
“- Nem ennivaló. Elmagyarázom neked, hogy mi a reklám. Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
– Értem. Ez a reklám.
– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak.”
(Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben)
