A vállalati szférában töltött éveim során láttam már olyan egykori CIA-tiszteket, FBI-ügynököket és más kormányzati tisztviselőket, akik magánpraxisba kezdtek, és azzal hirdették magukat, hogy ők képesek „emberi hazugságvizsgálóként” kiképezni a munkatársakat. A legtöbb szakértő itt azonnal kamut szimatol, hiszen a „hazugságvizsgálat” valójában csak a félrevezető viselkedés kimutatására alkalmas, a megbízhatósága nem százszázalékos. Nincs olyan, aki mindig, minden esetben meg tudná mondani, hogy a másik hazudik-e, különösen olyasvalakiről, akit nem ismer.
Ez persze nem azt jelenti, hogy lehetetlenség kimutatni azt, ha valaki nem őszinte. Bárki képes megfigyelni bizonyos viselkedésformákat, amelyek átverésre utalhatnak. Néha ezek a viselkedések ugyan nem hazugságot, hanem stresszt vagy szorongást jeleznek – de ez szintén érdekes információ lehet. Ha megértjük, milyen finomabb módokon igyekeznek az emberek árnyalni az igazságot, elrejteni az érzéseiket és a szorongásaikat, vagy éppen szándékosan megtéveszteni minket bizonyos témákban, azzal sikeresebben boldogulhatunk a társas érintkezéseink során. Lássunk néhány jelzést, amely hazugságra utalhat, és amelyet egy társalgás közben mi is észrevehetünk!
A szerzőről
Jeremy Hurewitz karrierjét nemzetközi újságíróként kezdte. Ma vállalati biztonsági tanácsadóként dolgozik, ügyfelei között megtalálhatók a világ legismertebb vállalatai. Az Interfor International vállalati hírszerző cég stratégiai tanácsadója, valamint a Joseph Rainey Center for Public Policy nemzetbiztonsági politikai tanácsadója.
Tárgyalj úgy, mint egy titkos ügynök című könyvében Hurewitz a profi információszerzés, a gyors bizalomépítés és a célzott befolyásolás kulisszái mögé enged betekintést. Tapasztalt ügynökökkel készített mélyinterjúk és a viselkedéstudomány eredményei alapján kipróbált technikákat és módszereket mutat be.
Aki „nem érti” a kérdést
Az egyik példa, amelyet a vállalati tréningeken szoktam említeni, a sport világából való. Az amerikai futballban járatosak emlékezhetnek Tom Brady irányító „Deflategate-jére” (leeresztés-botrányára). Ebben a zűrzavaros ügyben a New England Patriots csapatát azzal vádolták, hogy kissé leeresztették a labdát, hogy könnyebb legyen megfogni, és ezzel előnyt biztosítsanak híres irányítójuknak.
Ahogy az eset épp kibontakozóban volt, egy újságíró megkérdezte Tomot, volt-e valami köze ehhez a svindlihez. Tom ezt válaszolta: „Sosem tennék olyat, ami a játékszabályokon kívül esik.” Szögezzük le, hogy ebből nem következik az, hogy Tom Brady csalt volna. De mindenképpen a félrevezető viselkedés egyik tipikus formáját mutatja, amikor nem a feltett kérdésre válaszol. Nyugodtan mondhatta volna azt is: „Nem eresztettem le a labdát. Semmit sem tudok az egészről.” Ő azonban inkább kisiklott a konkrét válaszadás alól, ami arra utal, hogy inkább próbálja kimagyarázni a helyzetet.
Egy másik intő jel lehet, ha valaki „nem érti meg” a kérdést. Amikor olyasmit kérdeznek valakitől, amire az nyilvánvalóan nem akar válaszolni, akkor az illető általában ledermed, mintha az agya nem tudná értelmezni a kérdést. „Hogy érted ezt?” – vagy valami ehhez hasonlót habog. Mindkét viselkedés azt jelzi, hogy az illető nem mond igazat.
