Gyurcsány Ferenc évértékelő beszéde után Török Gábor politológus úgy látja: az MSZP-s politikus egyáltalán nem akarja megtenni azt a szívességet párton belüli riválisainak, hogy új pártot alapítva egyszerre két dologtól is megszabadítsa őket. Egyrészt kétségtelenül terhes közös múltjuk mindennapos emlékétől, másrészt egy, a hatalmukra folyamatosan életveszélyt jelentő politikai riválistól. De ami késik, egyszer akár el is múlhat… – írta a politológus blogbejegyzésében.
Nem könnyű Gyurcsány Ferenc politikusi lehetőségeinek higgadt, mértéktartó elemzése, mert a közéletben tapasztalható, vele kapcsolatos démonizálás és heroizálás mellett minden ezektől eltérő mondat különös értelmet kap. Márpedig a volt kormányfő ma is bizonyította, hogy egyik megközelítés sem igazán alkalmas szerepének értelmezésére: nem tűnt sem kiemelkedően veszélyesnek, sem lélegzetállítóan karizmatikusnak. Mondanivalójának tartalma csak árnyalatokkal tért el más szocialista politikusokétól – írta Török Gábor. Pénteki beszédében legfeljebb két elem kelthetett feltűnést: egyrészt az erős önkritika („hirtelen jött miniszterelnökség”, „a 2006-os fordulatra nem készültem fel eléggé, sem szakmailag, sem politikailag”), másrészt a szocialista párt gyakori ostorozása („olyanokban bíztam, akikben nem kellett volna”), de aki figyelemmel követte korábbi pályafutását, olvasta régebbi írásait, azt egyik sem igazán érhette meglepetésként – fogalmazott a politológus.
Török Gábor úgy véli, hogy Gyurcsány Ferencet ma már csak két dolog tartja életben, teszi igazán fontossá: egyrészt Orbán Viktor, másrészt az MSZP. Amíg Orbán a Fidesz (és különösen az ország) vezetője, a kettőjük közötti több mint fél évtizedes múltra visszatekintő párharc folytatása folyamatosan izgalmas és érdekes lehet. Amíg az MSZP-ben nem akad olyan politikus, aki karizmája, meggyőző képessége, stratégiai gondolkodása és egyéb erényei okán megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számít, az egyszer volt siker miatti nosztalgia és az erős vezetői vákuum a baloldalon folyamatosan napirenden tartja a Gyurcsány-kérdést. Nem csekély, jelentéktelen tényezőkről van szó, de nem is olyanokról, amelyek megváltoztathatatlanok lennének – vetíti előre Török Gábor.
