Tegnap szerencsétlenségemre kénytelen voltam három, egyébként sokkal hasznosabban is eltölthető órát azzal tölteni, hogy az EP ülés élő közvetítését nézzem. Igen, minden szakmának megvannak a maga nehéz pillanatai, ezért nem szeretnék különösebben panaszkodni. Sőt, azt is be kell vallanom, hogy néha egész jól szórakoztam is a bizarr félrefordításokat és a közvetítést velem néző kollégáim megjegyzéseit hallgatva.
Az egyik ilyen megjegyzés arra vonatkozott, hogy ez az egész kaotikus eseménysor, amelyből összeállt a tegnapi ülés, emlékeztet a Csillagok háborújában időnként feltűnő galaktikus szenátusra, ahol nagyon sokféle lény vitatkozik egy hatalmas, furcsa arénában. Igen, az EP több okból is ilyen. Az aréna szintén hatalmas, a szereplők szintén nagyon sokfélék megjelenésükben, nyelvükben (ráadásul valaki ragaszkodik az angolhoz, így még a különböző angol akcentusok is feltűnnek), vitastílusukban. A kedvesen idealista, túlkoros hippitől, a VOR zakós bolgár szocialistáig, a Padániát éltető joviális olasz képviselőtől, a szokásos formáját hozó Cohn-Benditig nagyon széles volt a spektrum.
Több magyar hírcsatorna is élőben közvetítette az eseményt, és el tudom képzelni, hogy voltak sokan, akik pusztán közéleti kíváncsiságból is végignézték az egész vitát. Sajátos ablak nyílt ezzel tegnap az Európai Parlament munkájára. Sok magyar, és az érdekes téma iránt érdeklődő más európai néző számára is könnyen lehet, hogy ez volt az első alkalom, amikor vágatlan formában, hosszan szemlélték a testület plenáris ülését. Ilyen lenne tényleg az EP? Nyilván nem, de sokak számára most ez az élmény égett be. Megtudhatták például, hogy pulcsiban is lehet ülést vezetni, hogy az aktuális felszólaló közvetlen közelében is háborítatlanul mobiltelefonálnak tovább a képviselők. Az egyik esetben a szűk képkivágásban is három, kezével a száját eltakaró telefonálót is sikerült összeszámolnom a szónok körül.
Figyelemre méltó volt az a kreativitás is, ahogy az egyes hozzászólók saját aktuális nemzeti témáikat behozták egy olyan vitába, amely egy másik tagországról szól. Az már idézett, jól öltözött bolgár úr az odahaza elbukott baloldal nevében arra figyelmeztetett, hogy orbáni veszély terjed tovább a régióban. A szomszédos országok szocialistái felmondták a nemzetiségi, kisebbségi leckét – természetesen sajátos olvasatban. Különösen a szlovákok tűntek aktívnak, és a mai napig nem tudom, mit mondhatott pontosan az a hölgy, akinek lefordított szövegében valamilyen zavaros összefüggésben a „katonai beavatkozás” szóösszetétel is elhangzott.
Az ablak tehát tegnap kinyílt, sokan benéztek rajta, és látták, amit láttak. Hogy az esemény mennyire alakult másképp pusztán attól, hogy Orbán Viktor elment, azt nehéz megítélni. Gyanítom, hogy a részvétele nélkül nem tartott volna ilyen hosszan az ülés, nem lett volna ennyi élő közvetítés, és talán nem lett volna ekkora a hazai figyelem sem. Ha csak annyit elért a magyar kormányfő ezzel a váratlan kiruccanással, hogy sok magyarnak megmutatta, kik, milyen stílusban, milyen színvonalon támadják és kritizálják a politikáját, már megkapta, amiért odament.
