Lezárták a fél fõvárost és elköltöttek 132 millió forintot egy fél órás show kedvéért. Az összeg egyébként jóval kevesebb, mint a tavalyi, ráadásul két másik városban is megrendezték a tûzijátékot, többször annyi rakétával, mint 2010-ben. Viszont mintha kevesebben lettek volna rá kíváncsiak – a hatóságok szerint 150 ezren nézték a Duna partjáról -, legalábbis az általunk választott, frekventált helyszín meglepõen kényelmes volt.
Gyülekezés, türelmetlenkedés, csodálkozás – nézze végig az egész estét! (Fotó: Neményi Márton / fn.hu)
Azt gondoltuk egyébként, hogy a Lánchíd pesti hídfõje afféle elit helyszín tûzijátéknézéshez, de a jelek szerint nem: a közvilágítást nem kapcsolták le, Darvas Ferenc zenéjébõl pedig semmit sem lehetett hallani, cserébe szólt egy közeli sörsátorból a véletlenül úgy felejtett retropop-megamix. Aki ott volt, az viszont nagyon hálás volt, a vége felé még mintha valami visszatapssal is próbálkoztak volna, de hamar rájöttek: ez nem az a buli.
A szokásos szotyi, dobozossör és perec megvolt, de idén szofisztikáltabb volt a vendéglátás, mint lenni szokott: szendvicsek, kolbász, bor is akadt. A 2011-es tûzijáték igazi gyõztesei azonban a villogó partykellékek árusai voltak: valószínûleg rekordmennyiségû villogó ördög- és nyuszifül, fluoreszkáló rúd, fénykard és hasonló termék (szakszóval: biszbasz) fogyott. A saját szemünkkel láttuk, ahogy két buborékpisztoly-dealer a rakpartról dobálja fel a korláton túl ácsingózó gyerekeknek a cuccot, a szülõk pedig engedelmesen eregetik vissza az ezreseket. Azért, miután elkezdõdött, õk is inkább a tûzijátékot nézték.
