„Az igazság az, hogy mi, mármint a szerveződő demokratikus ellenzék aktivistái, egy szörnyen ellenszenves társaság voltunk nemcsak a hatalom, hanem az értelmiség megítélése szerint is. Sokan úgy tekintettek ránk, mint akik a «gulyáskommunizmust» ki akarják önteni, a kondérral együtt. Akik pedig vonzódtak azokhoz az értékekhez, amelyeket mi képviseltünk, de féltették az egzisztenciájukat, rendre azt hangoztatták, hogy
hát mit dirigál nekünk ez a három-négy ember?
Ezt Kenedi János, a Kádár-kori demokratikus ellenzék meghatározó alakja mondta a Somlai Katalinnak adott életútinterjújában. Kenedi a napokban hunyt el, és bár a Wikipedia íróként és műkritikusként említi, politikai tevékenysége volt meghatározó még akkor is, amikor irodalomról vagy filmekről írt, vagy az állambiztonsági levéltárakat kutatta. A társadalom és a politikai élet szereplőinek történelmi megosztottsága ellen dolgozott, amikor az 1970-es és az 1980-as években a Kádár-kori hatalom céljai éppen ezzel ellentétesek voltak. Valójában azonban a probléma halálakor, 2025-ben ugyanúgy releváns maradt, mint a Kádár-kori ellenzék vagy a rendszerváltáskori elitek 1989 körüli megszerveződésekor.
