A tizenhárom éve meggyilkolt médiamágnás, Fenyő János halála óta szinte évente szóltak a hírek, sőt hivatalos bejelentések is a nyomozás kulcsfontosságú fordulatairól. 2005-ben Garamvölgyi László, az ORFK akkori kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, komoly bizonyítékok utalnak a gyilkos személyére és a felbujtót is ismerik, csak „a bizonyítás kissé problémás”. Az RTL hírei szerint most Jozef Rohác szlovák állampolgár DNS-mintáival egyezik a Fenyő-gyilkosság helyszínétől nem messze, a tettes által eldobott sapkában található hajszál. A rendőrség szerint nem teljesen pontosak a hírek.
Ellenségből nem volt hiány
Fenyő János élete a rendszerváltás utáni gyors meggazdagodások, politikai és gazdasági játszmák, halála pedig az első szabad évtized fegyveres leszámolásainak mintapéldája volt. Az utókor az életéből leginkább a befolyásos politikusokkal és üzletemberekkel közös fotóira, valamint hatalmas, környezetvédelmi területen épült villájára emlékezik. Az üzletember fotósként kezdte pályafutását, később az Egyesült Államokba utazott, hazaérve pedig belevetette magát a videokazetta-árusítás és -kölcsönzés világába. Amikor a problémás szerzői jogok miatt több külföldi forgalmazó is beperelte, végül felhagyott az üzlettel, tapasztalatait és tőkéjét ezután a média világában kamatoztatta népszerű sajtótermékek felvásárlásával.
Pintér Sándorral 1996-ban a Sajtóbálon. Fotó: Soós Lajos / MTI
A politikai és gazdasági életben űzött tevékenysége során számos ellenséget szerzett. 1997-ben pedig kezdett elpártolni addigi politikai pártfogóitól és a jobboldal felé tapogatózni. Állítólag a halálában is szerepet játszott, hogy kiadták rá a vadászengedélyt.
A kellő pillanatra vártak
1998. február 11-én délután fél 6-kor egy régebbi típusú Mitshubishi Galant állt meg Fenyő János autója mögött a Margit körúton a Margit utcai kereszteződésnél. A szemtanúk szerint egy férfi szállt ki az autó anyósüléséről és a médiamogul Mercedeséhez érve egy Agram-2000 típusú gépfegyverből körülbelül 20-25 lövést adott le a kocsiban ülő Fenyőre, aki azonnal belehalt sérüléseibe.
A délutáni időpont (bár korán sötétedett) és a forgalmas helyszín miatt viszonylag sok szemtanú látta a gyilkosságot, a rendőrök pedig azt is végig tudták követni, hogy az elkövető hol dobta el a parókáját és hol szállt be az őt menekítő kocsiba.
Lapunk rendőrségi körökből úgy értesült, hogy a nyomozás során felderítették, a kivégzés előtti napokban már figyelték a gyilkosok Fenyő mozgását, hogy bármelyik – arra alkalmas pillanatban – lecsaphassanak.
Egy, az ügyet közelről ismerő rendőr szerint azon a februári estén az a momentum is közrejátszhatott a gyilkosságban, hogy Fenyőt épp nem kísérték testőrök. A vállalkozó ugyanis előre küldte az embereit, hogy foglaljanak neki parkolóhelyet a fodrásza előtt.
Több koszovói albán gyanúsított is a rendőrség látóterébe került, ám Szalihi Mead és Sefedini Gvin, sőt a biztosnak induló Acifi Nijazi is tévútnak bizonyult. Ugyanakkor a nyomozásban részt vevő egyik rendőr lapunknak korábban azt mondta, 90 százalékos valószínűséggel tudják, ki az elkövető és kik a megbízók, de a vádemeléshez kevés a bizonyíték.
Úgy tudni, a ravaszt meghúzó bérgyilkos albán volt – némi harci tapasztalattal – ám már nem számon kérhető, pár éve ugyanis megölték Szerbiában.
A Fenyő-gyilkosság a kilencvenes évek leszámolássorozatának egyik utolsó kockája volt, de az i-re a pontot az Aranykéz utcai robbantás tette fel alig négy hónappal később. A nyomozást 2002-ben felfüggesztették. Az esetleges felbujtók között felbukkantak politikusok, konkurensek a média világából, de külföldi szálak is képbe kerültek. A találgatásokon kívül azonban a közvéleménynek nem sok minden maradt. Az pedig továbbra sem világos, hogy miért csak most került elő az a DNS-minta, amely a tavaly még magyar őrizetben lévő Rohác bűnösségét bizonyítaná.
