Az anyag már a bevezetőben kifejti: az előzetes félelmekkel szemben a tervezet a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos szerkezetét nem alakítja át. Viszont fenntartja az Alkotmánybíróság jogkörének tavalyi korlátozását, s „lehetővé teszi a kormánypártok által eddig el nem foglalt független tisztségek megbízható emberekkel, hosszú időre való betöltését, valamint a parlamentarizmus lényegével ellentétesen a most kormányzó koalíció gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseit kifejező egyes törvények megváltoztatását kétharmados többséghez köti” – vélik a szerzők, Gáli Csaba–Sepsi Tibor–Tordai Csaba.
Hozzáteszik még: „Alkotmányjogászok számára a legfájóbb talán az a tervezetben, hogy kidolgozottsága a szakmai igényesség minimumát sem mutatja, átgondolatlan megoldásokat alkalmaz, illetve világos tartalom nélküli politikai deklarációkat próbál az alkotmány szövegébe erőszakolni.”
Mindjárt az első pont kifogásolja: „A tervezet alkotmány helyett alaptörvénynek nevezi a jogrendszer érvényességét megalapozó normát.” Ilyen Európában egyedül Németországban van, de ott 1949-ben született, „megszállt és szétszakított országként”, ideiglenes jelleggel. „Jelenleg Magyarország nem megszállt vagy szétszakított állam, így nincs semmi indokoltsága annak, hogy ne alkotmánynak nevezze a jogrendszer alapját.”
A második pont is méltatlankodik: „Nem világos, hogy a Himnusz első sora milyen minőségben szerepel a tervezetben. A preambulumnak nem része, hiszen megelőzi azt, normaszövegnek pedig bajosan lehetne minősíteni. Így talán mottóként tekinthetünk rá – noha a jogszabályoknak a szakmai szabályok szerint nincsen mottójuk.”
A Nemzeti hitvallás cím alatt szereplő preambulum elnevezése feleslegesen szakralizáló – véli a harmadik pont. Ráadásul hosszú is, amiről azt mondják a szerzők: „Hosszú preambulumokat jellemzően az államiságot frissen elnyert, gyenge önbizalommal rendelkező népek szoktak az alkotmányuk elejére illeszteni, mintegy pótlásaként a közös hagyományoknak.” Ráadásul ebben a kereszténység nemzetmegtartó szerepére utalnak: „Ez az ország nem hívő polgárai számára nehezen tud elfogadható lenni, egyben megkérdőjelezi azt a tételt, hogy az állam világnézeti kérdésekben nem foglal állást.”
Nyelvtani zavarra mutat rá az 5. pont! (Már itt is?) A Szent Koronára vonatkozó kijelentés, „alkotmányos állami folytonosság megtestesítése” megfogalmazás képzavart takar: a folytonosság, vagyis a megszakításoktól való mentesség nem testesíthető meg. Nem beszélve arról, hogy a mondat azt sugallja: az állam alkotmányos működése nem szakad(t) meg, ami viszont tételesen nem igaz, gondoljunk csak a különböző abszolutista vagy diktatórikus korszakokra.
„A diktatúrák idején elkövetett egyes cselekmények büntethetőségének elévülésével kapcsolatban a tervezet nem vesz tudomást arról, hogy az „embertelen” és az „emberiesség elleni” bűnök között jelentős különbség van. Míg minden bűn embertelen, addig csak a legsúlyosabb, a nemzetközi jog által ekként elismert bűncselekmények minősülnek emberiesség elleninek. Az elévülés kizárása csak ez utóbbi körben igazolható, a tervezetben szereplő „embertelen” bűnök esetében nem” – véli a 6. pont.
Az átgondolatlanság és következetlenség egyik kiemelkedő fordulatára mutat rá a 10. pont: „Az állam elnevezésének megváltoztatása Magyar Köztársaságról Magyarországra gyakorlati közjogi jelentőséggel nem bír, ugyanakkor világos elhatárolódást fejez ki az eddigi köztársaságokkal és általában a köztársasági eszmével szemben. Az október 23-i nemzeti ünnepet a törvény eddig kettős évfordulónak tekintette: egyaránt volt a forradalom és a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napja. A tervezet ez utóbbiról nem emlékezik meg, azt törli az október 23-án ünnepelt események közül.”
S idézzük ide még: a Fidesz tervezete „elhagyja a hatályos alkotmányból a háború és az erőszak tilalmát, valamint a más államok területi épségének tiszteletben tartásának kötelezettségét”.
(A teljes tervezetkritika az ÉS-ben olvasható!)
