Cikkünk frissült!
„A nemrég újra megnyitott szakaszon az Esztergom-Nyugati vonalon Rákosrendezőnél már a második vonatról szállítják le az embereket” – hívta fel figyelmünket az egyik olvasónk, akinek szintén le kellett szállnia a vonatról.
Hogy miért nem mehettek tovább a vonatok, arról nem kaptak tájékoztatást, de úgy látta, hogy a vágányokon veszteglő egyik vonat mintha kicsit kisiklott volna, ami magyarázat lehet a leszállításukra.
Kerestük a MÁV-ot, hogy megtudjuk, mi történt Rákosrendezőn, amint válaszolnak, frissítjük a cikket (lásd a cikk alján!), és írtunk az Építési és Közlekedési Minisztériumnak is a felelősségi kérdésekkel kapcsolatosan.
Rákosrendezőn öt hétig volt vágányzár a vágányok felújítása miatt, ami az esztergomi, szobi és veresegyházi vonatokat érintette. A felújítás pont egy hete fejeződött be, múlt hétfőn nyitották meg a forgalomnak a területet, amelynek révén ismét elérhetővé vált a Nyugati pályaudvar.
A Közlekedő Tömeg szombaton írt arról, hogy kontármunkát végeztek Rákosrendezőnél, de azt valószínűleg ők sem gondolták, hogy hétfő reggel már ennek kézzel fogható bizonyítéka lesz egy kisiklott mozdony formájában.
Rossz minőségben, lassan és drágán dolgozott a MÁV Rákosrendező állomás karbantartásán. Mint a képeken látható, a héten átadott munka után pályahibák sokasága – törött és hiányzó kapcsolószerek, vágánygeometriai hibák – tanúsítja, hogy a legelemibb műszaki elvárásoknak sem felelnek meg az elvégzett javítások. E példa is jól illusztrálja, miért van válságban a MÁV: a vállalatirányítás számos szintjén, műszaki és gazdasági téren egyaránt kontrollt vesztett működésnek nem is lehet más eredménye, mint a folyamatos leépülés.
– írták két nappal korábban a 3 milliárd forintba kerülő felújításról. Néhány pontban fel is sorolták a főbb kifogásaikat:
- Az egyik kitérőcsere során látványos irányhibát sikerült beépíteni a pályába, amely ráadásul nem is javítható egykönnyen: a folytatás ugyanis egy 2 éve, szintén jelentős korlátozás mellett felújított útátjáróba esik.
- Számos törött és egyéb módon sérült betonaljat hagytak meg, vagy építettek be újonnan a javított vágányokba.
- A régi betonaljakon a törött, hiányzó síncsavarokat, szorítógyűrűket jelentős szakaszon nem pótolták, az ágyazatrostálás utáni vágányszabályozást – a legalapvetőbb szakmai szempontokat mellőzve – ilyen állapotú pályán végezték, aminek eleve nem lehetett más eredménye, mint újonnan létrehozott fekszinthibák sora.
- A néhány éve újonnan vásárolt, államtitkári és vezérigazgatói részvétellel (!) sajtótájékoztatón bemutatott dinamikus vágánystabilizáló gép alkalmazására nem került sor a munkák befejezéseként, ennek hiányában a javításokat követően egyes sebességkorlátozások tervezetten csak 4-6 hét múlva lesznek feloldhatóak. Addig a vágányok “dinamikus stabilizálását” a célgép helyett a közlekedő vonatok végzik.
