„Ez deathmatch lesz, hallod!”, „sőt EB-döntő!” – próbálták egymást túllicitálva lefesteni közgázos hallgatók a csütörtök esti Pintér Sándor belügyminiszter és Vona Gábor Jobbik-elnök közötti kerekasztal-beszélgetés várható hangulatát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Egy kétségtelenül több évtizedes szakmai múlttal rendelkező self-made belügyér és egy bevallottan nem szakmai berkekből érkező, ám lényegesen jobb szónoki képességeket birtokló, szintén self (és polgári kör)-made ellenzéki politikus adogatták egymásnak a labdát, sűrű üresjáratokkal.
Jobbra lejt a pálya
A Corvinus Egyetem szervezésében már lassan húsz éve zajló Tárcatükör-beszélgetések lényege, hogy minden kormányzat alatt leültetik a miniszteri tárcák vezetőit egy-egy ellenzéki politikussal szembe, tessék megvitatni, mit ígértek, mit valósítottak meg, ki mit szeretne másképp. Azt már kevésbé érti az egyszeri (vagy éppen a többszöri) látogató, hogy a beszélgetés elején felsorolt márciusi program alapján az elkövetkezendő körülbelül öt alkalomból miért négyszer a Jobbik küldöttje lett a kiválasztott ellenfél (az ötödik még tárgyalás alatt) és a többi ellenzéki párt miért nem szívesen látott vendég az asztal körül.
Mindenesetre a Török Gábor politológus-blogger által moderált eseményen a beszélgetés résztvevői kétségtelenül rengeteg, a Belügyminisztérium feladat- és hatásköréhez sorolható témát átvettek, ebben pedig mindkét fél kifejtette saját álláspontját, sokszor hevesen bólogatva egymás felvetéseire.
A témák között szerepelt a rendőrség átalakítása, a Magyar Gárda, a cigánybűnözés, a polgárőr-egyesületek működésének szabályozása, az elítéltek foglalkoztatása, a közmunkaprogram és az uzsora elleni küzdelem. De szóba került a 47 ezer forintos kérdés is.
Rend a lelkük
Pintér Sándor belügyminiszter indítása szerint a rendőrség strukturális átalakítása lezajlott és sikeres volt, a bűnözési statisztikák pedig a megnövekedett rendőrségi intézkedések miatt nőttek (amikor épp nem csökkentek, nem tudjuk, annyi statisztikát előráncigált). Vona szerint ez hitvita, szerinte nem ezért nőtt az elkövetések száma, de mindkettőjük állítása hipotézis – tette hozzá. A pintéri politika pozitív elemeiként említette ugyanakkor a Jobbik-elnök a közmunkaprogramot, az uzsora elleni küzdelmet, valamint az önfenntartó börtönök megvalósítása felé tett lépéseket is. Ugyanakkor úgy vélte, a társadalom rendőrségbe vetett bizalma a mai napig nem állt vissza (hogy hová, azt nem említette).
Több helyen folyt számháború statisztikákról, de ezt még a beszélgetőpartnerek is hamar megunták és inkább módszertani és értékrendbeli vitákba menekültek. Pintér például többször hangsúlyozta, hogy a törvénytelenségből nem születik rend – utalva a gárdára és a nyíltan Jobbik-szimpatizáns polgárőr-egyesületekre. Elmaradt a személycsere, néhány helyen a mai napig olyan egykori rebiszesek vannak magas beosztásban, akik 2006 és 2010 között is komoly szerepet töltöttek be a rendőrség életében – vágott vissza Vona Gábor.
Nyilván nem kapott volna túl nagy szorzót egy fogadóirodában, hogy Vona szájából elhangzik-e az első öt percben a cigánybűnözés szakzsargon, felhasználva az örökbecsű „olyan ez, mint a cigány zene, attól hogy használjuk, még nem gondoljuk, hogy minden cigány zenésznek született” adalékkal. A belügyminiszter kifejtette, a bűnözési mutatók életszínvonaltól és a társadalmi közegtől függenek, nem pedig bőrszíntől. A felemelés útja pedig a tanulás és a munka, utóbbira a közmunkaprogram adja meg a lehetőséget a belügyminiszter szerint immár 188, az idény kezdetétől pedig 206 ezer ember számára.
Igen, igen
Szóba került még a magánterületen történt támadás esetén alkalmazható önvédelem jogának kiterjesztése (Vona még tágabb jogokat akart, Pintér pedig bővítést ígért, elsősorban a lakótérben történt támadás esetére). Vona Gábor lemondott a cigánybűnözés szó további használatáról, ha a közeljövőben külön a problémát kezelő csoport jön létre a rendőrségen belül („akkor hívhatják bárminek”). Pintér Sándor pedig ismertette a közmunkaprogram távoli céljait („aki jelenleg részt vesz a közmunkaprogramban, jövőre már a munkapiacon legyen”).
Vona fiataloknak szánt poénjai ültek, helyenként egyszemélyes tapsot is kapott, Pintér Sándor viszont inkább „ühüm”-öket zsebelhetett be. A kérdezés lehetőségével élő diákok sem szerepeltek túl fényesen, túlnyomó többségükben a Jobbik-elnöknek dobtak magas labdákat, ha éppen nem, akkor pedig nem sikerült érthetően megfogalmazniuk, mit is szeretnének számon kérni a miniszteren vagy az ellenzéki politikuson.
Összességében – bár tartalmas vita volt – a két beszélgető feltűnően sok helyen értett egyet és mivel éppen a rendfenntartás és a bűnüldözés terepén több hasonló elem is található a két jobboldali párt irányvonalában, – még ha ezek alkalmazásáról alkotott véleményükben jelentős is a távolság – ez nem tett jót a vitának. Vona Gábor ahol nem tudott szakmai érveket felhozni, ott általában politikai sablonokat használt („kriminalizálták a társadalmi jó szándékot” – utalt a gárdára).
A Jobbik elnöke és a belügyminiszter döntetlent játszottak, az előbbi viszont mindenképpen többet fog profitálni abból, hogy a meccs nagyközönség előtt zajlott. Pintér Sándorral legalábbis viszonylag kevesen fotózkodtak a rendezvény után. Aztán ki tudja, előbb-utóbb talán a baloldalra is átgurul a labda.
