Amerika-szerte lázban tartja az embereket, hogy drónokat vagy UFO-kat láthatunk azokon az amatőr felvételeken, melyeket civilek tesznek közzé azonosítatlan repülő tárgyakról az X-en. Az ügyre már Donald Trump is reagált, sőt, még a Pentagon is. Ám a legfontosabb szakértő személy, Uri Geller még csak most tette meg.
Sok kérdés továbbra is megválaszolatlan, és szinte minden elmélet, amely a „titokzatos drónokra” próbál magyarázatot adni, hibás
– kezdi hosszú posztját a kanálhajlítgató mentalista.
Ha a drónok katonai megfigyelő drónok, amelyek valamilyen titkos küldetést hajtanak végre, például tömegpusztító fegyverek felkutatására, akkor miért nem tettek kísérletet arra, hogy álcázzák magukat, ezzel megakadályozva a tömeges pánikot? Ezek az űrhajók következetesen lehetővé tették, hogy lássák őket. Miért tennék ezt, ha titkos megfigyelési küldetést próbálnának végrehajtani?
Geller szerint az egész az Egyesült Királyságban kezdődött, amikor ezek a drónok amerikai katonai bázisok felett jelentek meg. Majd később ugyanez történt Németországban is.
Tehát MIÉRT használna az USA kormánya saját katonai drónokat a saját katonai bázisai feletti megfigyelésre? Ennek semmi értelme!
A mentalista feltette a kérdést, hogy akkor mégis mi folyik itt. Szerinte pánikkeltés történik, bizalmatlanságot ültetnek el az emberek fejében az amerikai kormánnyal szemben.
Kérdezd meg magadtól, hogy kinek lehet haszna abból, hogy ilyen zavart, szorongást és bizalmatlanságot okozzon? Ha a drónok kapcsolatban állnak az UAP-vel (egy kutatócsoport a NASA-nál, akik az azonosítatlan repülőtárgyakkal foglalkoznak – a szerk.), akkor ez talán egy lökés az ő oldalukról, hogy megpróbálják rákényszeríteni az amerikai kormányt, hogy végre felfedje, amit oly sok éven át eltitkoltak? Vagy lehet, hogy ez egy belső frakció nyomása a „bennfentesek” részéről, akik azt akarják, hogy az amerikai kormány most már ossza meg, amit tudnak?
Eszmefuttatása végül oda futott ki, hogy Donald Trump valószínűleg hajlandó lenne nagyobb átláthatóságot nyújtani a témában, elmondani „a teljes igazságot”.
De vajon feltárják-e előtte a teljes IGAZSÁGOT azok, akik eddig ezeket a titkokat őrizték? Ha igen, akkor remélem, hogy egy nap elviszi a riportereket és a kamerás stábokat, hogy pontosan azt lássák, amit én láttam egy NASA-bázison az 1970-es években. A tagadhatatlan bizonyítékot arra, hogy NEM vagyunk egyedül!
