– Magyarországon nagyon nehéz szegény sorsúként, romaként, ráadásul SNI-sként érvényesülni. Ezeknek a gyerekeknek időt kell adni, hogy biztonságban érezzék magukat, velük együtt meg kell ismerni a családjaikat, a körülményeiket is. Mert az ő esetükben egyáltalán nem közömbös, hogy mi történik otthon – mondta Pizarro-Iványi Júlia (képünkön) a Magyar Pedagógiai Társaság csütörtök délutáni szakmai beszélgetésén, amelyről a Népszava számolt be. A Budapesten bezáratott MÁV-telepi Wesley Iskola volt igazgatója erről annak kapcsán beszélt, hogy a rendezvényen elhangzott
Az Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által fenntartott budapesti és szegedi iskolákat, ahova főként hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekek jártak, néhány nappal a szeptemberi tanévkezdés előtt záratták be a helyi kormányhivatalok adótartozásokra hivatkozva, az osztályközösségek széthullottak, a gyerekeket más intézményekbe helyezték át. Az iskolák megszüntetését szinte valamennyi érintett család traumaként élte meg.
Kerényi Mari, a Zöld Kakas Lyceum alapítója kifejtette,
Perlusz Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kar dékánhelyettese pedig közölte, a magyar oktatási rendszer elitista pedagógiai szemléletű, türelmetlen és nem elfogadó, különösen az SNI-s gyerekekkel szemben.
Márpedig egy nem toleráns iskola nem tud toleráns felnőtteket nevelni
– fogalmazott, hozzátéve: a jogszabályi feltételek adottak, de az iskolákban nincs kultúrája a személyre szabott oktatás elfogadásának.
A Délmagyarnak nyilatkozott az állami iskola egyik diákja, szerint az öngyilkosságot megkísérlő hatodik osztályos tanulónak „gyakran beszóltak”, de ő is húzgálta a lányok haját.
Az ügyben a hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el, sem a mentők, sem a rendőrök nem adtak tájékoztatást.
