A félkész földalatti fürdővasúttól a tetőig számtalan titkot őrző Gellért Szálló az elmúlt több mint száz évben a főváros kulturális életének, illetve idegenforgalmának fontos részét képezte, hiszen a gyógyfürdővel egybeépült szállodaszárnyban számos fényűző ünnepséget és társadalmi eseményt tartottak, falai közt pedig világsztárok sokasága fordult meg.
Épp ezért is okozott sokaknak megdöbbenést a hotel 2021 decemberi bezárása (az utolsó napon mi is ott voltunk), majd 2022 végi tulajdonváltása, mikor a Tiborcz Istvánhoz kötődő BDPST Group egyik tagja, a Geraldton Invest Zrt. birtokába került.
Az 1919-ben átadott épülettel kapcsolatos hírek folyama azóta sem állt meg: a ház történetét 2023-ban a miniszterelnöki vő a Magyar Nemzeti Múzeum júniusban kinevezett főigazgatójával, dr. Zsigmond Gáborral közös könyvében foglalta össze (korábban két másik kötetet is jegyeztek már együtt), karácsony előtt pedig már azt is tudni lehetett, hogy az elkerülhetetlen, és nyilvánvalóan szükséges felújítás után a szálloda a Mandarin Oriental Gellért nevet veszi fel.
A munkák végeztével 134 vendégszobát, illetve 34 lakosztályt rejtő, Duna felé néző szárnyban várható munkák részleteiről az elmúlt egy évben semmit sem lehetett megtudni, az azonban biztossá vált, hogy 2024 őszén elindultak a három éven át tartó belső munkák, a cél pedig az lesz, hogy a szupergazdag ázsiaiak a többi, Budapesten jelenlévő luxushotel helyett a műtárgyai egy részétől tavaszra megfosztott Gellértet válasszák.
Az átépítés részletei továbbra sem derültek ki, a Youtube-on november elején feltűnt, jelenleg mindössze tíz feliratkozóval rendelkező Gellert Coming Soon nevű fiók egyetlen videója azonban kitűnően rávilágít azokra a védelmet nyilvánvalóan egyáltalán nem élvező részletekre, amik elvesztése nagy csapás lenne a XX. századi modern belsőépítészet értékeit megőrizni kívánó szakmának, valamint az örökségvédelemnek.
Az alig másfél perces, szépen fényelt anyag sok olyan részletet mutat be, amikkel az elmúlt évtizedekben ott megforduló vendégek közül is csak kevesen találkozhattak, vagy épp elsiklottak felette – kezdve a legkülönbözőbb állapotú terek részleteivel, megmutatva
- az egykori presszót díszítő üvegképek egyikének részleteit,
- magát a presszót (ez fénykorában itt látható),
- Túry Mária a művésznő 1958-as tervétől igen különböző üvegmozaikját,
- egy rég üresen álló, romantikusan foszló terem részletét, valamint
- a csak a rendszerváltás környékén átépített, de régiesnek ható recepció részletét.
A csatorna rövid leírásában a következő mondat olvasható:
Elindult a Hotel Gellért teljes körű, műemlékvédelmi előírások mentén zajló felújítása, amely a BDPST Group irányítása alatt zajlik
– kérdés azonban, hogy mit tartalmaznak a tervcsomagok, aminek részleteit az ÉTDR rendszerének augusztusi, a kormány általi részleges beszántása óta nem csak a környezetük miatt aggódó magánszemélyek, de a főváros és a kerület vezetése, sőt, a szakma sem láthatja. A változás – aminek hátrányairól korábban itt írtunk – a kormány szerint nem hátrányos: Gulyás Gergely azt mondta, nem tartozik senkire, hogy ki mit épít.
A 2016-os bejárásunk során készített fotóink ennél több értékes belsőépítészeti részletet is mutatnak: kérdés például, hogy mi történt a nyilvánvalóan egy iparművész által – talán Budapest századik születésnapjára – tervezett sötétítő függönyökkel, vagy a szobák nyilvánvalóan idejétmúlt, de sokszor legalább egy hírmondó erejéig múzeumi raktárba kívánkozó darabjaival.
A BDPST terveinek részleteiről a tulajdonost is megkérdeztük, az azonban cikkünk megjelenéséig nem reagált, így esetleges jövőbeli válaszukat egy új hírben fogjuk közzétenni.