Tragikus hirtelenséggel meghalt Hadas Kriszta, a kiváló újságíró 53 éves volt. Barátok, pályatársak, celebek búcsúznak tőle a közösségi médián keresztül.
***
Megyeri Csilla: „Épp a temetőben voltam anyukámmal, amikor megcsörrent a telefonom és valaki azt mondta: »Elhunyt Hadas Kriszta.«. Nem akartam elhinni, és még most sem fogom fel. Kedd este még jókedvűen beszélgettünk egy díszbemutatón, most pedig teljes döbbenet… Nincsenek szavak. Őszinte részvétem az egész családnak! Nyugodj békében, Kriszta! Nagyszerű ember voltál, és köszönöm az életnek, hogy megismerhettelek!”
Árpa Attila: „98-ban a főiskolán még szerettük egymást. Aztán a TV2-s időszakban nem szerettük egymást. Aztán megint szerettük egymást. Aztán idén nyáron végignéztem, ahogy néha élvezettel, néha szenvedve, de mindig őszinte, igaz emberként végigjátszotta az Árulókat. Győztesként ujjongva és ugrálva futott el az éjszakába. Egyedül vele szegtem meg a szabályt egyszer. Megöleltem kamerán kívül. Hátha erőt ad neki. Azt mondta, nem gondolta volna, hogy egy játék ennyire megviseli majd. Pedig ő már mindent látott.
Jakupcsek Gabriella: „Nem szoktam a közösségi oldalakon részvétet nyilvánítani, mert szívbéli és személyes dolognak tartom, de most beleordítom a világba…, hogy tudják, ki voltál. 35 év a pályánkon, mindig számítva egymásra. Hogy ki voltál? Pályatársam, Munkatársam, Kiváló újságíró, Bajtársam, Barátom, Egy bátor nő! Felfoghatatlan, hogy egy pillanat, és nem vagy, de nekem a szeretet jelen idejű szó marad, Hadaska!”
Muri Enikő: „Nem hiszem el egyszerűen, felfoghatatlan. Rövid ismeretségünk alatt én csak pozitívat kaptam tőled, és ezt nem tudom most már viszonozni neked. Nyugodj békében. Őszinte részvétem az egész családnak.”
D. Tóth Kriszta: „Nem tudok most mást csinálni, mint ezt megosztani. Hát, mi ez, Hadas? Hogyan? Miért?”
Kolléga, mentor, példakép. Ez mind te voltál nekem. Nem tudom elhinni…
Ábel Anita: „Keresem a szavakat… Hadaska, gyönyörű korszakunk volt együtt… És talán kicsit barátok is lettünk. Nehéz ez most, nagyon nehéz…”
Tornóczky Anita: „Isten veled, édes Krisztám! ehetséges, kreatív, segítőkész, érzékeny… minden szavával, tettével tanított.”
Biztos nem változtatom fekete-fehérre a fotóinkat. Mert te vagy az egyik legszínesebb ember, akit valaha ismertem. Vagy és nem voltál, mert vagy. De most olyan letaglózó szívfacsarást érzek, amit leírni sem lehet. Szeretlek.
Till Attila: „Nem hiszem el! Hadas Kriszta! Nagyon nagy szeretettel gondolok rád.”
Joshi Bharat: „Felfoghatatlan, mert képtelenség hogy Kriszta már nincs! A világ most szegényebb let! Hálás vagyok, hogy kollégám voltál, és kiváló főszerkesztőm! Jó utat neked, nagyon fogsz hiányozni. Szavaknak itt nincs helye… értelme sem!”
Sváby András: „Isten veled, Hadaskám! A barátom voltál, a pályatársam, meg egy kicsit a testvérem is. Ha baj volt, mindig számítottunk egymásra. Felfoghatatlan. Soha nem fogom megszokni a hiányodat. Egy boldog, közös képet választottam a sok százból. Én ilyennek őrizlek meg a szívemben. Vigyázz magadra, bárhol jársz most.”
Rónai Egon: „Nincsenek a megrendülésem súlyához méltó szavaim. Nézői, hallgatói, tisztelői, álljatok meg és gondoljatok rá egy pillanatra!”
Stohl Luca: „Mikor elkezdtem riporterkedni, sokat meséltek Rólad, de csak az ATV-ben találkoztunk. Elmékszem, mennyire izgultam, azt se tudtam, hogy szólítsalak meg, aztán fél perc után úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Imádtam Veled rötyögni a sminkben, és piszok büszke voltam, mikor egy kerekasztal-beszélgetésen a kollégádnak neveztél. Szakmailag, emberileg és az anyaságról is rengeteget tanultam Tőled! Még mindig nem hiszem el… Hiányozni fogsz Kriszta!”
Kajdi Csaba: „Ez most nem rólam szól, hanem Hadas Krisztáról! Arról az emberről, aki meghatározó személyisége volt a magyar médiának! Megosztó személyiség volt, de ki nem az, akinek van karaktere és egyénisége?! Személy szerint én szeretem a határozott és karakteres nőket, mint amilyen Kriszta is volt. Brutálisan ment el, amire nem lehetett felkészülni! Kriszta, megint csak tanítottál valamit! Addig kell szeretnünk amíg tehetjük, és az életünk minden pillanatát meg kell élnünk, mert sosem tudhatjuk meddig tart!”
Csonka András, aki az egyik utolsó ember volt, aki közös képet készített Hadassal, úgy ír:
Felfoghatatlan! Döbbenet! Isteni hangulatban, nagy röhögések kíséretében zajlott az egész. Alig telt el egy bő fél nap, és a hírek arról szólnak, hogy Kriszta meghalt. Amikor felsejlik, hogy ennyi egy élet csupán, az mindig letaglóz. Kriszta az egyik kedvenc televíziós újságíróm volt, lenyűgöző volt a felkészültsége, hozzáértése, őszinte lényeglátása. Fontos ügyek mellett állt ki markánsan, határozottan. Megtiszelőnek éreztük testvéremmel együtt meghívását színpadi talkshow-jába. Az egész család, és a magyar újságíró szakma fájdalmában és gyászában osztozom.
Hadas Kriszta életére ebben a galériában emlékezünk:
