Belföld vélemény

Amerika választ

24.hu
24.hu
Fegyverbe!  A kutatóhálózat végórái? Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Kenesei István: A mi várományosunk – A kutatóhálózat végórái?

Több mint két éve, 2022. áprilisában hívta fel az Európai Bizottság a kormány figyelmét arra, hogy többek között a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok” (kekvák) működése problémákhoz vezet a közösségi források kezelése terén, magyarán nem bíznak abban, hogy korrupciómentesen sikerül majd elkölteni az EU-tól származó támogatásokat. Szeptemberben újabb szigorú figyelmeztetést intéztek hozzánk, majd december 15-én meghozták azt az egyhangú határozatot, amely kizárta a kekvákat minden uniós forrásból, beleértve az Erasmus és Horizont programokat. A főcsapás persze nem a diák- és tanárcsere, vagy a tudományos együttműködés megakadályozására irányult – ezek csak melléktermékek, „járulékos károk” voltak.  Az alapvető szándék arra irányult, hogy a helyreállítási és kohéziós pénzek fölött ne rendelkezhessenek az egyoldalú tagságú kuratóriumok.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Az ezt követő összevissza kommunikációt, ígérgetéseket, nyugtatásokat, melyekben főként Navracsics miniszter jeleskedett, szorosan követtük e hasábokon is, majd itt is kétségünket fejeztük ki, hogy elegendő lehetett-e a miniszterek és a más aktív politikusok lemondása a kuratóriumokból anélkül, hogy hozzányúlnának például az élethossziglan kinevezett tagok státuszához. Egy évvel a Bizottság döntése után aztán bekeményített a kormány: alternatív programokat indított el Pannónia, illetve HU-rizont néven a diák- és tanárcsere, valamint a tudományos együttműködés hazai forrásokból való támogatására, miközben hat kekva-egyetem az Európai Bíróságon beperelte a Bizottságot. A már megkötött szerződések alapján az Erasmus-cserék tovább működtek, egészen idén szeptemberig, amikor is lejártak az eddigi megállapodások (de a külföldi hallgatók változatlanul jöhetnek) és maradt a Pannónia mint egyetlen lehetőség. Korábban – még a konkrét adatok hiányában – utaltam arra, hogy a 8000 diákra tervezett Pannónia program csekély visszhangra talált az érdekeltek körében. Most kiderült, alig 700-an jelentkeztek a miniszter által nagy büszkén bejelentett 4000-nél is több szerződés keretére.

Balla Eszter: Amerika választásra készül

Infláció, gazdasági problémák, migránsválság, természeti csapás, lángoló Közel-Kelet, ukrán– orosz háború, kínai előretörés. Káosz otthon, káosz a világban. Ilyen fenyegető körülmények között választ új elnököt az Egyesült Államok alig egy hónap múlva. Mint annyiszor, most is sorsdöntő eseményről beszélnek az emberek. Az indulatok elszabadultak, a politikai hovatartozás családi problémákat okoz, baráti kapcsolatokat rombol. Ismét jelentkeznek az üres fenyegetőzők, akik Trump megválasztása esetén azonnal Kanadába költöznének. A szkeptikusok kételkednek abban, hogy akár a hatvanéves Kamala Harris, akár a hetvennyolc éves Donald Trump képes lenne a nagy kihívásoknak eleget tenni. A pesszimisták véleményét a Wall Street Journal publicistája, Ronald Reagan egykori beszédírója, Peggy Noonan közvetítette, aki szerint egy üresfejű nő és egy rettenetes férfi között dől el a verseny.

Ádám Zoltán: Az ellopott egyetem

Az egyetem presztízsének javítása és az egyetemen belüli viszonyok konszolidálása az augusztusban hivatalba lépett új rektor, a Belgiumból érkezett – a saját kutatási területén nemzetközileg elismert kutatónak számító és jelentős menedzsment-tapasztalattal rendelkező – Bruno van Pottelsberghe feladata lesz, aki egyben az egyetem elnöki posztját is betölti. Anthony Radev elnöki megbízatása tehát megszűnt, Szabó Lajos pedig visszatért az általános rektorhelyettesi posztra. Így Takáts Előd rektor, a tavaly ősszel lemondott Habis Helga dékán és a pozíciójától idén megvált, az etikai szabályokkal ellentétes vizsgáztatásban szintén főszerepet játszó Vass Réka oktatási rektorhelyettes után immár Radev sincs a helyén a vizsgabotrányban és a körülötte kialakult helyzet kezelésében érintett egyetemi vezetők közül. (Szabó Lajos általános rektorhelyettes, Szabó Richárd dékán, valamint a szabálytalansági eljárást lefolytató és az elbocsátásom jogalapját megteremtő Domahidi Ákos kancellár és Zsóka Ágnes rektorhelyettes viszont igen.)

Itt tart most a Corvinus-sztori: egy gazdasági csúcsvezetők és klienseik által ellenőrzött, a saját etikai szabályait látványosan felrúgó, de a hazai üzleti képzésben továbbra is főszerepet játszó, nagy múltú egyetem története. Az általam a TASZ segítségével elindított munkajogi perben kizárólag az elbocsátásom jogszerűségéről dönt majd a bíróság. Az ítélet azonban arra vonatkozó jelzésként is értelmezhető lesz, hogy milyen esélyei vannak ilyen körülmények között az akadémiai autonómiáért és a részrehajlásmentes egyetemi értékelésért – vagyis a világ boldogabbik felében megszokotthoz hasonló egyetemi működésért – folytatott küzdelemnek.

Kovács Zoltán: Fegyverbe!

Ma már elmondható, hogy a konszolidáció a tizennyolc kormányzati év egyetlen pillanatában sem sikerült. Ügyek mentén igyekezett ugyan a Fidesz és aktuális pártpartnere valamiféle össznépi konszenzust teremteni – olimpia, futball, ilyen-olyan szimbólum, nemzeti hagyomány -, de ebbe saját szimpatizánsaikon kívül nemigen voltak képesek bevonni másokat. Ez a mostani állapost a ziláltság magasabb szintje. Ötvenhat emlékének és a forradalmi helytállás eszméjének ilyen váratlan és ormótlan kikezdése, ráadásul ennyire magas vezetői szinteken, ahogy a teniszben mondják, ki nem kényszerített hiba. Még csak az sem valószínű, hogy alapjában változott volna meg a párt viszonya ötvenhathoz, bár a Fidesz a történelmet folyamatosan úgy kezeli, mint valami használati tárgyat. Egyszer ötvenhatból sarjadoztatták magukat, aztán elvitették a parlament elől Nagy Imre szobrát, mondván, egykori bolsevik.

„Ha bárki bármikor Magyarország szuverenitását megtámadná, az biztos, hogy én ott lennék az elsők között, aki harcol, hogy Magyarországot megvédjem” – mondta a hét elején Tuzson Bence, amikor az egyébként Magyarország számára teljesen haszontalan, sőt, kártékony Integritás Hivatalról kérdezték. Úgy látni, a megvédés a legújabb menekülő útvonal: ha a kormányzat vagy közeli ember valami orbitális zagyvaságot mond, rohan a barikádra. Ahol már várják a kollégák.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik