Tavasszal látogattuk meg a cirkuszművészet/bohóc szak egyik óráját a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskolán. Akkor találkoztunk Berta Jánossal, aki több mint 40 éve szórakoztatással, bohócszámokkal foglalkozik, mégis beült az iskolapadba. A lakhelyén, Békéscsabán és a főiskolán is Jimmy bohócként ismert nevettető számára ez nem valaminek a kezdete, hanem az utolsó lépcsőfok volt, amit meg kell lépnie, hogy megvalósuljon az álma: saját cirkusza legyen. Muszáj elvégeznie a főiskolát, hisz a játszóhely már javában épül, amit mi is láthattunk, amikor meglátogattuk Jánost Békéscsabán.
„Nem hajtogatok én már lufit…”
Még a hétvégi buli van bepakolva
– mondja Berta János, amikor megérkezünk az otthonába, ami a kerttel együtt egyben az épülő vándorcirkusz műhelyéül is szolgál.
![„Az én Las Vegasom a környező falvakban van” – megyéjében kelne útra az Európát megjárt bohóc 1](https://s.24.hu/app/uploads/2024/09/central-0904057357.jpg)
![„Az én Las Vegasom a környező falvakban van” – megyéjében kelne útra az Európát megjárt bohóc 2](https://s.24.hu/app/uploads/2024/09/central-0904055788-masolat.png)
Érkezésünk után mindenki kipakolja a munkaeszközöket, mi a fényképezőgépet és a diktafont, ő a gólyalábakat, aztán jönnek az apróbb dolgok. Sorra veszi ki a kellékeket az autójából – cilinder, bőröndök, hangszerek kerülne elő, a kis autó végtelennek tűnik, főleg, amikor előkerül egy hatalmas kard a kocsiból. Jimmy nagy nehezen kihúzza, mintha az Excaliburtól szabadítaná meg a Toyotát.
„23 éves autó, már menni is alig tud”, de tulajdonosa számára inkább az a fontos, hogy elférjen benne minden. János a hétvégén ceremóniamester volt egy lakodalomban, nem volt ideje kipakolni a mintegy kétmillió forintnyi cucctól roskadó autót. Ha nem lennénk ott, nem is ürítené ki, hisz mostanában minden hétvégéje így telik: péntek délutántól vasárnap estig oda gurul, ahova kell.
Berta János Békéscsaba-szerte ismert és megbecsült nevettető, egy helyi legenda, de a szórakoztatás most hétvégére marad, az utóbbi hónapokban inkább csak lagzikban lehetett vele találkozni. Azt nem árulja el, mennyiért vállalja, de azt mondja, vannak olyan esküvők, ahol félmillió forintot adnak a ceremóniamesternek. De borravalót mindenki kap, szóval a végén neki is összejön annyi, amennyivel már jóval vidámabban vezet haza hajnalban. A gólyaláb az csak úgy bent van a kocsiban, ahogy a lufik is, de ezek hozzátartoznak az autóhoz. „Nem hajtogatok én már lufit… Csak akkor, ha a fő szám lement” – ismeri el őszintén.