Kultúra

Árpa Attila a húszéves Argóról: A szakmai elismerés olyan, mint amikor Monopolyban gazdag vagy

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Az Argo-átok miatt soha nem lesz harmadik rész, pedig az elsőt olyanok is szerették, akik talán le sem tudnák betűzni, hogy „mozi” – mondja Árpa Attila. Az Argót éppen húsz éve mutatták be: az évforduló apropóján készült interjúnkban Balogh Tibiék mellett szóba kerül Laurence Olivier és Dirk Gerkens, Káel Csaba és Tony Scott. De hogyan talál vissza Árpa Attila a filmrendezéshez?

Amikor felhívtalak, hogy megbeszéljük ezt az interjút a húszéves Argo apropóján, az Argo-átok kifejezést használtad. Mi az az Argo-átok?

Argo-átok alatt egyrészt azt értem, hogy nehéz és kifürkészhetetlen útja volt ennek a franchise-nak – nevezhetjük így, végül is két rész készült belőle. Kezdjük ott, hogy az első Argo szinte véletlenül jött össze, és szerencsénk volt, hogy az lett belőle, ami. Laurence Olivier híres anekdotáját idézném, ami úgy kezdődik, hogy fantasztikusan játszotta egyik este a Hamletet. Mikor bejött az igazgató, összetörve találta Olivier-t. „Mi a baj? – kérdezte. Mindenki imádott!” „Igen, de nem tudom, hogyan csináltam.” Egy kicsit ilyen a viszonyom az első Argóval. Másodsorban pedig azért használtam az „átok” szót, mert nagyon sok szereplő és stábtag elhunyt az Argo bemutatása óta. Kiss József, aki Tysont játszotta, Bitskey Lukács, aki Psychót alakította, Oszter Sándor, azaz a Tejesember, Csurka László, a Német, Gyárfás Geréd, a Svéd, Vizi György a Rendőr szerepében – ők már mind nincsenek köztük, és sajnos sokan mások sem a stábból. Ezért sem lesz soha Argo 3.

A másodikat a kétezertízes évek közepén azért összehoztátok.

Második is nehezen készült, mert nem voltunk a folytatások rajongói. De érzékeltem, hogy az Argo kultfilm lett, az igazoltató rendőrtől a benzinkutasig mindenki arról kérdezgetett, mikor lesz Argo 2. A hízelgő megkeresések egy idő után idegesíteni kezdtek. A folytatás előkészítése idején éppen nem lehetett állami pénzhez jutni: már nem igazán működött a Magyar Mozgókép Közalapítvány, de még nem állt fel az Andy Vajna-féle Filmalap. Akár ezt az áldatlan állapotot is tekinthetjük az Argo-átok egyik elemének. Megpróbálkoztunk a crowd fundinggal, sikertelenül. A mozijegyekből, még ha előre ki is fizetik a nézők támogatás gyanánt, Magyarországon nem jön össze egy film költségvetése. Nem jön ki a matek.

A kétezres évek közepén már és még nem színészkedtél, hanem az RTL Klubnál dolgoztál kreatívigazgatóként. A lelépési csomagod része volt, hogy támogatják az Argót. Vissza tudsz emlékezni arra a tárgyalásra, amikor ez szóba került?

A kezdetektől azzal az ígérettel dolgoztam az RTL-nél, hogy rendezhetek egy filmet. Mindig is a filmkészítés volt a szakmám és a szerelmem. Az RTL miatt hagytam ott a Színművészeti Főiskolát, és azt mondtam, ha már otthagyom, mert a kettőt nem lehetett egyszerre csinálni, legalább készíthetek egy filmet. Soha nem tudtam, mert nem volt idő rá. Mikor eljött az a nap, amikor Dirk Gerkensszel leültünk, és közölte velem, hogy sajnos elválnak az útjaink, akkor azt is megkérdezte, milyen feltételeim vannak. Ilyenkor az ember általában mond egy összeget végkielégítésként, ami normális dolog. Én viszont azt mondtam, hogy nem kérek végkielégítést. Helyette egy sokkal nagyobb összeget kérek, de cserében azt nem a saját zsebembe tömöm, hanem filmet készítek belőle, aminek az RTL ezáltal a koproducere lesz. Simán ráállt, mert kézenfekvő volt, hogy ez nekik is jó.

Mohos Márton / 24.hu

Mi hiányzott akkor szerinted a magyar filmből, amire az Argo volt a saját válaszod?

Például a bátorság, hogy másoktól, jobbaktól lopjunk. Nem szégyen az, pláne, ha némi saját ízléssel helyivé formálod az anyagot. Valahol írták, hogy az Argo olyan, mint egy Guy Ritchie- vagy Tarantino-film egy jó nagy adag pacallal leöntve. Tetszik ez a meghatározás. Igen, én koppintom Guy Ritchie-t és Tarantinót, mert szeretem őket és felnézek rájuk. Hiányzott még akkoriban a magyar filmből a szókimondó humor. Igaz, hogy a Jancsó-filmekben folyamatosan káromkodtak, de a műfaji filmben, a közönségfilmben a trágárság szokatlannak hatott. És próbáltunk valamiféle közönségfilmes minőséget is belevinni, főleg a filmet nyitó, római kori csatajelenetbe és az azt követő, már a jelenben játszódó akcióba, amit magyar filmben nem sűrűn láthatnak a nézők.

Onnantól kezdve, hogy megjelenik Balogh Tibi és a bandája, ott képileg már semmi szép nem volt ebben. Csak ültek, káromkodtak és lövöldöztek. Senki nem mondta, »milyen kurva jó közeli ez a Balogh Tibiről!«.

Elsőfilmes rendezőként könnyen szót értettél a színészekkel?

Igen, mert pontosan tudtam, mit szeretnék. A két társíróval, Huszár Péterrel és Trunkó Bencével folyamatosan csiszolgattuk a forgatókönyvet a főiskolai évek alatt. Csak a saját szórakoztatásunkra, mert jópofának tűnt. Később akárhányszor átbeszéltünk egy jelenetet, én azt fejben addigra már többször megrendeztem. Azt gondolom, erősségem a színészvezetés, és erre Kovács Lajos karakterét, Balogh Tibit hoznám példaként. Kovács Lajos rengeteg szerepet játszott a pályafutása során, mégis Balogh Tibi az egyik emblematikus szerepe. Holott semmilyen szinten nincs köze Kovács Lajosnak Balogh Tibihez, karakterben, viselkedésben, sehogyan.

Gondolkodtatok azon, mennyire érdemes átcsúszni paródiába a lövöldözős gengszterfilmből?

Nem agyaltunk ezen, mert eleve abszurd helyzetben forgattunk.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik