A nukleáris ipar, a napenergia-ipar és az autóipar átállása a három fő pillére Magyarország hosszútávú gazdasági növekedésének, amelyek mind a kormány azon vállalásából fakadnak, hogy hazánk 2050-re karbonsemlegessé váljon. Ezt a külgazdasági és külügyminiszter a Transzatlanti Energia- és Klímaügyi Együttműködési Partnerség (P-TECC) bukaresti rendezvényén közölte.
Az MTI szerint Szijjártó Péter emlékeztett rá, hogy Magyarország azt is vállalta, hogy 2030-ra az energiatermelését 90 százalékban fenntarthatóvá, szén-dioxid-mentessé teszi. Hangsúlyozta, hogy hazánk nem rendelkezik jelentős kőolaj- vagy földgázmezőkkel, sem tengerparttal, a kormány pedig nem akarja
tönkretenni országunk gyönyörű tájait szélerőművekkel,
így csak két lehetőség van, hogy nagy mennyiségben, megbízható és fenntartható módon áramot lehessen előállítani: a nukleáris energia és a napenergia. Előbbivel kapcsolatban sérelmezte, hogy számos ideológiailag motivált vita zajlik a kérdésben, azonban azt üdvözölte, hogy az európai uniós tagállamok többsége és az Egyesült Államok is atomenergia-párti.
Szijjártó Péter jelezte, a magyar áramtermelés mintegy 50 százalékát adja jelenleg a paksi nukleáris erőmű, a tervezett bővítéssel pedig a 2000 megawattos kapacitás a következő évtized elejére 4400-ra fog nőni, így a részarány 70 százalékra emelkedik. A két új reaktorblokk működtetésével évi 17 millió tonna szén-dioxid kibocsátása lesz kiváltható, a földgázimport 2,5-3 milliárd köbméterrel lesz csökkenthető évente. A bővítés 1,8 millió háztartást lát majd el tiszta árammal, miközben a meglévő blokkok élettartam-hosszabbításának előkészítése is zajlik. A tárcavezető arra is kitért, hogy a beruházás háromezer munkahelyet hoz létre közvetlenül és 11 ezret közvetetten. Az építkezés és a működtetés a következő hatvan évben 50-65 milliárd dollárral dobja majd meg a magyar bruttó hazai terméket (GDP). A karbonsemleges áramtermelési projektek közül a nukleáris beruházásoknál a legerősebb a multiplikátor hatás a gazdaságra nézve, tette hozzá.
A tárcavezető a panelbeszélgetésen tudatta, hogy Magyarországon az utóbbi öt évben nyolcszorosára bővült a napenergia-kapacitás, ez jelenleg 6700 megawattot jelent, ami a teljes áramtermelő kapacitás 47 százalékát teszi ki. Arról is beszélt, hogy hazánk egyedülálló helyzetben van, miután egyike ma a világ azon három országának, ahol mind a három német prémium autómárka gyártóbázissal van jelen, és eközben a világ tíz legnagyobb akkumulátor-gyártója közül öt is megjelent, köztük a piacvezető is. Jelezte, rendkívül szoros az autóipar keleti és nyugati szereplői között az együttműködés.
Tehát a német elektromos autók kínai elektromos akkumulátorral működnek. Ez a valóság. És nagyon szorosan együttműködnek Magyarországon.
Arra is figyelmeztetett, hogy az autóipar elektromos átállása nélkül nem lehet a kitűzött környezet- és klímavédelmi célokat teljesíteni, ez az átállás pedig igen jelentős kihatással lesz az európai gazdaságra is. Emlékeztetett rá, hogy Magyarország mostanra a világ negyedik legnagyobb elektromosakkumulátor-gyártójává vált, és a jelenleg zajló beruházások lezárultával a második helyre lép.
A miniszter megismételte, hogy a földgáz- és kőolajellátás nem politikai, hanem fizikai kérdés, mert ehhez csővezetékekre van szükség, az infrastruktúra nagyban meghatározza, kivel lehet együttműködni, honnan lehet vásárolni. A magyar kormány a kőolajellátás terén is érdekelt lenne a diverzifikációban, de ehhez alternatív szállítási útvonalak is kellenek, márpedig a horvát vezetéknek elég korlátozott a kapacitása. Felidézte, hogy Magyarország és Szlovákia korábban az Európai Bizottsághoz fordult azért, hogy bővítsék a horvátországi infrastruktúra kapacitását, amiből nem lett semmi, de a tranzitdíjat Zágráb ötszörösére emelte. A földgázbeszerzésekről azt mondta, Magyarország az első nem szomszédos állam, amely földgázt vásárol Törökországból, illetve idén megkezdték a szállítást Azerbajdzsánból is, ám itt is korlátozott mennyiségekről van szó, a délkelet-európai infrastruktúra kapacitása közel sem elégséges, és az Európai Bizottság a térségbeli államok kérése ellenére sem kíván részt venni anyagilag ennek a fejlesztésében.
