El Dorado, a valahol Dél-Amerikában fekvő, aranyból épült város legendája a XVI. században kezdett terjedni, háttere feltehetően a muiszka indiánok egyik szertartása volt. Aranyporral kenték be törzsi vezetőjük testét, aki így ugrott be egy tóba, miközben aranytárgyakat dobáltak utána – mindez vélhetően egy fordítási hibaként „alakult át” komplett aranyvárossá az európaiak világában. Évszázadokon át hiába keresték El Doradót, miközben a felfedezők által el nem ért területek, az úgynevezett „fehér foltok” száma igencsak lecsökkent. Ám az amazonasi őserdők mélye ilyen terület maradt – írja a Múlt-kor.hu.
Az 1867-ben született Percy Harrison Fawcett 1906-ban kezdett Dél-Amerika iránt érdeklődni, amikor a Brit Királyi Földrajzi Társaság felkérte, hogy térképezze fel Brazília és Bolívia határvidékét, majd 1924-ig hét expedíciót szervezett a dél-amerikai őserdőkbe. Bár vélhetően Machu Picchu 1911-es megtalálása nyomán már korábban is hasonló gondolatokat táplált, 1914-től követhető nyomon Fawcet azon elmélete, miszerint egy – általa Z-nek elnevezett – ismeretlen város bújik meg Brazília belső területein, egészen pontosan Mato Grosso tartományban. Az első világháborúban katonának jelentkezett, majd 1920-ban egyedül indult a város felkutatására. Nem járt sikerrel, és épp csak túlélte: láz gyötörte, teherhordó állatát pedig le kellett lőnie, ezt a helyet nevezte el Dead Horse Campnek, azaz A halott ló táborának.
1925-ben újra útnak indult fia, Jack Fawcett, valamint annak barátja, Raleigh Rimell társaságában. Áprilisban indultak el Cuiabá városából, útjuk eleje jól rekonstruálható Fawcett hazaküldött leveleiből, utolsó, 1925. május 29-i keltezésű üzenetében megemlítette, hogy eljutott a Dead Horse Campig, ahol még látta az általa lelőtt állat csontjait fehérleni.
Azóta is alapvetően két elképzelés él Fawcették sorsáról. Az egyik szerint a helyi indiánok megtámadták és megölték őket, az egyes verziók között legfeljebb az a különbség, hogy melyik indián törzseket gyanúsítják a gyilkossággal. A később arra járó keresőcsapatok az expedícióhoz tartozó tárgyakat, így egy névtáblát és egy iránytűt is találtak. A másik úgy véli, a csapat egyszerűen felkészületlen volt, és a három ember túl kevés, hogy a túléléshez elengedhetetlen felszereléseket és élelmet cipeljék. Könnyen lehet, hogy Fawcették egyszerűen éhen haltak az őserdőben.
