Január 22-e óta sugározza a TV2 a Kincsvadászok című műsort, amelyben a hazai műkincsipar prominens szereplői döntenek olyan eléjük rakott műtárgyakról, amikkel civilek jelentkeznek a műsorba abban a reményben, pénztárcájuk vastagságát növelhetik kicsit. A tárgyak közt előfordulhat régi ezüstkészlet, de gurultak már Cadillac márkájú autóval is a stúdióhoz.
Nemcsak bennünk, olvasóinkban is felmerültek kérdések a műsorral kapcsolatban, így megkerestük a TV2 sajtóosztályát, hogy néhány Kincsvadászokkal kapcsolatos dologban segítsenek eligazodni.
Az egyik februári adásban egy felújított, néprajzi kincsnek minősülő stoppológépet vittek a licitálók elé: eladni ugyan nem sikerült – az eladó több százezer forintban reménykedett, ezt a pénzt nem adták meg neki a licitálók. Ám Fertőszögi Péter, művészettörténész, a BÁV művészeti igazgatója felajánlotta az eladónak, hogy aukcióra bocsátja a tárgyat, hátha úgy megfelelő összeget kap a gépért. Megtudtuk, hogy a BÁV májusi művészeti árverésén valóban licit alá kerül a stoppológép, tehát Fertőszögi nem a levegőbe beszélt az ajánlattételkor. Ehhez hasonló történet felüti még fejét későbbi Kincsvadászok-epizódban is.
Nem minden tárgynak van ilyen komplikált „utóélete”, derült ki a csatorna lapunknak küldött válaszából:
Volt olyan tárgy, amit saját maguknak vásároltak a kereskedők, és megtartották, de akadt olyan is, amit a felvétel után 10 perccel már el is adtak telefonon. A legtöbb bekerült a galériákba, több megkeresést kaptak adás közben/után, hogy valaki megvenné tőlük az adott tárgyat, mert a műsorban látta.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a műsorba eladó tárgyakkal jelentkező civilek hány százaléka kerül képernyőre, létezik-e valamiféle előszűrés a műsorszerkesztőknél.
Van egy minőségi szűrő, ami a belépő a műsorba. Rengetegen jelentkeznek most is, hiszen egyre többen kapnak kedvet ahhoz, hogy megmutassák és eladják az addig féltve őrzött régiségeiket. Elindult az emberekben egyfajta érdeklődés, hogy vajon mennyit érhet a tárgyuk, ki venné azt meg.
Egy licitálós műsorban előfordul, hogy olyan tárgyak kerülnek a szakemberekhez, amelyek nem feltétlenül hordozzák magukban azt a nívót, mint amit az eladók gondolnak az adott tárgyról – sőt, hamisítványok is kamera elé kerülhetnek. A műtárgy – első állomásként – egy kétfős szakértői csapat elé kerül (Megyesi Balázs műtárgyszakértő; Kelen Anna, aki a családja tulajdonában levő Virág Judit Galéria művészettörténésze, aukcióvezetője), ahol a szereplő ismerteti a tárgy eredetét, a szakértők pedig segítenek megsaccolni, mennyi is lehet az a bizonyos annyi.
Az egyik adásban egy eladó jóhiszeműen azt gondolta, Rejtő Jenő öngyújtója van nála, de Megyesi szemügyre vette azt, és kiderült, közel sincs így. Mindettől függetlenül adásba került a jelenet, hogy a nézők is láthassák, nem minden tárgy jut a kincsvadászok elé.
Olvasóink jegyezték meg, hogy feltűnt nekik, a licitálók szinte mindig ugyanabban a ruhában vannak az adásokban: ez abszolút nem véletlen, és a tehetségkutató műsorokhoz hasonló szisztéma alapján döntöttek erről a műsorkészítők, aminek leginkább az utómunka miatt van jelentős szerepe.
Nem konkrét adásokat veszünk fel, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy melyik tárgyat ki veszi meg, megveszik-e egyáltalán, miből milyen sztori kerekedik ki. Így nagyjából egy heti mennyiséget vettünk fel ugyanabban a ruhában, a sztorikat pedig csak a felvétel után rendezzük adásokba, így van szerkesztői szabadság egy adott héten belül.
És hogy mennyi pénzt költöttek el a licitálók a műsor forgatása alatt?
