II. Rákóczi Ferenc serege és Ludwig Herbeville császári tábornagy hadai 1705. november 11-én csaptak össze. A zsibói csatában nem vesztették sokan életüket, az ütközet kimenetele mégis súlyos következményekkel járt – írja a Rubicon.
Ismét lángba borul Magyarország
Alig sikerült kiűzni a törököket Magyarországról, hazánk hamarosan ismét lángba borult: 1703 júniusában kirobbant a kuruc felkelés, amely a császári uralommal elégedetlen rétegeket fogta egybe. A Habsburgok 1699-ben arattak végső győzelmet az Oszmán Birodalom felett, ezután fegyver jogán szerzett birtokként tekintettek Magyarországra, és így is bántak vele. Bécs arra törekedett, hogy felszámolja a rendi államot, eltörölje a nemesi kiváltságokat, valamint zaklatta a protestánsokat, korlátozta a szabad vallásgyakorlást, ezzel sokakat magára haragított, illetve sok elszegényedett jobbágy és végvári vitéz is neheztelt rá.
Az 1700-as évek eleje kitűnő alkalomnak bizonyult a szabadságharc kezdetéhez, hiszen a Habsburgokat ekkoriban a spanyol örökösödési háború foglalta le, így Magyarországon csak kislétszámú, csekély harci értékkel bíró csapatok harcoltak a felkelőkkel szemben. Emellett Rákóczi XIV. Lajos francia király támogatását is élvezhette a közös ellenség legyőzéséhez.
Sereg indul Erdély felé
Alig egy évvel a felkelés kitörése után, 1704 nyarán a francia erők megsemmisítő vereséget szenvedtek a Habsburgok ellen, ezután pedig nem nyújtottak több segítségek Rákóczinak. A szabadságharc számára szintén rossz hír volt, hogy 1705 augusztusában Herbeville, a magyarországi erők főparancsnoka 16 ezer katonával indult meg Erdély felé.
Rákócziék előzetesen ismerték Herbeville terveit, ezért csapdát is állítottak Lipótvár közelében, alvezérei hibái miatt azonban az ellenség sértetlenül távozhatott a kelepcéből. A főparancsnok ezután a pudmerici csatában le is győzte a jelentős túlerőt felvonultató kuruc sereget, majd elfoglalta Szegedet, felmentette az ostromlott Váradot, október közepén pedig felprédálta Debrecen városát. Eután érkezett meg Herbeville serege Szilágy vármegyébe, Erdély határára, ahol Rákóczinak a korábbinál jóval kedvezőtlenebb körülmények között kellett harcba bocsátkoznia. Az ütközetre az erdélyi átkelésre szolgáló zsibói szorosban került sor.
Összecsapás a hágóban
A két sereg közel azonos létszámú volt – nagyjából 15–15 ezer főt mozgósítottak –, ez azonban koránt sem jelentette azt, hogy egyforma erőt is képviseltek.
A zsibói kudarc nem járt súlyos vérveszteséggel – 400 katona esett el a kurucok oldalán –, stratégiai és diplomáciai következményei azonban annál komolyabbnak bizonyultak. Herbeville a diadal után egy héttel elfoglalta Kolozsvárt, november végére pedig Erdély területe császári megszállás alá került. A szabadság harc ezután még 6 évig, egészen 1711-ig dúlt, eközben Rákóczi serege egyre kijjebb szorultak, a fejedelemnek pedig végül el kellett hagynia az országot.