Gyurcsány: nem hibáztam

Hogy van Totó kutya?

Jól van, köszönöm. Nagy kedvenc, többet van ölben, mint földön.

Totó kutyájáról rengeteget olvashatunk pár napja megnyitott blogján, amely igen hamar sikeres lett. Mi volt a célja ezzel? Totó kutya is csak kampányfogás?

A blogolás ötlete magától adódott, már régóta napirenden volt. Az egyetlen nehézség, ha az ember elkezdi, felelőssége van. A cél egyszerű: a politikusokról, a miniszterelnökről az emberek nagyon keveset tudnak, arról, hogy igazából miként gondolkodik. Azt szerettem volna elérni, hogy az emberek érzékeljék jobban, melyek azok a dilemmák, amelyekkel küzdök, és jobban értsék ne csak a politikust, de az embert magát is. Naponta egyébként körülbelül 19 ezren nézik magát a blogot, lényegesen többen, mint gondoltam volna. De megnyugtatok mindenkit, Totó kutya sem azért szerepel benne, mert egy kampánytanácsadó azt mondta, hogy kutya, delfin, gyermek satöbbi népszerűséget hoz, hanem azért, mert van három hete egy kutyánk, ami korábban nem volt, és a napi küzdelmek nagyobbik része most erről szól nálunk.

Azért nem véletlen, hogy pont kampányidőszakban indították el a blogot. Többen reklámfogásnak találták például, hogy még a hivatalos bejelentés előtt felkerült blogjára a madárinfluenzával kapcsolatos bejegyzés, amelyben azonnal cselekvő politikusként tüntette fel magát. Ez népszerűségnövelő eszköz lehet?

Vagy népszerűségcsökkentő. Az teljesen világos, hogy ez kétélű fegyver. A blogban az ember olyat is megmutat magából, amit korábban nem. Egyáltalán nem kockázatmentes vállalkozás. Ha kockázatmentes lenne, akkor minden politikus csinálná. Ami a madárinfluenzás bejegyzést illeti, miniszterelnökként az a természetes, hogy amint tudomást szerzek egy problémáról, késlekedés nélkül összehívom a megoldásban érintetteket. A problémát már ismertem, amikor a blogot diktáltam. Mire az a webre kikerült, a probléma kezeléséről is döntöttünk.

Állandó téma a párt- és kampányfinanszírozás. Tudvalevő, hogy a hivatalos források közel sem fedik a kampányköltségeket. A pártok sokszor az adományokra hivatkoznak, mint ami kipótolja a szűkös állami anyagi juttatásokat. Ön jómódú ember, de a kormánykoalícióban, sőt, az egész politikai palettán is több tehetős politikus van. Adományoz saját vagyonából a párt javára, tud esetleg ilyenről az MSZP-n belül, vagy ezt eleve rossz ötletnek tartaná?

Egyáltalán nem. A politikusok a saját választókerületi kampányaikat legalább részben saját forrásból finanszírozzák, magánemberként. Én még üzletemberként évente átlagosan 10 millió forintot, azóta pedig még pluszban a miniszterelnöki jövedelmemet fordítom különböző jótékonysági célokra, de nem pártcélokra, nem kampányra. Egyszer régen, talán a ’94-es kampányban Pál László, akkori képviselőjelöltnek adtam, kampánytámogatásként – életemben először és utoljára – 100 ezer forintot. Ezt követően pedig a 2002-es kampányban Medgyessy Péternek két nagyobb nyilvános vacsoráját fizettem ki, ahova 20-30 embert hívott meg. Pénzben ez volt az összes. Más MSZP-s politikusról nem tudok, de nem tartom kizártnak, hogy van ilyen.

Ígéretdömping van, bár az MSZP igyekszik fellépni, hogy ne így működjön a kampány. A 2002-es választásoknál sok elemző azt mondta, nem az volt a gond, hogy Medgyessy Péter sok mindent megígért, hanem az, hogy ezeket az ígéreteket utóbb be is tartotta, mert ezzel kényszerpályára terelte a gazdaságot. Ha megnyerik a választásokat, előfordulhat ilyen helyzet? Vagy inkább nem ígérnek olyat, amit nem lehet betartani?

Nem értek egyet azzal, hogy általában ígéretdömping van. Ma egyetlen egy párt az, amelyik százmilliárdos nagyságrendű elkötelezettségeket tesz. Ez a Fidesz. Mi ebben nem követjük. Nem tartom elfogadhatónak, hogy valaki úgy ígér, hogy pontosan tudja, azt nem tudja majd betartani. Az immorális, tisztességtelen. Nincs a tarsolyunkban olyan, egyelőre el nem mondott javaslat, ami 100 milliárdos nagyságrendű megterhelést okozna a költségvetésnek. Szerintem ennek a költségvetésnek nincsenek százmilliárdos tartalékai. Ha pedig nincsenek, akkor ezt komolyan kell venni.

Akkor is így gondolkodik majd, ha a közvélemény-kutatások két hónap múlva azt mutatják: az ígérgetés a jó taktika?

Én a kampányt felelősségversenynek gondolom. Hibának tartom abból kiindulni, hogy a 2006-os választás olyan, mint a 2002-es választás. Ezt félreérti a nagyobbik ellenzéki párt. Lényegében a 2002-es választási kampányt ismétli: azt gondolja, szociális ígéreteket kell tenni vég nélkül, és a választás egy mozgósítási verseny. Én azt gondolom, hogy az elmúlt négy évben érettebbé vált az ország, másként ítéli meg önmaga helyzetét és céljait, ezen a pályán nem érdemes versenyezni. Én a saját utamat járom, lényegesen nagyobb felelősséget mutatva.

Közgazdászok szerint költségvetési kiigazításra van szükség, már az idei büdzsében: a fiskális politikának 2006-ban 300 milliárd forintot kellene megspórolnia. Több javaslat is elhangzott, hogy adót kell emelnie az új kormánynak, legfőképp a jelenleg 15 százalékos áfakulcs kapcsán jelzik, hogy emelni kellene, például egykulcsossá tenni a rendszert 19-20 százalék környékén. Ön korábban azt nyilatkozta, hogy a gazdasági elemzők túlzottan kockázatosnak tartják a helyzetet, ön szerint nem ennyire nagy a gond. Ha a fiskális politika lanyhasága miatt mégis bekövetkezne egy válság és a forint elkezdene zuhanni, kiállna-e az ország elé, beismerné-e, hogy rosszul számoltak, és kockázatos volt az a pálya, amit a fiskális politika követett?

Ez nem reális forgatókönyv. Nyoma nincsen annak, hogy ne lenne stabil a pénzpiac bizalma Magyarország iránt. Persze azt is pontosan tudjuk, hogy ez egy rendkívül feszített költségvetés. A januári hiány terven belül van, a januári-februári pedig együtt körülbelül a tervnél lesz. Én a költségvetésben a visszafogott politikát képviseltem mindvégig, nem tudnak olyat mondani a kormányzásom elmúlt másfél évéből, – az EU-s autópálya-építésre vonatkozó elszámoláson túl – ahol korrigálni kellett volna. 2004 szeptemberében megmondtam, mennyi lesz a hiány 2004 végén. Nekem az a dolgom, hogy betartsam a költségvetést, és ezt meg is teszem.

A tavalyi évben is azt láttuk, hogy a havi, pénzforgalmi szemléletű hiányszámok jól alakultak, ám azután az EU-által is figyelt eredményszemléletű mutató drámai romlásának lehettünk tanúi az ősz során. Ezek és a leminősítési ígéretek tükrében is úgy gondolja, hogy az elemzők eltúlozzák a fiskális kockázatot? Nem lesz szükség új büdzsére idén?

Ez a kockázat egyelőre nem realizálódott, a kockázat következményei nem jelentek meg. A januári eredményeket mindenki látja. A költségvetés módosításával kapcsolatban azt mondhatom, hogy jelenleg nem mutat erre semmi jel, jó 100 milliárdos tartaléka van a büdzsének, amit arra terveztünk be, hogy minden különleges intézkedés nélkül lehessen korrigálni. Úgy látom, hogy ez a tartalék elegendő arra, hogy kezeljük a bizonytalanságokat.

A VOKS 2006 oldalunkon volt egy szavazás, amelyben azt kérdeztük meg olvasóinktól, amire a nagyobbik ellenzéki párt a hangsúlyt helyezi kampányában: az emberek rosszabbul élnek-e most, mint négy éve. Megkérdezzük Öntől is: az elmúlt négy esztendőben hogyan változott az Ön családjának anyagi helyzete?

Az én családom nagyjából ugyanúgy él, de ez nem egy átlagos helyzet. Nagyon jó lenne, ha Magyarországon 10 millió ember azt az anyagi biztonságot élvezné, amit én. Mert a jövedelemnek, a vagyonnak ez a legjobb következménye: a biztonság.

Mit gondol, miért van akkora szakadék aközött, hogy az emberek hogy érzik a helyzetüket, és amit a tényleges statisztikák mutatnak?

A valóságos statisztikák azt mutatják, hogy az emberek többsége úgy érzi, jobban él, mint négy éve. Épp ez a problémája az ellenzéki pártnak: nincsen kormányváltó hangulat. Egy ellenzéki párt számára mindig ez a legnagyobb nehézség. Elő kell állítani a kormányváltó hangulatot: el kell hitetni, hogy rosszabbul élünk. Ez egy egyszerű politikai séma. Minden politikai erő méri az ország hangulatát, állapotát. Ők is ezt teszik: függetlenül a pártszimpátiától – ezt úgyis az embereknek alig fele mondja csak meg – az emberek nagyjából azt mondják: bizonyos dolgokban jobb, másban rosszabb az életük, mint az előző kormány idején. Abban a kérdésben, hogy menjen vagy maradjon a kormány, enyhe többségben vannak azok, akik úgy vélik, maradjon. Ezt meg kell változtatnia annak, aki kormányra akar kerülni. Nagy kérdés, lehet-e statisztákkal a plakátokon ezt elhitetni az emberekkel. Egészen biztosan hat ez a kampány, de visszafelé is. Hogy mi lesz ennek az egyenlege két hónap múlva, azt nem tudom.

Több alkalommal beszélt arról, hogy az MSZP-t meg kéne újítani. Elemzők szerint a párt nem egységes, több klikkből áll, és ha elveszítenék a választásokat, könnyen darabokra hullhat. Ebben az esetben ön a Magyar Szocialista Pártot újjá tudná építeni, vagy egy önálló csoport, egy új párt élén valósítaná meg elképzeléseit?

Szerintem ilyen elemzés nincsen, legfeljebb spekuláció. Én pedig ennek nem látom az alapját. Úgy látom, hogy az MSZP alakulása óta politikai, szervezeti, és személyi értelemben nem volt ennyire integrált, mint most. Nem látok belül sem csoport, sem személyi küzdelmeket. Nem tudnak nekem ilyeneket mondani az elmúlt fél évből, éppen az elnökválasztást követő kongresszus óta. Ezt a pártot felülről vasfegyelemre kényszeríteni nem lehet. Úgy látom, a szocialista párt sok mindent megtanult az elmúlt években. A baloldal pártszociológiai és pártpolitikai fejlődése nagyon eltér a jobboldalétól, amely jelentős cikkcakkokat tesz meg.

A választásokat meg fogjuk nyerni. Nyilvánvalóan azzal kelek és fekszem, hogy hogyan lehet az ország számára jobb programhoz többséget szerezni. Azt gondolom, a végén az ország támogatást fog adni. De ez egy demokratikus világ. Egy demokratikus politikusnak nem ér véget ott az élete, hogy elveszít egy választást. Akkor más kormányoz, és az ember teszi a dolgát a parlamentben ellenzékként, a pártjában pedig pártpolitikusként. Bár legrosszabb álmaimban sem fordul elő ilyen variáció.

Másként teszem fel a kérdést. Az MSZP, függetlenül a választásoktól, milyen út felé halad?

Ebből egy haladó baloldali, szociáldemokrata politikát folytató, nyitott néppárt lesz. Nincsenek nagy ugrások. Verseny és szolidaritás témakörben volt nemrég egy tanácskozás az MSZP központjában. Itt az összes platform, a Baloldali tömörüléstől a Vitányi Iván-féle szociáldemokrata platformig együtt volt, és a párt történetében először ezek a platformok képesek voltak olyan válaszokat találni, amelyekben messze több volt az azonosság, mint a különbség. Alakul szerintem egy nagyon integrált politika. Politikai fordulatot megtenni nem tartok szükségesnek. A párt működésében kell majd több nyitottságot mutatni.

Másfél éve van kormányon. Tud-e három olyan dolgot mondani, amelyet elmulasztott megtenni, vagy visszatekintve úgy gondolja, nem így kellett volna, hibázott?

Egészen biztosan sok hibát elkövettünk, háromnál – gyanítom – jóval többet. Olyanokat biztos tudok mondani, amit korábban kellett volna megtenni. Döntöttünk a Vállalkozások Bankjáról. Ezt előbb kellett volna. Az agrárminiszter-váltáskor azt mondtam: most nem agrárpolitikusra, hanem agrármenedzserre van szükség, mert az intézményeket át kell alakítani. Ez megtörtént, de – miközben Németh Imrét nagyon sokra tartom – kiderült, a politika egy ponton túl inkább menedzseri képességeket igényel, mint bonyolult politikai megfontolásokat. Ezt is előbb kellett volna megtenni. Utólag is szívesen lerövidítettem volna azt a szakaszt, ami egy hosszú, elemző, felkészülési szakasz volt 2005 eleje és 2005 áprilisa között, amikor bejelentettem a Száz lépés programját. Az volt miniszterelnökségemnek stratégiailag a legnehezebb szakasza. Amikor az első hónapok után azt láttam, hogy cselekedni kell, de láttam a cselekvés korlátait is.

Most alapvetően Ön által pozitívnak értékelt döntéseket említett, amelyeket korábban kellett volna meglépni. Nem erre gondoltunk. Tud-e olyat mondani, ahol ma már látja: hibázott, nem így kellett volna cselekedni, meg kellett volna lépni ezt vagy azt? Mondjuk azonnal bele kellett volna kezdeni valamelyik nagy ellátórendszer, például az egészségügy reformjába, mégsem tették meg?

Másfél évvel ezelőtt? Kizárt. Egy nagy intézményreformhoz nem elég egy év. Nemcsak azért kell ciklus elején megcsinálni a reformokat, mert annak nehézségei megviselik a kormány támogatottságát, hanem mert nem lehet őket befejezni. Az egészségügy átalakítását elkezdtük azzal, hogy kialakítottuk az egyéni biztosítási számlákat. Ez nélkülözhetetlen feladat egy biztosítási alapú egészségügyben. El kellett dönteni tavaly ősszel, megtesszük, hogy 2007 januárjától mindenkinek legyen biztosítási számlája. Az előfeltételeket teremtettük meg. Ha ezt akkor nem tesszük meg, bármikor döntenénk reformról, az további másfél évet venne igénybe.

Stratégiai hibát tehát nem tud mondani, amit elkövetett a kormányzása alatt?

Nem.