A szélsőséges időjárás miatt Alaszka orosz gyarmatosítása egészen a XIX. század végéig meglehetősen szerényen folyt, mindössze néhány ezer telepes foglalt hont a partvidéken, akik elsősorban prémvadászatból és az őslakókkal folytatott szőrmekereskedelem révén igyekeztek vagyonra szert tenni – írja a Rubicon.hu.
Csak a baj volt vele
Bár a XVIII. század végén Spanyolország igyekezett megvetni a lábát a térségben, és a rövid ideig uralkodó I. Pál cár is megpróbált új lendületet adni a kolonizációnak, Alaszkát egészen a modern kor hajnaláig viszonylag értéktelen területként tartották számon. Az oroszok nem kívántak érte komoly áldozatot hozni, ami azután merült fel dilemmaként, hogy 1856-ban súlyos vereséget szenvedtek a Nagy-Britannia és Franciaország vezette koalíciótól a krími háborúban.
Az orosz stratégák úgy vélték, hogy egy újabb összecsapás esetén a Kanadát is kézben tartó britek ellen képtelenség volna megvédeni Alaszkát, ezért Pétervár a várható veszteséget azáltal igyekezett elkerülni, hogy az 1850-es évek végén eladásra kínálta sarkvidéki gyarmatát. Nagy-Britannia elzárkózott az ajánlat elől, az Egyesült Államok azonban komoly érdeklődést mutatott, ám a polgárháború kitörése hosszú évekre lehetetlenné tette az üzlet megkötését. A végül az 1867. márciusában megkötött egyezmény értelmében
Sokáig értéktelennek tűnt
Alaszka hivatalos átadása 1867. október 18-án zajlott le, Sitka városában egy katonai parádé során leeresztették a cári lobogót, felvonták a csillagsávos zászlót, majd a terület új birtokosai elfoglalták a környező erődítményeket. Az uralomváltás tehát pompás külsőségek nélkül ment végbe, az orosz lakosság hazatelepülése és a jeges Alaszka több évtizedes stagnálása pedig ugyancsak nem szolgáltatott okot az ünneplésre.
Az üzletben – külügyminiszterként – oroszlánrészt vállaló William Henry Sewardot sokan bolondnak nevezték, a látszólag értéktelen területet pedig „Johnson jegesmedve-kertjének” titulálták, és azon élcelődtek, hogy az elnök az amerikai bürokráciát kívánja duzzasztani majd a medvék és a rozmárok bevonásával.
Később aztán a Klondike folyó völgyében kirobbanó aranyláz és a távoli északi tartomány hatalmas olajkincsének felfedezése meghozta az ünnepi hangulatot is. cáfolta meg. Az 1959-ben tagállami státuszt nyerő Alaszka tehát nem csupán 1,5 millió négyzetkilométerrel gyarapította az Egyesült Államokat, hanem egyúttal mérhetetlen mennyiségű természeti kincset adományozott a nagyhatalom számára, ennek fényében pedig a holdankénti 4 centes vételárat kifejezetten kedvezőnek tekinthetjük.
