Gazdaság

Miként lehetséges, hogy recesszióban nem nő a munkanélküliség?

MTI / Koszticsák Szilárd
MTI / Koszticsák Szilárd

Az előző negyedévhez képest az egymást követő negyedik negyedévben volt recesszióban a magyar gazdaság, ehhez képest a munkanélküliség alig, csupán 0,2 százalékponttal emelkedett – írja szerdai cikkében a G7, amely elemzi a jelenség okát.

A gazdasági portál felidézi: a 15–64 évesek korcsoportjában összesen 189 ezer munkanélküli volt a második negyedévben, ami a tavalyi év hasonló időszakához körülbelül 36 ezerrel több munkanélkülit jelent. Ez ugyan nem kevés, de a 2008-as válsághoz képest a bővülés mértéke elenyésző, akkor ugyanis 2008 és 2009 harmadik negyedéve között mintegy 110 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma (egy jóval magasabb, 320 ezres bázisról).

Ráadásul az idei év utolsó három hónapjában a hazai munkáltatók 31 százaléka tervez bővíteni, miközben csak 19 százalék tervez munkaerőt elküldeni. Az elmúlt évtizedekben ahhoz voltunk szokva, hogy a gazdasági visszaesésekre a vállalatok elbocsátásokkal reagálnak, ami a munkanélküliség jelentősebb növekedését eredményezi. Ez az alapvető gazdasági összefüggés látszik tehát megdőlni az elmúlt időszakban – írja a G7, amely szerint a jelenségre több magyarázat is van.

Az egyik a magyar munkaerőpiac strukturális átalakulása. Itt nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a munkaképes népesség fogyása olyan krónikus munkaerőhiányt okoz, amitől nagyon messze volt a magyar gazdaság a 2008 körüli időszakban. Mint írják, az elmúlt bő egy évtizedben évente nagyjából 40–50 ezerrel csökkent a munkavállalási korú népesség, aminek jelentős részt demográfiai okai vannak. Ennek a csökkenésnek a hatását csak az elmúlt években kezdte valamelyest ellensúlyozni a vendégmunka hazai felfutása.

A portál szerint a demográfiai helyzet hosszú távú trendjével ellentétben kifejezetten a mostani gazdasági visszaesés sajátossága, hogy egyes mutatók alapján a cégek helyzete jobb, mint a 2008-as válság után. Mindez pedig arra is hatással van, hogy a cégek mennyire érzik szükségesnek, hogy akár elbocsátásokkal javítsák a pénzügyi helyzetüket. A nyereségességgel kapcsolatos és az adósságfinanszírozási problémák hiánya miatt sem volt akkora nyomás a cégeken, hogy elbocsátásokkal csökkentsék a kiadásaikat.

Szintén az okok közé tartozik, hogy új gazdasági helyzet egy újszerű vállalati stratégiát is lehetővé tesz, amit munkaerő-felhalmozásnak (labour hoarding) hívnak, és azt jelenti, hogy egy cég egy adott időszakban az aktuális gazdasági teljesítményhez szükségesnél több munkaerőt tart állományban, mert úgy ítéli meg, hogy az elbocsátások és az újratoborzás költsége meghaladná a bérköltségek átmeneti csökkenéséből származó hasznot.

A portál szerint iparágtól függően eltérő jelenségeket tapasztalni. A feldolgozóiparban például voltak nagyobb leépítések az utóbbi időben, de egyrészt a jelentősebb akkumulátoripari zöldmezős beruházások sok munkát kereső embert felszívnak, másrészt az iparág egészére inkább az jellemző, hogy ideiglenesen nem pótolják a kilépő munkatársakat, de a létszámot leépítésekkel nem csökkentik. De más iparágakban inkább az jellemző, hogy nem a munkaerőn, hanem egyéb kiadásokon próbálnak spórolni, vagy hogy a tapasztaltabb munkavállalók olykor maguk hagyják ott a cégeket, ahol kevesebb a projekt, ilyen módon elébe menve a leépítéseknek – olvasható a G7 cikkében.

A kiemelt képünk illusztráció: Gyártósor a Hunent Víziszárnyas Feldolgozó Zrt. gyárában az avatás napján, 2019. január 28-án. MTI/Koszticsák Szilárd

Ajánlott videó

Olvasói sztorik