Tömegeket vert át a szélhámos kutató

1912-ben egy amatőr régész azzal állt elő, hogy izgalmas felfedezést tett a dél-angliai Piltdown Village-nél – eleveníti fel az IFLScience. Charles Dawson a Londoni Természettudományi Múzeummal is felvette a kapcsolatot azt állítva, hogy emberszerű koponyatöredékre bukkant egy pleisztocén kori kavicsrétegben.

Dawson és Arthur Smith Woodward, a múzeum geológusa utóbb visszatértek a lelőhelyhez, ahol további koponyadarabokat, valamint egy állkapocscsontot, kezdetleges kőeszközöket és egy fogsort is megtaláltak. A leletek szokatlanok voltak, feltéve, hogy egy példányhoz tartoztak: a koponya feltűnően emberszerű volt, míg az állkapocscsont megdöbbentően hasonlított egy majoméhoz. Az állkapocsízület, amely eldöntötte volna, hogy a csontok ugyanahhoz a példányhoz tartoznak-e, nem kövesedett meg.

Smith Woodward ennek ellenére rekonstrukciót végzett, és még ugyanabban az évben bemutatta eredményeit a Brit Geológiai Társaság ülésén. A szakértő úgy vélte, hogy egy 500 ezer évvel ezelőtt élt ősünkre bukkant.

Míg az Egyesült Államokban és a kontinentális Európában sokan szkeptikusan álltak a lelethez, Nagy-Britanniában széles körben elfogadták a felfedezést.

A helyi kutatók úgy vélték, megtalálták evolúciónk hiányzó láncszemét.

Évtizedekkel később derült csak fény az átverésre.

1953-ban, 35 évvel Dawson halála után a tudósok fluoros kormeghatározással kimutatták, hogy a csontok nem egykorúak. A vizsgálatok azt is feltárták, hogy a leleteket módosították, többek között gitttel javították ki, és kavicsokkal töltötték fel, hogy súlyosabb, megkövesedett maradványoknak tűnjenek.

A következő kérdés az volt, hogy ki játszott szerepet az átverésben. Egy 2016-os tanulmányban a szakértők megállapították, hogy a majomszerű csontok egyetlen orangutánból származnak, amely valószínűleg Borneóban nőtt fel. Az emberi maradványok ezzel szemben legfeljebb három középkori személytől származtak.

A csapat arra jutott, hogy az anyagokat egyetlen hamisító, valószínűleg Dawson készítette.

Az amatőr kutatónak jó kapcsolatai voltak, tudta, hogy a szakemberek mit várnak el egy hiányzó láncszemtől, ráadásul leletekhez is hozzáfért. Arról is lehetett információja, hogy milyen kőeszközökkel erősítheti a hitelességet.

Dawson karrierje során számos tanulmányt publikáltatott, de nem igazán jutott előrébb, Smith Woodwardnak egy alkalommal levélben is panaszkodott, hogy valószínűleg sosem fog megtörténni a nagy felfedezése. A kutatók úgy gondolják, ez a sikertelenség motiválhatta az átverésre. A piltdowni emberen kívül egyébként utóbb Dawson más eredményeit is csalásnak ítélték.