A rövidfilmben mintha valamikor megállt volna az idő és hirdető, a több mint kilencvenéves múltra visszatekintő orosz gyümölcsfarm mást sem tenne, csak valóban visszafelé tekingetne, mondjuk úgy az előző század nyolcvanas évtizedének derekára.
A talán túlságosan is ismerős, sajátosan szláv humorú(?) hirdetésben vélhetően a szabad piac modern kori, egyébként valóban elcsépelt marketingfogásának szánt, enyhén parodisztikus fricskát látunk, ahogyan egy lenge öltözetű, ledér nőszemély élvezkedik az eperföldön egy vörös bogyóval.
Ám megjelenik a hon-, vagyis ebben esetben birtokvédő, hős mámuska – a szereplők a romlott külvilághoz, illetve a közösséghez tartozása közötti különbséget a zene változása is jelzi –, aki puskával kergeti el a rüfkét, megmentve ezzel a dzsúsz alapanyagát a gyermekek felnövekvő nemzedékének!