A szurkoló mindig másképp látja. Ahány annyiféleképp. Ismerősöm imént hív boldogan: “Láttad a horvátok ellen újra megmutattuk, óriási ez a csapat, le a kalappal a teljesítményük előtt!” Fél órával előtte a másik haver: “Nem hiszem el, 5. helyért játszhattunk volna, ha… – és csak sorolja, csak sorolja, majd befejezésképp megmondja a frankót – …szerencsétlen brigád ez, a rosszkor időt kérő edzővel az élen, simán négyben kellett volna lennünk.”
A franciák elleni meccs tanulságaként leszögezhetjük:
ez a csapat egy meccsen képes bárkit megverni!
A záró, horvátok elleni mérkőzés előtt a sport24 már megkezdte az Európa-bajnokság elemzését, azt követően Mocsai Lajos szövetségi kapitány rövid értékelt: „A mostani nyolcadik helyezés lényegesen jobb eredmény, mint a két évvel ezelőtti, amikor még a csoportból sem jutottunk tovább. Összességében elégedett vagyok, remélem, ez a torna erőt ad az áprilisi olimpiai selejtezőre.” Hogy erőadás címen az 1 győzelem 3 döntetlen 2 vereséges mutatóra gondolt-e a kapitány, vagy a 8. helyre, ami összességében valóban nem mondható rossznak – nem tudjuk. Európa-bajnoki értékelésünk második részénél – az elsőt itt olvashatod – mindenesetre maradjunk az objektivitás mentén, a számoknál. Azok ritkán csalnak.
Mint tegnapi, még a horvát meccs eredményét figyelmen kívül hagyó elemzésünkben írtuk, arra erőmerítés címén nem hagyatkozhatunk, hogy játékosaink jobban bírják majd, mint az ellen, mert leginkább éppen ezen a területen érezhető hiányosság. A magyar játékosok objektív okok miatt klubcsapataikban egyelőre nem lesznek hasonló terhelésnek kitéve, mint a legnagyobb ellenfeleinknél játszók. Három légiósunk 10-15 perces meccsenkénti ember csapatában, míg a honi két TOP alakulat, a Veszprém és a Szeged könnyed sétagaloppként veszi a bajnoki meccsek 90 százalékát, következésképpen egyik sincs olyan mérkőzésterhelésnek kitéve, mint a legjobbak.
Beszédesek az Európa-bajnokság statisztikái is. Ezeket szemlélve az is kiderül, a magyar játékosok egyéni teljesítményét nézve sincs ok felhőtlen optimizmusra. A számok azt mutatják, nincs minden téren élenjáró kezdő hatosunk. Egyedül Császár Gábor és Illyés Ferenc tartozik a közvetlen elitbe, alkotott egyénileg is figyelemre méltót az Európa-bajnokságon.
A spanyolok elleni időn túli hetese után éppen Császárt (térden) ünneplik
Irányítónk a gólszerzésben és a gólpasszok tekintetében is az elsők között végzett. 6 meccsen 68-szor próbálkozott, ebből 43 talált utat a hálóba. A 63 százalékos teljesítmény ebben a mutatóban a harmadik helyre rangsorolja jelen állás szerint. A legjobb negyvenben van még Mocsai Tamás is, ő 6/39/20/51%-os mutatóval a 27.
Gólpasszokat is figyelembe véve szintén ez a két játékosunk emelkedik az átlag fölé – vagy van bent a TOP 40-ben. Császár itt második az ex veszprémi Kiril Lazarov mögött további 15 assistal megtoldva az előbbi mutatóját (43+15=58), míg Mocsai 29 pontos összteljesítménnyel a 27..
A védelem TOP20-ba egy magyarnak van jelenése. Illyés Ferenc 9 blokkolással és 1 labdaszerzéssel sokadmagával a hatodik, viszont kiállítások terén már 2. – meccsenként 5 percet csücsült büntiben, összesen pedig 30 percet ült kényszerpihenőn hat mérkőzésen – ennél többet senki sem. A büntetés kategóriában Laluska is élharcos, a maga 23 percével a második ebben a rangsorban.
Mégis akkor miből meríthet erőt a válogatott, mire gondolhatott, miben bízik Mocsai mester a fenti idézet kapcsán?
Leginkább talán arra a csapategységre, kohézióra építhet, ami tökéletesen átjött még a televízió előtt ülőknek is. Ráadásul egy ilyen torna, ami fenti okok kapcsán ugyan hullámzó játékot hozott, mégis a remek közösség erejének köszönhetően összességében pozitív eredménnyel zárult, csak erősíti az összetartozást, a csaptszellemet.
És erre valóban alapozhat a kapitány. Alapozhat a szurkoló is – ne rohanjunk előrébb -, áprilisban az olimpiai selejtező alatt mindenképpen.
Csapategység csodákra képes!
